Paksi Hírnök, 2020 (29. évfolyam, 1-20. szám, 1-9. különszám)
2020-02-07 / 3. szám
16 ■ Paksi Hirnök, 2020. február 7. Mozaik Ritka, becses darabja az Atomenergetikai Múzeum könyvtárának a Mozgó Világ 1975/1. száma, amelyben először olvashattunk a lakótelepi „tulipános” házakról. Ebben a számban jelent meg Csete György Hasábok és virágok című írása. De előbb néhány szó magáról a folyóiratról, amely nevéhez Illyés Gyula Mozgó világ című versét kölcsönözte. A Mozgó Világ (MV) 1971-1974 között megjelent hat időszaki (almanach) száma a fiatal írók és művészek szemléje volt, majd 1975-től havonta megjelenő (46. évébe lépett) folyóirattá harcolta ki magát. A folyóirat megszületését köszöntő Darvas József - aki Pakson indította el az országos olvasómozgalmat - a következőket írta: „.. .kifejezi az élet lényegét, a folytonos mozgást, az újra, a jobbra törekvést, a változtatás dinamikáját. Mindezen belül vagy mindezen túl azonban kifejezi e korszak fiatalságának az alapélményeit is: a világ örökös mozgásban van.” Ennyi bevezető után elmondható, hogy nem volt véletlen Csete György írásának közlése, amely a Pakson épülő lakótelep négy sorházának „kényszerű” megújításáról szólt. A nagypaneles építkezés szülte gondokon próbált enyhíteni a Pécsi Tervező Vállalat Ifjúsági Irodájának Csete György által vezetett építészcsoportja: D. Blazsek Gyöngyvér, Deák László, Dulánszky Jenő, Jankovics Tibor, Kistelegdi István, Kovács Attila, Nyári József, Oktai Péter és Pálfi Miklósné. A fiatal tervezők munkáját, a változtatás szükségességét a hivatalos szervek is támogatták (kezdetben), hiszen az akkori nehézipari miniszter így vélekedett: „Nem akarok második Leninvárost látni, ezekkel a szar panelokkal valamit kell kezdeni.” (Vicsek Ferenc: A bomlás melege, 265. p.) A fiatal tervezők készülő munkájáról építészberkekben már forrt a vita, ám csak 1975 szeptemberében robbant a nyilvánosság fórumain, köztük az Élet és Irodalom (ÉS) szeptemberi-novemberi számaiban. A téma iránt érdeklődők az ÉS 1975- ös évfolyamát is megtalálhatják a múzeum könyvtárában. Az országos építészvita kirobbanása előtt Csete György már megírta cikkét, és elküldte az MV szerkesztőségének, ám a kirobbant vita miatt késleltették a folyóirat első számának kiadását, ez eltolódott decemberre. Az építésztársadalom hangosabb része - amelynek „köszönhető” Leninváros és a többi szocialista város - minden idegszálával tiltakozott a kísérletező építészek tevékenysége ellen. A paksiak számára érdemes felidézni Csete György véleményét, melyet tíz évvel később fogalmazott meg a Művészet című lapban: „Pakson leromboltuk a »rácsok« sarkait, és ezt az önjelölt hangadó szakmabeli ellenfeleink a »tektonikára« hivatkozva számonkérték tőlünk. Szeretném nyomatékosan aláhúzni: nem a párt, nem az állam, nem a beruházó és nem a kivitelező! A szakma: teoretikusok, »szállodatervezők« stb. Majdnem tönkretettek bennünket, ám ez a kisebb baj. A nagyobb, hogy megvonták tőlünk a lehetőségét annak, hogy tisztességgel megépítsünk egy várost; hogy a városszerkezet így, a betiltott vagy átalakított épületek nyomán szétesett, a környezet diszharmonikussá vált, s ezzel megkárosítottak 15 ezer ott lakó embert Ezzel végső soron az országot károsították meg. Mert mit is mondott a kísérlet leállításakor az akkori építési miniszterünk? »Hát jó, ha a szakma így látja, az egész ország szürkében lakik, miért legyenek a paksiak különbek nálunk? És egyébként is, mi lesz, ha mindenki ilyet akar?«” Az Ifjúsági Iroda 1978-ban feloszlott. A Mozgó Világ 1986. januári és februári számában kiemelések jelentek meg Vicsek Ferenc A bomlás melege - Riport az aktív zónában címmel a készülő könyvből, amely csak 1988-ban jelent meg. Vicsek Ferenc így ajánlotta készülő könyvét: „Az erőmű ünnepélyes avatásakor sokakat kitüntettek ugyanis, a többséggel azonban nem koccintottak. Elsősorban nekik ajánlom a tudósítást.” Az MV- ben megjelent részletek nem arattak osztatlan sikert, mert nyíltan szóltak a negatív dolgokról is, nem egy örömóda a beruházásról. Beregnyei Miklós
