Paksi Hírnök, 2020 (29. évfolyam, 1-20. szám, 1-9. különszám)
2020-02-07 / 3. szám
8 ■ Paksi Hírnök, 2020. február 7. Portré Emberi arcok Schönveitz Jánosné Az első ház volt az övéké abban a kis közben, ami most a Búzavirág utcába fut. 1960- ban építették: Márti néni és János bácsi. Márti néni szelíden mosolyog, amikor belépek hozzá ennek a kicsi háznak a szobájába, ahol a mindennapjait tölti. Nemsokára kilencvenegy éves lesz, s én pontosan olyannak látom, mint évtizedekkel ezelőtt. A hangja sem sokat változott, s amikor mesélni kezd, felsejlik egy darabka újvárosi múlt, egy emberi arc. Az egykori Szent József téri Kovács családban ötödik lányként született kicsi Mártát még két húga követte, így lettek ők a „Hétkovács lányok”. Az utcában ez idő tájt az alábbi vers született az utcalakókról: „Somi József, csizmadia - Soós János, telkes gazda - Kunner család együtt lakik - Fehér Pali, kupeckedik - Hingl Jani, jó borivó - Schmidt András, jó kocsikázó - Oláh Gyuri, jó pletykázó, öccse, Pista, lótó-futó - Imre Pista, spekuláló - Laszlóczki Imre, kitaláló - Pesztericéknél porolnék - Benedeczkiék Lánycsókra járnak - Peták Marci, új házas - Laki Sándor, napszámos”. A földműves édesapa és a háztartásbeli édesanya mellett cseperedő hét kislány egymásnak és a szüleiknek is sokat segítettek Vácikába jártak a szőlőbe, s ahol ritkább volt a tőke, ott jutott hely a haszonnövényeknek, melyek gondozása a lányok feladata volt, s a főzés sem volt kis feladat ott, ahol kilencen ültek az asztalhoz. A második világháború idején Paksra vetődött orosz katonák elől a padláson bújtatta el őket az édesapjuk Legendássá vált egy történet, mely szerint egy orosz csapat lova helyett az édesapjuk lovát vitték volna tovább, ám a ló nem engedelmeskedett az idegen hatalomnak... Márti néni későbbi férje a konzervgyár melletti vágóhídon dolgozott, 1951-ben házasodtak össze, majd tíz év múlva a saját házukba költözhettek. A két gyermeket nevelő fiatalasszony eleinte háztartásbeli volt, míg a férj előbb Csámpán szőlészkedett, majd a Borpincéhez került, a Zápor utcába. A gyerekek megnőttek Márti néni pedig eleinte idényenként, majd állandó munkát vállalt a konzervgyárban, ahonnan a II. számú Általános Iskolába került, s nyugdíjazásáig ott dolgozott. Nézegetjük a régi fényképeket, és mosolyogva meséli, amikor a háború előtt attól féltek, hogy édesapjukat is elviszik katonának, egyik nővére megkérte a papát, készítsenek családi képet a Tumpek műteremben, amelyen mindenki rajta lesz. így készült a fenti családi fotó még a háború előtt, melyen Márti néni a bal szélen látható, és amit egy főutcai kirakatban a vasárnapi mise után a templomból hazatérő népek megcsodáltak, s akik nem ismerték a családot, ámuldozva állapították meg, hogy a képen három ikerpár látható. Egy ikerpár valóban volt a családban... A „Hétkovács lányok” és szüleik csendesen éltek a huszadik század évtizedeiben. Nem történt semmi hétköznapon túli az életükben. Ha csak az nem, hogy nem hívták fel magukra a közösség figyelmét, „csupán” az odafigyelését. S később sem, amikor már külön éltek a kis házban: Márti néni és János bácsi. így öregedtek meg együtt, tisztességben, békességben. Márti néni - aki egyedül maradt 2015-ben - ma is derűs. Az ablakából jól látni a kis közt, amit hatvan évvel ezelőtt is látott, kietlen táj volt akkoriban. Egy baromfiudvarra lát, a közel hatvan éve épült tanácsi bérlakások már átalakultak, az utca berendeződött és átrendeződött az évtizedek alatt. Egyetlen testvére él még, akivel tartja a kapcsolatot, s még néhány szomszéddal. Szép öregség, amit látok. Tisztességben, szeretetben érte őt az időskor. Nem mesél a bánatairól, melyek az elmúlt években gyakran próbára tették őt, a megélt és túlélt tragédiák mélyre kerültek a tudatában, s én érzem és tudom, hogy mindennap imádkozik a szeretteiért. Teli Edit
