Paksi Hírnök, 2022 (31. évfolyam, 1-24. szám)

2022-04-08 / 7. szám

Mozaik Paksi Hírnök, 2022. április 8. ■ 13 Az eltűnt városkép nyomában Paks első fogorvosa és lakóháza Udo&clet Paksról Fő utcai látkép, bal oldalt magasodik a 23. számú lakóház (Wiener Hajman kiadása) i Jó látni, amikor a régi főutca egy-egy darabja megmenekül az enyészettől. Erre példa a Dó­zsa György út 23-as számú épü­let, mely nem vált építészeti em­lékké, hanem klasszikus formáját megtartva, új köntösben erősíti a városképet. Érdekelt, kik lakták egykor ezt az egyszerre elegáns és robosztus épületet, ezért ezen a héten e ház múltjának ered­tem nyomába. Első forrásként fellapoztam az 1931-es ország­­gyűlési választások Tolna vár­megye adatait tartalmazó paksi névjegyzékét. Eszerint a Fő utca 23-as számú ház lakói dr. Stern Miksa és felesége, Müller Sarolta voltak Stern Miksa Pakson szü­letett 1868-ban, a Kalocsai Érse­ki Főgimnáziumban érettségizett 1887-ben, amelynek évkönyvé­ben a neve mellett feljegyezték, hogy orvosi pályára megy to­vább. És valóban, Tolna megye és Paks első fogorvosaként 1895- ben angol gyártmányú műsze­rekkel jól felszerelt rendelőt nyi­tott: „Új orvos Pakson. Dr. Stern Miksa egyetemes orvostu­dor és fogorvos Pakson, szü­lővárosában telepedett le, s itt kezdte meg működését a szen­vedők javára. A jeles készült­­ségű fiatal orvos az általános orvosi gyakorlaton kívül — a megyénkben még alig művelt, modern orvosszakkal — a fo­gászattal (fogtömés, műfogké­­szítés, foghúzás, fogtisztítás) is fog foglalkozni, mely czélból műtermet is rendezett be, s ezt kitűnő műszerekkel dúsan el­látta.” (Tolnamegyei Közlöny, 1895.10.13., 4.0.) A századfordulón a másik köz­ségi orvos, dr. Grünfeld Adolf szintén foglalkozott fogászattal is, de ekkor még ezt a szolgálta­tást kevesen vették igénybe. En­nek oka, hogy a régi idők „fo­gászai”, a paksi borbélymesterek ezután sem hagytak fel kontár tevékenységükkel. A fogorvosok panaszt is emeltek a főbírónál, joggal, mert például a bazársori Schwendtner József borbélymes­ter foghúzása következtében vér­­mérgezéses haláleset is történt. A főbíró - alispáni megerősítéssel - felszólította a paksi borbélyokat, hogy miután a településen két fogorvos is van, hagyjanak fel eb­béli tevékenységükkel, és foghú­zó eszközeiket szolgáltassák be. (Monográfia, 266-267.0.) Stern doktor Németbólyból választott feleséget 1897-ben, s ugyanezen évben a vármegyei közigazgatási bizottság paksi községi orvosnak nevezi ki. A századfordulón báró Rudnyánszky Iván főtéri, romos kúriáját is ő vásárolta meg, és alakíttatta át 1902-ben fogadóvá Vendéglő a Vadászkürthöz né­ven. Szoros kötődése volt a pol­gári fiúiskolához, melynek éve­ken át nemcsak iskolaorvosa, de egészségtan óraadó tanára is volt. „Szabadelőadás. Dr. Stern Miksa paksi orvos a polgári is­kola nagytermében a »fogak­­ápolásáról« igen érdekes és ta­nulságos szabadelőadást tar­tott. A jelenlevő nagyszámú közönség zajosan megéljenez­te.” (Közérdek, 1909.02.20., 3.o.) Az első világháború alatt a polgá­ri iskola épületében működő ha­dikórház önkéntese, majd 1916- tól kinevezett kórházi orvo­sa volt. A frontszolgálatból 1918 őszén tért vissza Paksra: „Katonaságtól hazatért or­vos. Dr. Stern Miksa gyakor­ló- és fogorvos katonai szolgá­latából hazaérkezett s orvosi működését Pakson újból meg­kezdette.” (Tolnavármegye és a Közérdek, 1918.09.19., 3.o.) Fotó: magánarchívum A két világháború között fogor­vosi praxisát egészen az 1940- es évek elejéig működtette, amikor is a Stern család elköl­tözött Budapestre. A zsidótör­vények korlátozásai miatt or­vosként már nem dolgozhatott, a Fő utcai házukat feltehetően az 1940-es évek elején eladták a politizálástól visszavonult dr. Klein Antal biritói földbirto­kosnak, országgyűlési képvise­lőnek. 1942-ben a Pécsi Orvo­si Kamara törölte a soraiból, a rákövetkező évben pedig már a gyászjelentést olvashatták róla a lapokban: „Dr. Stern Miksáné, szül. Müller Sarolta fájdalomtól megtört szívvel tudatja úgy saját, valamint gyászoló csa­ládja nevében, hogy hűsé­ges, szerető élettársa, dr. Stern Miksa paksi orvos folyó hó 26- án hosszú szenvedés után Bu­dapesten elhunyt. A Megbol­dogult Pakson f. hó 23-án d.u. 2 órakor fog a paksi sírkert­ben örök nyugalomba helyez­tetni. Béke poraira!” (Újság, 1943.05.28., 4.O.) Felesége nem sokkal élte túl, 1944-ben deportálták, a holo­kauszt áldozata lett, jelképes paksi sírkövén felirat: „Auschwitzban mártírhalált halt dr. Stern Miksáné, szüle­tett Müller Sarolta, a jó gyer­mek, a hű hitves, a szerető test­vér, a nemes emberbarát, a Paksi Nőegylet elnöknőjének felejthetetlen emlékére. (5630- 5704) 1870-1944.” (Paksi Hír­nök, 1990.06.12., Emlékez­zünk régiekről, 12.0.) Az új tulajdonos nem sokáig él­vezhette a házat, dr. Klein Antalt is belekeverték a Rajk-per pak­si szálába, és 1949 nyarán Ta­­risznyás Györgyi tanárnő mel­lett őt is letartóztatták. 1955-ben szabadult, és bár rehabilitálták, Dózsa György út 23. számú la­kóházába a kommunista párt helyi szervezete költözött be. A házat végül visszakapta, de be­lakni már nem tudta, mert mire felújította, rendbehozta vol­na, az 1956-os forradalom el­bukott, ő pedig Németországba emigrált. (Híres paksi elődeink, 69.o.) Az épület hosszú időn át az MSZMP paksi székháza volt, illetve itt kapott helyet a Vörös­­kereszt Területi Szervezete is. dr. Hanoi János

Next

/
Oldalképek
Tartalom