Paksi Hírnök, 2020 (29. évfolyam, 1-20. szám, 1-9. különszám)
2020-09-11 / 13. szám
14 ■ Paksi Hírnök, 2020, szeptember 11. Mozaik Hetven évvel ezelőtt, 1950. szeptember 1-jén kezdte meg működését a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Központi Fizikai Kutatóintézete (KFKI). A mostani tárgytörténetnek kettős célja van, egyrészt emlékezünk a hét évtizeddel ezelőtti megalakulás körülményeire, az intézmény fokozatos bővülésére, a tudományos életünkben betöltött egyre hangsúlyosabb szerepére, másrészt bemutatjuk az intézet első öt évéről készült önértékelésének dokumentumát, amely az Atomenergetikai Múzeum gyűjteményében található. A II. világháború befejezése után nagy erőfeszítésekkel zajlott az ország újjáépítése. 1949-ben törvényjavaslat született a Magyar Népköztársaság első ötéves népgazdasági tervéről. Ebben a tervben kiemelt hangsúlyt kapott a tudományos kutatóintézetek létesítése, melyek száma 1950-re már 61 volt, köztük a KFKI, melynek építése 1950 áprilisában kezdődött. Az intézeti oktatást és kutatást olyan világhírű professzorok irányították, mint Jánossy Lajos világhírű fizikus, aki Angliában élt, de a kormány hívására 1950. augusztus 13-án Budapestre érkezett, és bekapcsolódott a KFKI fejlesztésébe. Hasonló fajsúlyú professzor volt Simonyi Károly, aki 1951-ben a Soproni Műszaki Egyetem fizika-elektrotechnika tanszékén megépítette az első magyar magfizikai részecskegyorsítót, és munkatársaival először hoztak létre Magyarországon mesterséges atommag-átalakítást. A nevezetes gyorsítót 1952-ben hozták fel Budapestre, a KFKI-ba. Az intézet munkáját figyelemmel kísérte a korabeli sajtó, 1954 októberében „A magyar atomfizikai kutatás otthonában” címmel interjú jelent meg a Népszavában, amelyből azt is megtudhatták az olvasók, hogy megérkezett a Szovjetunióból a különféle értékes radioizotópokat tartalmazó szállítmány. Ezek az izotópok nagyban hozzájárultak a különböző kutatóintézetek tudományos munkáinak felgyorsulásához. Nem mellesleg ettől az időponttól mondhatjuk azt, hogy hazánk belépett az atomkorba. 1955 augusztusában tartották az I. Genfi Atomenergia-konferenciát, amelyre a KFKI tudósai és kutatómérnökei is meghívást kaptak. Ezen a konferencián ajánlott fel a Szovjetunió a szocialista tábor országainak egy grafitmoderátoros kísérleti 5000 kW-os atommáglyát. A felajánlásra Jánossy professzor így reagált: „Nem is lenne helyes, ha minden előkészület nélkül egy, külföldi szakértők és mérnökök által felépített atomerőmű lenne a birtokunkban, amelynek működéséhez és az esetleges hibák kijavításához külföldi szakemberek állandó jelenléte szükséges. Nekünk fel kell készülnünk technikailag és szellemileg is az atomenergiával kapcsolatos tudományos és technikai problémákra. Fel kell nevelnünk egy tudós- és mérnökgárdát, akik tisztában vannak ezekkel a problémákkal, és akiknek segítségével - bár külföldi eredményekre támaszkodva - majd erőműveket építhetünk, és ezeket saját erőnkből továbbfejleszthetjük.” Ezen elképzelés megvalósításához járult hozzá egy kísérleti reaktor felépítése a KFKI-ban. Ez már egy korszerű kísérleti reaktor volt, amelyet a Szovjetunió szállított. 1959. március 25-én 21 óra 59 perckor megvalósult hazánkban az első, önfenntartó neutron -láncreakció. Végül néhány mondatban az intézet első öt évéről készült kiadványról, amely tizenhárom fejezetben foglalja össze az eseményeket. Kovács István igazgató köszöntőjét olvashatjuk, és annak a hat osztálynak a munkáját, amelyek az első igazgató idejében működtek. A beköszöntő után interjú olvasható Kovács Istvánnal, akit 1956 szeptemberében mondvacsinált ürüggyel leváltottak. Az egyik fejezetben visszaemlékezéseket, élményeket olvashatunk az intézet első éveinek időszakából, majd részletes statisztikát és nagyon érdekes adatokat, valamint fotókat az intézet vendégkönyvéből. A zárófejezetben rácsodálkozhatunk a sajtószemle képeire. Beregnyei Miklós
