Paksi Hírnök, 2020 (29. évfolyam, 1-20. szám, 1-9. különszám)

2020-10-09 / 15. szám

Mozaik Paksi Hírnök, 2020. október 9. ■ 15 Az eltűnt városkép nyomában Dunai átkelőhelyek egykor Pakson Fotó: magánarchívum Paks - Látkép Zádorból (Tumpek Mihály fényképész kiadása, 1931.) Az ország egyik legrégibb dunai átkelőhelye a Sánc-heggyel szembeni Zádori- vagy Felsőrév, amelyről a madocsai apátság oklevele is meg­emlékezik. A rév regálét a Paksy család anno királyi adományként kapta, kezelését bérlők­re bízták. A túlparti Zádor-puszta egykor falu volt, de az árvizek miatt 1770 után felköltöztek lakói a zádori erdőből a Géder-dombra, innen nevezték aztán Géder- vagy Üj-laknak. „Hirdetmény - A paksi urodalmi úgyne­vezett zádori rév, ahhoz tartozó révház­zal, kert szőlővel együtt, valamint az urod. halászat is f évi aug. 24. napján regge­li órákban az urod. hivatali szobában ár­verés útján fognak haszonbérbe adatni. Paks, 1857. aug. 13.” (Budapesti Hírlap, 1857.08.15.) A Biskói- vagy Alsórév Paks déli végéből in­duló árvízvédelmi töltésen közelíthető meg. Első említését az 1725. évi érseki összeírás­ban találjuk, mint kocsmával is ellátott mű­ködő átkelőhely Dunaszentbenedek mellett. A Biskó megnevezés nem földrajzi eredetű, így akár egy korábbi bérlő neve is lehetett. A jobb parti kikötő távol esett ugyan Paks­­tól, de a révet följebb nem helyezhette a ka­locsai érsekség, mert ott már a bal parton is paksi földek terültek el. A motoros gépha­jók megjelenéséig a parton nyolc méter széles sávot kellett tisztán tartani, hogy a vontató­ló ezen haladva felhúzza egy kilométer hosz­­szan a kompot. „Hirdetmény - mellyel közhírré tétetik, hogy a kalocsai főkáptalan Úszód és Paks közt létező és használt Biskó nevű réve 1857. évi sept. 28-n Kalocsán az igazgató­ság irodájában tartandó nyilvános árverés útján bérbe fog 3 egymásutáni évre adat­­tatni. A Biskó rév a révháználi szabad ital­mérési joggal, mintegy 12/4 hold kerttel és 6 holdnyi a ház körül lévő legelővel.” (Bu­dapesti Hírlap, 1857.08.23.) A kalocsai érsekség évtizedes perek során próbálta ellehetetleníteni a paksiak zádori révét. 1790 nyarán a révhasználatot til­tó körlevelet intézett Kalocsa, Foktő, Úszód, Szentbenedek és Lak bíráihoz, hogy azt há­rom vasárnapon a templom előtt olvassák fel a népnek. „Tapasztalván ezen Méltóságos Kalocsai Érseki Uraság, hogy a tilalmazott Zádo­ri Rév fölállíttatott légyen a Paksi ura­ság részérül, parancsoltatik minden ér­sekiföldön lakó embereknek, hogy azon nevezett Zádori Réven közülük soha senki által menni ne merészellyen, akik pedig ezen parancsolat ellen ottan járni merészelnének, példás büntetéssel bün­tetni fognak.” Tolna vármegye álláspontja az volt, hogy a zádori rév a paksi uraságé, és a gazdálkodás előmozdítását célozza. A molnárok rendsze­rint áthordták ladikjaikkal az utasokat, köz­ben a paksi uraságok is lobbiztak, hogy ré­vük számára császári szabadalomlevelet szerezzenek. A Biskói-rév nem a forgalmá­val, mint inkább Paks és hazánk legtöbb ál­dozatot követelő vízi katasztrófájával írta be magát a történelembe, midőn 1887. június 18-án a kalocsai búcsúra igyekvő paksi hí­vekkel elsüllyedt a túlterhelt komp, és közel 250-en vesztek a habokba. A révek a máso­dik világháború után a Dunai Rév Vállalat tulajdonába, majd 1957 nyarától a tanácsok kezelésébe kerültek. Az új gerjen-meszesi révvel, valamint a Zádori-réwel szemben a régi Biskói-rév nem állhatta a versenyt, ráfi­zetésesen üzemeltette a dunaszentbenedeki tanács. Az utolsó kompjárat 1971 tavaszán kelt át a Biskói-réven, majd paksi partja az épülő atomerőmű üzemi területébe esett. „Miután a biskói rév megszűnt, a for­galom a géderlaki részre, tehát a paksi révhez terelődött át. A személyszállítás növekedése szinte kézzel fogható. Idén csaknem kétszer annyi személyt szállí­tottak a paksi révészek az Alföldre, mint tavaly... Pakson még sorban állnak a komp előtt. A jövő évet nem szabad így kezdeni, nem engedheti meg magának a tanács, hogy fürdőzők százai marad­janak naponta az innenső parton, hogy utasok tucatjai, járművek maradjanak le egy-egy járatról.” (Tolna Megyei Nép­újság, 1969.10.15.) A tanács modern személy- és teherszállítás­ra alkalmas hajókat és kompokat szerzett be, megszervezte a nyári strandjáratot, és meg­gyorsította az addigi körülményes és lassú átkelést. A rendszerváltást követően ismét vállalkozás keretében üzemeltetett kompki­kötő ma is a Sánc-hegy alatt várja az átkelő­ket, ahonnan óránként indul járat a túlpar­ti Géderlakra. dr. Hanoi János

Next

/
Oldalképek
Tartalom