Paksi Hírnök, 2020 (29. évfolyam, 1-20. szám, 1-9. különszám)

2020-07-24 / 10. szám

10 ■ Paksi Hírnök, 2020. július 24. Portré Jó napot, mi újság? Vasadi Andrásné- A munkám arról szól, hogy a nehéz élethelyzettel küsz­ködő embereknek a számuk­ra legelfogadhatóbb és a legha­tékonyabb segítséget, támoga­tást nyújtsam - mondja Vasadi Andrásné Gabi, a szociális cso­port vezetője, akit Deák Fe­­renc-díjjal tüntetett ki az ön­­kormányzat. Az elismerést a polgármesteri hivatalban dol­gozó, kimagasló teljesítményt nyújtó köztisztviselők munká­jának elismerésére alapították, és 2004 óta kétévente adják át a köztisztviselői nap alkalmából tartott ünnepségen. - Mi még abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy az egészségügyi szakközépiskola után több le­hetőség közül választhattunk. Mivel kórházban, rendelőin­tézetben nem szerettem volna dolgozni, hanem inkább gyer­mekekkel foglalkozni, az akkor induló módszertani bölcsődé­ben álltam munkába - kezdte a múltidézést Vasadi Andrásné. Elmondta, hogy miután 1980- ban férjhez ment, áthelyezését kérte a Kápolna utcai bölcsődé­be, mert az közelebb volt az ott­honukhoz. Három évvel később megszületett a fiuk, a GYES alatt szerezte meg a csecsemő- és gyermekgondozó képesítést. A bölcsődei munkarend prob­lémát okozott abban, hogy reg­gelente oviba vigye a kisfiát, így amikor a Városi Tanácsnál meg­üresedett a cigánycsalád-gondo­zói státusz, élt a lehetőséggel, és ezen a számára teljesen új terü­leten folytatta a szakmai pálya­futását. - 1987-1988-ban 355 roma származású ember lakott Pakson. Az volt a feladatom, hogy segítsem őket hivatalos ügyeik intézésében. A szociális segélyeket akkoriban természet­ben folyósítottuk, a segélyezet­tel együtt vásároltam be a kapott összegből, és a részletes szám­lával számoltam el. A cigányok múltjának, életének, szokásai­nak megismeréséhez hozzásegí­tett, hogy dr. Gémes Balázs szek­szárdi muzeológus szervezésé­ben cigány néprajzi kutatáshoz kérdőíveket töltöttem ki a város­ban élő családok közreműködé­sével. Abban az időben kísérle­ti jelleggel több munkacsoport jött létre az akkori hivatali egy­ségekre szerveződve, természe­tesen hozzám tartozott a cigány munkacsoport, melynek kereté­ben videóklubot szerveztünk, a védőnőkkel együtt Siklósra vit­tük a gyermekeket kirándulni, illetve csapatot szerveztünk a városi labdarúgó-bajnokságra. Amikor az első családsegítő köz­pont megalakult, oda integráltak, a megszűnése után, 1991 nyarán kerültem a polgármesteri hiva­talba, ahol először családgon­dozóként dolgoztam, majd mi­után 1998-ban általános szociá­lis munkás diplomát szereztem, szociális ügyintézőként folytat­tam, 2018. május 1-jétől pedig a humán osztály szociális csoport­jának vezetője vagyok - összeg­zett Vasadi Andrásné. - A segítő foglalkozás alapköve a nagyfo­kú empátia, ami szükséges ah­hoz, hogy az ügyfelek problé­máit és igényeit megértsük, és hatékony segítséget nyújtsunk. De szükséges hozzá tisztelet, bizalom, figyelem és egyfajta alázat. Arra törekszünk, hogy komplexen nézzük az ügyfe­lek helyzetét, mert nem biztos, hogy az a legnagyobb problé­ma, amivel hozzánk fordulnak. Ha segítő beszélgetéssel sikerül rávilágítani a gondjának gyöke­rére, akkor a segítségnyújtás is hatékonyabb - hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a paksi önkor­mányzatnál a családok számos, szociális rászorultságtól füg­gő ellátást igényelhetnek, me­lyek értékállóságának megőr­zésére folyamatosan figyelmet fordítanak. - Évente 2200-2500 ügyiratunk van, tehát a négyfős csoportomnak bőven van fel­adata, amit emberileg és szak­mailag is kiválóan végeznek, hálás vagyok, hogy egy ilyen összetartó közösség tagja le­hetek - húzta alá. Arról is be­szélt, hogy a humán segítés fo­kozott pszichés megterheléssel jár együtt, gyakorta találkoz­nak nagyon nehéz élethelyze­tekkel, komoly problémákkal. - Valószínűleg ezért van érté­ke számomra a legkisebb po­zitív eredménynek, egy köszö­nő szónak is - emelte ki. - Az év végén a közszférában töltött negyvenegy és fél év szolgála­ti idővel nyugállományba vo­nulok. Az élet terelt erre a pá­lyára, de ha újra kezdhetném, ismét ezt szeretném. Az élet másik ajándéka számomra a fi­unk és családja, két csodálatos unokánk van, akik bearanyoz­zák az életünket - mesélte Va­sadi Andrásné, hozzátéve: hi­szem, hogy mindenből a lehető legjobbat kell kihozni, minden helyzetben pozitívan kell gon­dolkodni. Kohl Gyöngyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom