Paksi Hírnök, 2020 (29. évfolyam, 1-20. szám, 1-9. különszám)
2020-09-11 / 13. szám
10 ■ Paksi Hírnök, 2020. szeptember 11. Mozaik Mesterségekről első kézből Tabáné Járai Teréz kereskedő Fotók: Szaffenauer Ferenc- Miért választotta a kereskedelmet?- Gyerekkoromban a kedvenc játékom a pénztárgép volt, kiszedtem a társasjátékokból a játékpénzeket, beáraztam dolgokat, így játszottam. Nem volt kérdés, hogy kereskedelmi iskolába megyek, csak attól tartott a család, hogy mivel nagyon sovány voltam, fizikailag nem fogom bírni az árupakolást. Szekszárdon végeztem a középiskolát. Miután megszülettek a gyermekeim, elvégeztem a kereskedői vállalkozói képzést. Középiskolásként Pakson volt a gyakorlati helyem, az egykori Szent István téri Népboltban, ahol türelmes, segítőkész kollégáktól tanulhattam. Különösen szerettem az azóta már ugyancsak megszűnt diszkontáruházban dolgozni a lakótelepen, a karácsonyi, húsvéti időszakot kedveltem a legjobban, amikor sokan vásároltak. Az egyik paksi bevásárlóközpontban egy évet dolgoztam, nagyon motivált, hogy a legügyesebbek elnyerhették a hónap dolgozója címet. Viszonylag hamar elismerték az én munkámat is ezzel. Később az egyik országos üzletlánc rám bízott egy kisebb boltot a Táncsics Mihály utcában azzal, hogy próbáljam növelni a forgalmat. Azt hiszem, ez a küldetés jól sikerült, az évek alatt a város kereskedelmi palettájának egyik színfoltjává vált a kisbolt. Régen még voltak kirakatok a vegyeskereskedésekben, ekkor azonban már nem, így kitaláltam, hogy a bolt belső terében teszem kívánatossá az árut: dekorációs sarkot helyeztem ki, és hol csokoládéból, hol konzervekből készítettem kompozíciókat. Beleadtam a szívem-lelkem, szabadidőmben terveztem meg ezeket. A vásárlók, majd a beszállítók is igényelték az újabbnál újabb dekorációkat.- Diákokat is oktatott. Hogyan készítette fel őket a szakmára?- Nagyon sok diákkal foglalkoztam, természetesen az volt a célom, hogy megszeressék ezt a munkát. Fontos, hogy ne törjük le a lelkesedésüket, dicsérjük őket, legyünk türelmesek velük és adjunk nekik feladatokat. Megmutattam azt is nekik, hogyan lehet az árut szépen, de gyorsan elhelyezni a polcokon.- Miért szereti ezt a munkát?- A szakmám a hobbim. Nagyon szeretem kirakni a zöldárut, a gyümölcsöket, szeretem a színek kavalkádját, és minden egyéb árut is gusztusosán megmutatni a vásárlóknak. Ami nehéz, hogy fizikailag és szellemileg is kimerítő munka ez. Az árurendelésben előrelátónak kell lenni, hogy minden áruból mindig a megfelelő mennyiség álljon rendelkezésre. A pandémia idején például nagyon oda kellett figyelni, hogyan változtak meg a vásárlási szokások.- Milyen a jó kereskedő?- A legfontosabb célja az kell, legyen, hogy az emberek szeressenek vásárolni az adott boltban. Ehhez a kereskedőnek sokoldalúnak kell lennie, a szakmai elvárások mellett oda kell figyelnie a vevő hangulatára is: ha siet, gyorsan dolgozzunk, ha beszélgetni szeretne, akkor hallgassuk meg. A jó kereskedő szívből szereti a szakmáját, szorgalmas, szereti az embereket, ért a nyelvükön. Nagyon fontos az is, hogy mindig ápolt legyen. Nekünk is lehet rossz napunk, nehéz háttérbe szorítani a negatív élményeket, érzéseket, de muszáj, hiszen ezt a vevő nem veheti észre. Sólya Emma
