Paksi Hírnök, 2020 (29. évfolyam, 1-20. szám, 1-9. különszám)
2020-12-18 / 20. szám
Közélet Paksi Hírnök, 2020. december 18. ■ 5 emberek ilyenkor különösen odafigyelnek azokra, akik nem tölthetik a családjukkal az ünnepeket Mert mindenkinek szüksége van arra, hogy szeressék, segítsék és mellette legyenek. Karácsonykor kilépünk a hétköznapok rohanásából, amely az egész évünket végigkíséri Ebben a pár napban bezárnak a boltok, ilyenkor nem szükséges ügyeket intézni. Megállhatunk egy kicsit Majd megérkezünk önmagunkhoz, lelkűnkhöz és Istenhez. Ahhoz az Istenhez, aki a Földre született egy olyan éjszakán, amikor üres szálláshely csak az istálló volt A templomokban találkozhatunk Jézussal az ünnepek alatt, ha valóban a karácsony és az élet lényegét akarjuk megérteni A karácsony tényleg az Istennel való találkozás ünnepe, aki lejött a földre közénk. Tette szeretetből fakadt, ezért a családi együttléteknek, az ajándékoknak, a külsőségeknek, mindennek a szeretetről kellene szólnia. Ha szeretet van, mindent jónak és szépnek ítélünk meg, azonban, ha nincs szeretet minden kevésnek és értéktelennek tűnik. A koronavírus-járvány sok mindent átírt, megváltoztatott Csökkentek a családi és közösségi találkozások, illetve elmaradtak a megszokott utazások, látogatások. A kapcsolatok milyensége azonban nem a korlátozásokon múlik. Van arra mód, hogy kifejezzük szeretetünket Kívánom, hogy az Istentől jövő szeretetből minél többet adjunk másoknak! Legyen mindenkinek áldott békés karácsonya, ünneplése! D. Nagy Tamás pünkösdi lelkipásztor Gyermekeim a karácsonyt szülinapi zsúrnak tekintették Minden barátjuk születésnapja pompás körülmények között zajlott le, Jézus szülinapja pedig még inkább megérdemelte a legnagyobb „bulit”, így ők már szeptembertől adventi hangulatban éltek A mindennapokban olyan elődök születésének, esetleg halálának évfordulójáról szoktunk megemlékezni, akik világraszóló emlékművet alkottak A karácsony a természetfeletti, vagyis érzékszervekkel fel nem fogható Isten természetessé válásáról szól, az emberek természetes érzékelése számára felfoghatóvá és elérhetővé tette magát. Számomra az idei karácsony az igazi emberségről szól. Eliszen egész évben „vigyáztunk egymásra!” azzal, hogy viseltük a maszkot, távolságot tartottunk és fegyelmezetten betartottuk az óvintézkedéseket. A maszk mögött nem látható az arc, az ajak, így a mosoly sem. Ránk van bízva, hogy mit képzelünk a maszk mögé. Látjuk a szemeket, halljuk a szavakat, de mindez kevés, hiszen szükségünk van a teljes képre, a teljes arc látványára. Pintér Béla kortárs magyar keresztény zeneszerző egyik dalában így fogalmaz: „Isten emberré vált. Hagyta, hogy meglássuk arcát.” Ez az arc a testet öltött Krisztus Jézus volt, aki ma is jelen van az emberek világában azokon keresztül, akik személyesen közösségben vannak vele. Ki kell fejezzük a bennünk lévő emberséget, az emberszeretet, hiszen csak így tudja betölteni a rendeltetését. A kifejezett emberség az emberség, a megnyilatkozó szeretet a szeretet. Ebben az évben nagyon sokan kerültek saját akaratuktól függetlenül kiszolgáltatott helyzetbe. Számukra nagy áldás az, ha találkozhatnak ebben a helyzetben megértéssel, segítőkészséggel és emberséggel Fedezzük fel a környezetünkben őket, és legyünk tiszta szívű, jótékony közvetítő csatornái annak az isteni arcnak, amely még a maszkon is átsugárzik! Kívánok mindenkinek áldott, békés karácsonyt, továbbá sikerekben és egészségben gazdag, boldog új esztendőt! Fitt Szabolcs akolitus Ülök az irodámban és készülök Újra és újra elolvasom az ünnepre kijelölt szakaszt Lukács tollából. Már megint ez a szöveg? Hirtelen támadt haragom lassan kezd csak tompulni. A Megváltó világba lépését megörökítő szöveg, melyet oly sokszor hallottam már, egyszercsak megszelídül, vagy talán én leszek alázatosabb a titokkal szemben? Nem tudom, de az biztos, hogy a szöveg végén elhangzó angyali szózat egyszer csak élesen belém hasít: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek” Belém hasít és arcomba vágja, legalábbis számomra, az idei karácsony valódi üzenetét. Eltűnik előlem a gőgicsélő Istenember. Megfakul a fáradtságtól tántorgó József és a fájdalomtól meggyötört Mária alakja. Már csak ezt az egy mondatot hallom. Ez az egy mondat kering az irodámban és a lelkem mélyén. Igen, most már tudom, hogy mi az, amire eddig nem igen figyeltem oda karácsonykor és főleg az év többi napján. Igen, most már tudom, hogy mi az, ami egyedül számít ebben a szédült világban. Most már tudom, hogy számtalan fájdalmam, kudarcom, bűnöm, bosszúságom egyedüli forrása, hogy elfeledkeztem erről: Dicsőség és békesség. Igen, dicsőség az Istennek Dicsőség neki, mivel Ő tudja csak, miért, de létbe szólított. Dicsőség neki, hogy Ő ezt a létet a kezében tartja, és a helyén tartja. Dicsőség neki, hogy az élet csodáját nem hagyta porba hullni, hanem a feltámadással pecsételte meg végérvényesen. Dicsőség Neki, mert kinyilatkoztatta magát, a titkot. Kinyilatkoztatta, és így számomra már nem kérdés az Ő léte. Dicsőség Neki, mivel az évenként visszatérő ünnepben újra és újra figyelmeztet engem minderre, mert sajnos év közben megfakul e tudásom. Év közben gyakran a saját dicsőségemet hajszolom, saját erőmre bízva önmagamat Igen, békesség. Békesség, mely betölti egész lényemet, ha enyéimre pillantok A rajtuk megnyilvánuló kegyelemre, melyet nem tudom, miért, de megkaptam. Vagy, ha épp kellő távolságból rátekintek személyes életemre, mely egyáltalán nem az én érdemem miatt kanyarodott a jó felé. Békesség, mely átjárja egész lényemet, ha magányomban hozzá emelem szavamat vagy épp a közösség tagjaként leborulok előtte. Köszönöm Neki, hogy az évenként visszatérő ünnepben újra és újra figyelmeztet engem, hogy a békesség milyen fontos. Fontosabb, mint egy nézeteltérés a családtagjaimmal. Fontosabb, mint rágódni a várt, de meg nem történt dolgokon. Fontosabb, mint megharagudni valakire és a haragot táplálni a közösségemben és a falumban. Weller P. Hanna Fotók: Szaffenauer Ferenc, Fitt Tamás
