Paksi Hírnök, 2020 (29. évfolyam, 1-20. szám, 1-9. különszám)
2020-07-24 / 10. szám
Mozaik Paksi Hírnök, 2020. július 24. ■ 13 Mesterségekről első kézből dr Vincze Zoltánná pedaqóqus Fotók: Szaffenauer Ferenc- Miért a pedagógus pályát választotta?- Soha nem volt számomra kérdés, hogy iskolában szeretném tölteni az életemet. A szüleim is pedagógusok voltak édesapám iskolaigazgató, édesanyám történelmet és földrajzot tanított. A matematika édesapám révén - aki matematika-fizika szakos tanár volt - elvarázsolt. Filozofikus alkat volt, és rengeteget mesélt nekem a matematika különböző megközelítéséről. A kémiatanárom pedig egy fantasztikus nő volt, aki állandóan Marie Curieről mesélt nekünk Példaképem lett, és szerettem volna továbbadni azt, amit tőle kaptam. Kitűnő tanuló voltam, hegedültem, németből korán nyelvvizsgát tettem. Számtalan versenyre jártam, és hiába mondták, hogy legyek vegyész, orvos, csak tanár szerettem volna lenni.- A Bezerédj általános iskolából vonul idén nyugállományba. Hogy alakult a paksi pályafutása?- A férjem bíró, egyik városból a másikba helyezték - vele jöttem Dombóvárról Paksra. Amikor lejárt a harmadik gyermekünk után is a gyes, a Hermann Ottó Általános Iskolába (barakkiskola) kerültem, ahol az akkori igazgató azzal a feltétellel vett fel, ha egy problémás gyerekekkel teli negyedik osztály osztályfőnöke és matematika tanára leszek, és még technikát is tanítok. Elvállaltam. Azóta is tartom az osztállyal a kapcsolatot, pedig már régen felnőttek.- Hogyan sikerült őket megzabolázni?- Ha bemegyek egy osztályba - legyen bármilyen életkorú és öszszetételű -, elkezdődik a varázslat. Talán azért, mert tisztelem, szeretem őket, és nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mit gondolnak, mit éreznek. Soha nem volt problésÉÉt_ mám a fegyelmezéssel, bármelyik osztályból közösséget tudtam kovácsolni. Egyszer egy volt diákom azt mondta, hogy még mindig emlékszik a matekóráinkra, ezért lett mérnök, és élvezi a szakmáját.- Mikor kezdett a Bezerédj iskolában tanítani?- Idővel annyira lecsökkent a gyermekek száma, hogy a két lakótelepi iskolát összevonták, és így megszűnt a barakkiskola. Ezért jöttem 2003 augusztusában a Paksi Bezerédj Általános Iskolába Németh Lászlóné, akkori igazgató invitálására. Ismét nagyon jó közösségbe kerültem.- Aki nem annyira fogékony a matematikára, kémiára, azzal hogyan tudta megszerettetni ezeket a tantárgyakat?- Ha nem úgy tanítjuk a matematikát és kémiát, mint félelmetes, érthetetlen tantárgyakat, hanem a gyakorlatban jól alkalmazható szemléletmódként, akkor bárkivel meg lehet szerettetni. Nálam mások által gyenge képességűnek tartott tanulók is sziporkáztak, hiszen arra voltam kíváncsi, hogy mit tudnak. Sajnos bizonyos tantárgyakhoz rosszul közelítünk. Sokan úgy vélik, hogy a matematika és a kémia nehéz tantárgy, ám ha gondolkodni tanítjuk a gyerekeket, és kíváncsiak vagyunk a véleményükre, élvezni fogják a tanulást, és ez a lényeg.- Kiknek ajánlaná ezt a hivatást?- Úgy gondolom, hogy a „tanárságra” egyrészt születni kell, másrészt rendkívül sokat kell tanulni ahhoz, hogy valaki tanítson. Nemcsak könyvekből, hanem az emberektől is. A legfontosabbak talán a nyitottság, a megértés, a rugalmasság, a kitartás és a jó kedély. Az én hitvallásom: minden körülmények között fáradhatatlan lelkesedéssel és szeretettel azon munkálkodni, hogy meg tudjam teremteni a támogató bizalom légkörét és képes legyek felfedezni és felszínre hozni a gyermekben megbúvó kincset.- Egész eddigi életét tanítással töltötte. Hogyan tovább?- Nagy a család, sokat utazom majd velük, kertészkedek és tovább foglalkozom a matematikával: vannak diákjaim, akiket felkészítek érettségire, egyetemi felvételire. Az utódom az iskolában Bárdosné Rohn Edina, aki most diplomázott. A személyisége, kisugárzása alapján úgy érzem, hogy kiváló tanár lesz. Sólya E.
