Paksi Hírnök, 2021 (30. évfolyam, 1-16. szám)

2021-07-30 / 14. szám

14 ■ Paksi Hírnök, 2021. július 30. Mozaik Mesterségekről első kézből Takács-Nagy Vivien szer tar tás vezető Fotó: Szaffenauer Ferenc (fent), Bergics Balázs (lent)- Hogyan lett szertartásvezető?- Főállásban esküvők és rendez­vények szervezésével foglalko­zom, de az igazi szerelem-mun­kám a szertartásvezetés. Amikor kislányként az anyukámmal a Balatonon nyaraltunk, az apart­man tulajdonosa anyakönyv­vezető volt, akivel sokat be­szélgettünk. Ha arra gondolok, hogy miért lettem szertartás­­vezető, azonnal az általa felidé­zett boldog élmények jutnak az eszembe. A szertartásvezetés fo­galmával először 2016-ban ta­lálkoztam, amikor elkezdtem a rendezvényszervező képzést Budapesten. Az iskola váróter­mében láttam prospektusokat különböző induló képzések­ről, és a szertartásvezető is köz­tük volt. Nagyon megtetszett, így belevágtam, rögtön éreztem, hogy ez az utam.- Miben különbözik ez a szak­ma az anyakönyvvezetőétől?- Szabadabb. Az én szertar­tásom viszont nem hivatalos, ezért előtte mindenképpen ösz­­sze kell adnia a párt egy anya­könyvvezetőnek. Amikor a há­zasulandó pár megkeres, rész­letesen megbeszéljük, hogy milyen az általam tartott szer­tartás. Szerencsésnek tartom magam, mert előfordul, hogy számomra addig ismeretlen emberekkel barátokká válunk.- Van-e kiemelkedően emléke­zetes élménye valamelyik szer­tartásról?- Mindegyik szertartás más, mindegyik más módon kü­lönleges. Például a legutóbbi pár azt kérte, hogy ne vegyek fel szalagot, és ne legyen anya­könyvi aláírás. Tegyük még sze­mélyesebbé a ceremóniát azál­tal, hogy ők is mondanak egy­másnak beszédet, sőt, még a tanúkat is megkérték, hogy ír­janak pár sort nekik, és olvas­sák fel a vendégek előtt. Én vé­gig lúdbőröztem a szertartást, és hol a humoruk, hol a megha­tó gondolataik csaltak könnye­ket a szemeimbe.- Milyen adottságok szüksége­sek ehhez a hivatáshoz?- Nekem nagy előnyt jelentett a több mint tízéves színpadi sze­replés a Tűzvirág Táncegyüt­tesben, illetve a TelePaksnál végzett műsorvezetői mun­ka. Sokat olvasok, ezáltal fo­lyamatosan bővül a szókin­csem. Amikor kikérdezem a párt a közös életükről, figyelek arra, hogy hol nevetik el ma­gukat, hol grimaszolnak, mi az, amit megkönnyeznek. Próbá­lom ezeket a hatásokat a szer­tartáson is „előhívni”. Nagyon fontos számomra, hogy ne csak a pár emlékezzen vissza úgy a szertartásra, hogy ez volt az es­küvőjük napján az egyik leg­szebb rész, hanem a vendégek is. Amikor odajönnek hozzám és dicsérik a munkámat, mada­rat lehetne fogatni velem.- Kinek ajánlja ezt a szakmát?- Annak, aki nem ijed meg attól, hogy akár kétszáz ember előtt kell beszélnie. Egyébként én a mai napig izgulok, amíg el nem kezdek beszélni, aztán alig vá­rom, hogy lássam a párok csillo­gó szemét, halljam a nevetéseket vagy éppen a papírzsebkendős zacskók zörgését. Akkor tudom, hogy jól végzem a feladatomat. Ezt a szakmát nagyon kell sze­retni, máshogy nem érdemes csi­nálni.- Mi a szépsége és a nehézsége?- Nekem csak a szépsége ma­rad meg. Az egyedüli „nehézség”, hogy a családom és a barátaim a nyári esküvői szezonban nem igazán tudnak számolni velem. De mindent megérnek azok az érzések, amiket a szertartásokon élek át. A kedvenc pillanatom az, amikor bevonul a menyasszony, és ahogy nézi a vőlegénye. Min­dig azt kívántam, hogy ha eljön az én életemben is a nagy nap, rám is ilyen csodálattal, szere­lemmel nézzen a párom. Sólya Emma

Next

/
Oldalképek
Tartalom