Paksi Hírnök, 2022 (31. évfolyam, 1-24. szám)
2022-01-07 / 1. szám
Portré Paksi Hírnök, 2022. január 7. ■ 11 Jó napot, mi újság? Szabóné Tomolik Teréz Tavaly decemberben osztott utoljára tartós élelmiszert a rászorulóknak a Segítők Paks Nonprofit Alapítvány csapata. Csaknem két évtized, megannyi emlék és jótett után befejezték tevékenységüket. Szabóné Tomolik Teréz neve is összefonódott a segítéssel, mint mondja, már maga sem tudja, mikor és hogyan került kapcsolatba az önkéntesek vezetőjével, Molnár Imréné Ancikával. - A karitatív tevékenységre hivatott alapítványban a háttértevékenységet vállaltam, tartottam a kapcsolatot a sajtóval, plakátokat készítettem, koordináltam a munkát. Többször vittünk együtt adományt vidékre - a férjem volt a teherautósofőr -, valamint a vörösiszapkatasztrófa és a tiszai árviz károsultjainak is. Megesett, hogy a mi garázsainkban tároltuk az adományokat, és onnan szállítottuk azokat tovább a rászorulóknak. Szép időszaka volt ez az életének, mondja Teréz, aki a paksi civil élet más területén jelenleg is szerepet vállal. A Paksi Kertbarátok Egyesületének tagjaként mindig részt vesz a szervezet Tök jó nap elnevezésű programjának lebonyolításában, valamint az ő keze nyomán is szebbé, virágosabbá vált a város. Otthoni kertje, amit férjével közösen gondoznak, irigylésre méltó. - Műveljük, ha már ott van - mondja mosolyogva Teréz, aki tősgyökeres paksi családba született 1950 tavaszán. Négyéves kora óta a Zsíros közben él. A mai Deák Ferenc általános iskolában, majd a Vak Bottyán gimnázium tagozataként működő szőlész-borász szakközépiskolában tanult. Felső tagozatos kora óta dolgozik, a konzervgyárban kezdett, majd az édesanyjának segített a háziipari szövetkezetben. Érettségi után dolgozott az egykori Birka csárdában is, igaz, csak két hónapig, mert akkor állást kapott a rendőrségen. Polgári alkalmazottként személyi igazolványokat, útleveleket állított ki. Ott ismerkedett meg férjével, Jánossal, akivel októberben ünnepelték ötvenedik házassági évfordulójukat. 1973- ban megszületett János fiuk. A rendőrkapitányságot ezután a nagyközségi közös tanács követte munkahelyei sorában. 1975-ben népszámlálást és népességösszeírást tartottak, amit a paksi körzetben Szabóné Tomolik Teréz koordinált. Elmondta, hogy büszke erre a munkára, hiszen ezzel akkor alapozták meg a jelenlegi számítógépes nyilvántartást. Második gyermekük, Péter születése után a városházán folytatta a munkát anyakönyvvezetőként. - Bár eleinte ódzkodtam tőle, az esketést is megkedveltem. Az anyakönyvvezetői feladatok mellett lakás- és hagyatéki ügyekkel is foglalkoztam, közreműködtem az országgyűlési és a helyhatósági választások lebonyolításában - mondta. Teréz szakmai pályafutásának súlyos betegség vetett véget: 45 évesen hátsófali szívinfarktust kapott. Döntenie kellett, hogy az egészsége vagy a munkája fontosabb. Családjára hallgatott, és rokkantnyugdíjba vonult. Így is volt tennivalója, hiszen építkeztek. Miután javult Teréz állapota, egy kicsit még „visszaült” az irodába, a hivatali dolgozók üdültetését intézte, kirándulásokat szervezett. Több súlyos betegsége ma már visszaveti az aktív élettől. Bár érték súlyos veszteségek, elápolta már édesapját, édesanyját, mégsem ül szomorúság az arcán. Mindig mosolyog, sugárzik a pozitív életszemlélettől. Nagyon szeret olvasni, korábban sokat kézimunkázott. Természetfilmeket néz, a sorozatokat azonban nem kedveli, sem a szirupos filmeket, mert mint mondja, azok nem tükrözik a valóságot. Teréz szervezi az általános és középiskolai osztálytalálkozókat, már most egy újabb összejövetelen töri a fejét. Sólya Emma
