Paksi Hírnök, 2021 (30. évfolyam, 1-16. szám)
2021-03-26 / 6. szám
18 ■ Paksi Hírnök, 2021. március 26. Mozaik Mesterségekről első kézből Kövi-Ónodi Gyöngyi néprajz-muzeológus Fotók: magánarchívum- Milyen indíttatásból lett néprajz-muzeológus?- Nem határozott elképzelés vezetett a néprajz irányába, inkább benyomások, élmények, érzések által fordult erre az utam. Nagyvárosi, lakótelepi gyerekként nőttem fel Debrecenben, de testvéreimmel minden nyáron legalább egy hetet töltöttünk a nagyszüleimnél, a szatmári Erdőhát kis falvaiban. Először itt tapasztaltam, hogy milyen a falu és annak szabályrendszere, közössége. Később a néptánc is állandó kapcsolódást jelentett a népi kultúra felé. Amikor a gimnáziumi érettségi után továbbtanulásra került sor, még nem tudtam, mit szeretnék. Elkezdtem bőrműves szakmát tanulni, majd egy év múlva jelentkeztem a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajz szakára.- Mindig hasonló foglalkozást képzelt el magának?- Gyerekkoromban szinte minden jobban érdekelt a tanulásnál, nem volt tervben, hogy egyetemi tanulmányokat igénylő pályát választok. A „néprajzosság” számomra egy szemléletmód, amit kiegészít a szakmaiság. A muzeológia már inkább nevezhető foglalkozásnak. A gyűjteményi munka gyakran monoton, de a tárgyak mögött rejlő történetek színesebbé tudják tenni.- Milyen volt az eddigi életpályája?- Az egyetem után újságírónak tanultam, táncot tanítottam, és egy bankban voltam ügyintéző. Ez a munka elég távol állt attól, amit szerettem volna csinálni, így amikor egy volt csoporttársamtól hírt kaptam arról, hogy ő távozni készül a paksi múzeumból, beadtam a jelentkezésemet. Hivatalos néprajzos pályafutásomat itt kezdtem Pakson, 2002 őszén.- Mivel foglalkozik egy néprajz-muzeológus?- A néprajz a történeti-társadalmi tudományok egyik ága, amely a népi kultúra vizsgálatával foglalkozik. Több irányzatát megkülönböztethetjük. Én kulturális ökológia specializáción végeztem, a hagyományozódási folyamatok, a mentalitás, a tér-struktúraszerkezet és a kultúra kölcsönhatása, az egyén és a közösség kapcsolata az, amit legszívesebben vizsgálok A múzeumi munka főként a tárgyi és szellemi néprajzi emlékek gyűjtését, feldolgozását és gondozását foglalja magába. Amikor egy tárgy érkezik a gyűjteménybe, egy gyűjtésről film- vagy hangfelvétel készül, a törvényi előírásoknak megfelelően nyilvántartásba kell venni, gondoskodni kell állagának megőrzéséről, megfelelő tárolásáról. A történeti hátteret is pontosan dokumentálni kell, hogy egy későbbi kutatás megfelelő következtetéseket tudjon levonni, a kiállításokban hiteles képet kaphassanak a látogatók- Mit szeret legjobban ebben a hivatásban?- Legjobban azt szeretem benne, hogy nagyon összetett. Ami számomra legfontosabb, az a gyűjtőmunka, ebből is főként a szellemi kultúrával kapcsolatos beszélgetések Az állandóság, stabilitás, ami a hagyományozódó kultúrát megélő emberek sajátossága. A másik olyan terület, ami nagyon közel áll hozzám, az a kiállítások tervezése, előkészítése és megvalósítása.- Kinek ajánlja ezt a hivatást, milyen készségek szükségesek hozzá?- A néprajzi munkához mindenképpen szükséges a hagyományos és a jelenkori kultúrák iráni kíváncsiság. Fontos a nosztalgikus szemlélet helyett az elemző, kritikai látásmód. Elengedhetetlen a jó kommunikációs készség, és ugyanilyen fontos a megfigyelőkészség. A múzeumi munkához szükséges a rendszerszemlélet, a monotóniatűrés és a kreativitás. Mindenkinek ajánlom, aki szeretné mélyebben megismerni a világot, amiben él. Sólya Emma
