Paksi Hírnök, 2021 (30. évfolyam, 1-16. szám)
2021-07-09 / 13. szám
Mozaik Paksi Hírnök, 2021. július 9. ■ 13 Mesterségekről első kézből Juhász Szilvia nőiruha-készítő és szabó- Miért választotta a nőiruhakészítő szakmát?- Apai nagymamám mindig hímzett, kötött, varrt valamit, anyukám szintén. Kicsi gyerekkoromtól szerettem kézműveskedni, rajzolni.- Milyen tanulmányokat szükséges elvégezni ehhez?- Jelenleg különböző fokozatok és többféle irány létezik. A középiskolában női szabó képzésen kell részt venni, később tovább lehet lépni, akár ruhaipari technikusnak vagy könnyűipari mérnöknek tanulni. Én mestervizsgát tettem. Minden attól függ, hogy az illetőnek milyen szakmai tervei vannak.- Jelenleg mivel foglalkozik, hol tevékenykedik?- A piactéren található Ruhaszerviz elnevezésű üzletemet vezetem. Teljes körű ruházati és lakástextil-javítást, átalakítást és közvetített szolgáltatással mosást, vegytisztítást végzünk, ezen kívül jelmezkölcsönzéssel, -készítéssel is foglalkozunk. Mindemellett mérték utáni, egyedi női ruhákat készítek. A „zero waste” jegyében textilzsákokat, táskákat varrók, amelyek megfelelő alternatívát jelenthetnek a környezettudatos napi bevásárláshoz az egyszer használatos műanyag helyett. Megcsináltam a saját vállalkozásomat, ahol tudtam kamatoztatni azokat a dolgokat, amiket megtanultam, de már a saját arculatomra formálhattam az ötleteimet. Az üzlet természetesen az alapítással nem készült el. Ez egy folyamatos fejlődés az újdonságok, inspirációk alapján. Az elején nehéz, rögös az út, és a munkához rengeteg elmélet is kell, hogy utána a gyakorlatban jól lehessen művelni ezt a szakmát. De minden fáradalmat megér az érzés, amikor azt látom, hogy az általam készített ruhában az ügyfelem jól érzi magát, boldog és felszabadult. Engem az ilyen pillanatok motiválnak.- Ezek mellett még mi ennek a szakmának a szépsége? Mit szeret benne?- Leginkább magát az alkotás folyamatát. Ezen belül a textíliák sokféleségét, a sík anyagból egyedi méretre, alkatra ruhákat létrehozni, tervezéssel, szerkesztéssel, szabással, varrással, vasalással. Szeretek az ügyfeleimmel foglalkozni, segíteni ruházattal, lakástextillel kapcsolatos problémáik megoldásában, elképzeléseik megvalósításában. Ez egy gyönyörű szakma. Fantasztikus érzés, ahogy egy kétdimenziós rajzból, látványtervből kézzel fogható, háromdimenziós terméket hozunk létre. Ennek ellenére egyre kevesebben választják a ruhakészítő szakmát, ezért kihalóban van, pedig nagyon fontos lenne az utánpótlás. Úgy gondolom, hogy a kétkezi munka, az alkotás vonzereje elvész. Jól jellemzi ezt a folyamatot egy szakmai cikkből származó idézet: „Tucatruhákban pózol az Insta-generáció: közben szép lassan kihal egy ősi szakma.”- Mit üzen azoknak, akik mégis ezt a hivatást választják, milyen ez a szakma, milyen adottságok szükségesek a műveléséhez?- A varrónő ma már, ha kell, önállóan dolgozik, a szabástól a varrásig, sőt a vasalásig mindent képes elvégezni. De dolgozhat varrodában, kisebb-nagyobb varróműhelyekben, ahol kifejezetten a varrás folyamatában vesz részt. A varrónőt egy dolog jellemzi: határtalan érzék a ruhaanyag és kedvesség az ügyfél iránt. E két dolog összessége adja az ügyfélbarát munkavégzést, és a tökéletes, minőségi végeredményt, a csodát: a ruhát. Jöjjenek, tanuljanak minél többen. Megtanulhatnak tökéletesen bánni a ruhaanyaggal, ollóval, tűvel, cérnával. Jó kézügyesség, forma- és térlátás, szorgalom, türelem és sok-sok gyakorlás kell ahhoz, hogy valaki jó szakember legyen. Sólya Emma
