Paksi Hírnök, 2020 (29. évfolyam, 1-20. szám, 1-9. különszám)

2020-02-21 / 4. szám

Jó napot, mi újság?

Juhász Józsefné- Mindenhol otthon érzem magam, ha a családom közelében lehetek, mert nekem ők a minden - mondja Juhász Józsefné, Marika. Jászárokszálláson született, gyermekéveit és felnőttkora jó részét TÖrökszentmiklóson töltötte. Lányai után jött Paksra 1993-ban, akkor már úton volt egyetlen unokája. A gyermekei most is Pakson laknak, dr. Juhász Katalin háziorvos és Juhász Andrea, a Paksi Bezerédj Általános Iskola igazgatóhelyettese. Unokája Pécsett lakik a párjával, van egy négy hónapos kisfiúk. Marika azt mondja, kicsit sajnálja, hogy nem Pakson telepedtek le, de Pécs nem a világ végén van, ha szeretne unokájával és most már a dédunokájával együtt lenni, bármikor felkerekedhet, meglátogathatja őket. Juhász Józsefné már nyugdíjas óvodapedagógus, de a pihenés éveit is igen tevékenyen tölti. Oszlopos tagja, mondhatni motorja az Őszikék nyugdíjas baráti társaságnak, amely az egykori Delelő Nyugdíjas Egyesület utódjának tekinthető. Amikor megszűnt a civilszervezet, jó néhányan továbbra is találkoztak, így alakultak át néhány évvel ezelőtt Őszikék baráti társasággá, jelenleg harminchárom főt számlálnak. - A Delelőben a feladatom elsősorban a programjaink szervezése volt, ami az Őszikéknél is így van. Bázisunk változatlanul a Csengey Dénes Kulturális Központ. Minden szerdán klubdélutánt tartunk, és gyakorta zenés, táncos mulatságokat. Kiváló a kapcsolatunk a kulturális központtal, több programhoz az Őszikék adják a törzsközönséget, én az irodalmi önképzőkörbe és a filmklubba járok rendszeresen, illetve a kulturális központban zajló rendezvények lebonyolításában is számíthatnak ránk, például a Szépkorúak hete rendezvénysorozatban minden esztendőben vállalunk feladatot, valamint kezdettől részt veszünk az adventi süteményvásár programon is a városban működő többi nyugdíjasklubbal együtt. Több tagunknak volt már a Könyvtár-galériá-ban kiállítása, a megnyitókra műsort állítottunk össze. Magunk is szervezünk ismeretterjesztő előadásokat, legutóbb Vidákovics Jusztina volt a vendégünk, aki Grúziáról mesélt nekünk - sorolta elfoglaltságaikat Marika. Azt is elmondta, hogy a sport sem áll távol tőlük, sőt, kifejezetten keresik a nekik való mozgásformákat. Nordic walking sétákat tartanak, illetve többen járnak szenior örömtáncra, mely nemcsak a testet, de a szellemet is kiválóan karbantartja. Évente egyszer biztosan, de van, hogy kétszer is távolabbi tájakra kirándulnak, jártak többek között Vácott, Tatán, Kőszegen, idén májusban pedig Csehországba visz az útjuk. Rendszeresen ellátogatnak egy kis műsorral - tánccal, énekkel, verssel - az Életfa Idősek Otthonába. - Ezeket az alkalmakat különösen kedvelem, mert szeretetet adunk és kapunk, jó látni, mennyire örülnek nekünk a lakók, milyen hálásak azért, hogy színt viszünk a mindennapjaikba - emelte ki Marika. Arról is beszélt, hogy azért fontos neki az őszikék baráti társaság, mert így együtt lehet hasonló érdeklődésű kortársakkal, akikkel sok érdekes, hasznos dolgot csinálnak, tartalmasán, jókedvűen töltik a szabadidejüket. - Szeretem a vidámságot, mindig is jó kedélyű ember voltam, mindig szerettem nyüzsögni, másokkal törődni. Azt üzenem a nyugdíjasoknak, hogy mozduljanak ki a négy fal közül, legyenek tevékenyek, keressenek maguknak közösséget. Én ezt teszem, és nagyon jól érzem magam, szeretem mások társaságát, és úgy érzem, ez kölcsönös. Kohl Gyöngyi