Paksi Hírnök, 2021 (30. évfolyam, 1-16. szám)
2021-03-26 / 6. szám
22 ■ Paksi Hírnök, 2021. március 26. Mozaik . nem érdemel dicső jövőt azon nemzet, mely múltjának emlékeit nem becsüli.” (WosinskyMór) A kályha szó az ógörög kakkabos, a késő latin cacculus és az ófelnémet kahhala szóból eredeztethető, a mi nyelvhasználatunkban a XVIII. században tűnik fel először. Egyes kutatási eredmények szerint a zárt terű tüzelés, tehát a kályha őse a paleolitikumban már megjelenhetett. A tűz melege nyugalmat és biztonságot jelentett az emberiség történetében. Később a kályha nemcsak melegítésre szolgált, hanem esztétikai élményt is adott. „A XVIII. században egy-egy díszesebb kályha rangot, a hatalmat volt hivatva reprezentálni... a kívülről fütős kályhákat alkalmazták. így a fűtéssel járó piszkot (pl. hamuzást, tüzelőtörmelékeit, füstöt etc.) kizárták a szobából, a fűtés munkafázisát elkülönítették a társasági élettől...” (B. Gál Edit, História 5-6/1993) Egy ilyen kályha „újraélesztéséről” szeretnék írni egypár gondolatot. 2008-ban a Paksi Városi Múzeum szomszédságában álló reformkori szálloda előtt markológép tépte föl a földet. Járda építése kezdődött az Erzsébet Nagy Szálloda körül. A felszín alól cserépkályha-töredékek kerültek elő. Megindult a leletmentő ásatás, amely során XIX. századi kályhacsempe-töredékeket találtak. A leletanyag 100-150 éves földben pihenés után öt évet ült a múzeumraktár polcán, végül a restaurátorműhely válogatóasztalán landolt A csekély mennyiségű töredék ellenére döntés született: így is létrehozunk egy elvi rekonstrukciót. Hiteles párhuzamot és szakirodalmat kutattunk fel (Győr, Xántus János Múzeum, Cserépkályhatörténeti kiállítás, Sabján Tibor: Nagy kályhakönyv, Tanai Péter: A Fruhmannműhely gipszminta kincse és B. Gál Edit, História 5-6/1993). Fizikai állapotát illetően jó megtartású anyag került elénk. Szennyezettségét tekintve kevés karbonátos lerakódást találtunk a felületén, melyet mechanikusan és vegyszeresen tisztítottunk, ezután a töredékek összenézése, illesztése, végül ragasztása következett „Sok műtárgy a restaurátor munkájával válik csak helyesen értékelhetővé és szemléletessé azzal, hogy a különálló töredékeket egységesítve, a hiányzó részeket jelzi vagy pótolja. E munkát az elvek, a szemlélet és az igények éppúgy befolyásolják, mint a szokások és az ízlés változásai ...” (Szakái Ernő, kőszobrász, restaurátor) A kevés töredékből is kitűnt, hogy klasszicista stílusú, hengeres táblás kályháról van szó, az összeillő darabok nagy valószínűséggel a Deák-ház szalonjának DNy-i sarkában lévő, ívesen bemélyülő kályhafülkében alkothattak egy kályhát. Pár sor a klasszicista kályhákról: „...A rokokó stílus ellenhatásaként lépett fel a klasszicizmus, amely antik példákat követve a világosságot és a mértéktartást hirdette. A kályhák tervezésében az egyszerűség és újra a szimmetria uralkodott... A hengeres testű klasszicista kályha nyugalmat és harmóniát sugároz. Keskeny, hangsúlytalan párkányai vannak, tetejét váza zárja.” (Nagy kályhakönyv, Sabján Tibor) A paksi kályha előregyártott sablonba vert kályha, melyet száradás után égettek, mázaztak Rendszerint fémlábak tartották a nagyméretű fémtálcára helyezett kályhatestet. Szeleteléssel, szabással készítették az óriási csempékből összerakott hengeres kályhákat, melyeknek akár egyméteres lapjait a földön szikkasztották, majd egészen kemény állapotban dolgozták fel. Az íves csempéket gipszformába hajtották bele, majd hátrészükre ragasztották a szabott bordázatot (rumfot). Ez adta, illetve biztosította a csempék ívét, hogy száradás alatt ne deformálódjanak Visszatérve munkánkhoz... A megtisztított és összeragasztott töredékek hiányzó részeit gipsszel pótoltuk Ki kellett számolnunk az íves töredékekből, hogy mekkora sugarú a körív. Ezt úgy oldottuk meg, hogy két húrt húztunk a meglévő ívtöredékre, és a felezőtengelyek metszéspontja megadta a kör közepét. A profilos párkányokat és a kályha palástját fazekasagyagból profilszánkóval egy általunk készített merev tengelyről meghúztuk, majd gipszből kiöntöttük. Az így legyártott gipszelemekbe beültettük az eredeti töredékeket a megfelelő helyre. Teljes száradás után csiszoltuk és akril temperával festettük a gipszet. Plextollal imitáltuk a mázfényt. Végül összeállítottuk a kiállításba. Nagy örömünkre a 2,75 m magas kályharekonstrukció nemcsak a magasságával felelt meg az elvárásoknak, hanem az íve is pontosan a kályhafülkével azonos. Munkámban nagy segítség volt két kiváló kollégám, Ring István és Makó Gábor és mindenek fölött a mennyben székelő örök Atya. Nélkülük nem sikerült volna. A varosimuzeum.hu oldalon (galéria/időszaki kiállítások/MINIKiállítás) bővebb információ és fotógaléria is elérhető a témában. Tövisháti Béla
