Paksi Hírnök, 2020 (29. évfolyam, 1-20. szám, 1-9. különszám)
2020-07-03 / 9. szám
Mozaik Paksi Hírnök, 2020. július 3. ■ 13 Mesterségekről első kézből Vassné Fritz Margit óvodapedagógus Különböző szakmákat ismerhetnek meg sorozatunkban azok egy-egy helyi képviselője által. Ez alkalommal Vassné Fritz Margit, a Paksi Napsugár Óvoda óvodapedagógusa beszélt mesterségéről, annak szépségeiről, nehézségeiről.- Miért választotta az óvónői pályát?- Meghatározó személy volt az életemben az egyik általános iskolai tanítónőm, miatta szerettem volna tanító lenni. Aztán rájöttem, hogy nem lennék képes rossz jegyet adni a diákjaimnak, viszont mindenképpen gyerekekkel szerettem volna foglalkozni. Ezért óvónőképző szakközépiskolába jelentkeztem, de a nagy túljelentkezés miatt nem vettek fel, így a Paksi Vak Bottyán Gimnáziumba jártam, majd a Kecskeméti Óvónőképző Főiskolán folytattam a tanulmányaimat. A Mesevár óvodában kezdtem dolgozni. Nagyon nehéz volt, mert kezdő óvónőként harmincnyolc kiscsoportossal voltam egyedül. Nagyon sokat köszönhettem az idősebb kolléganőimnek, mert sokat segítettek Később a Tolnai úti óvodába kerültem, ahol szintén nagyon szerettem dolgozni. Abban az időben a fiatal óvónők délutánra jártak, de idősebb kolléganőm átengedte nekem az énekfoglalkozásokat, aminek nagyon örültem. Két gyermekem születése után az azóta megszűnt Gesztenyés utcai óvodában folytattam a szakmai pályafutásomat, majd a Vörösmarty utcai óvoda következett, ahol huszonhárom évig dolgoztam. Negyven év munkaviszony után idén vonultam nyugállományba.- Van-e különbség a régi és a mai gyerekek között?- Nincs. Annak idején is voltak csintalanabb és nyugodtabb gyerekek is, és ez most is Fotók: Szaffenauer Ferenc így van. A szülők voltak mások, manapság már nincs akkora tekintélye a pedagógusnak, mint egykor. Igaz, a saját bőrömön ezt sosem tapasztaltam, mindig nagyon jó kapcsolatban voltam a szülőkkel. Többször előfordult, hogy kifejezetten az én csoportomba kérték szülők a gyermeküket, mert ők is hozzám jártak.- Mi a szépsége, illetve a nehézsége ennek a munkának?- A szépsége? A gyermekek mosolya, a kedvességük. Amikor rohannak hozzám, hogy „de jó, hogy megjöttél, úgy hiányoztál”. A nehézsége? Az, hogy sokan vagyunk egy csoportban, kisebb létszámú vegyes csoporttal könnyebb lenne dolgozni.- Mostanában egyre több a vegyes csoport az óvodákban, ahol együtt vannak a különböző korosztályok. Jobb ez, mint a tiszta csoport?- Igen, mert a gyerekeknek ez családszerűbb, természetesebb közeg. A nagyobbakkal könynyebben, hatékonyabban tudunk dolgozni az iskolafelkészítésben, mert kevesebben vannak, a kisebbek pedig közben figyelnek, és sokat tanulnak a nagyoktól. A mindennapi munka megszervezése ugyan kicsit nehezebb, mint egy azonos korosztályt magában foglaló tiszta csoportban, de ennyi év alatt ezt is meg lehet tanulni.- A szülők azt látják, hogy az óvónők játszanak, foglalkoznak a gyerekekkel, a háttérmunkát viszont nem.- Egykor nem volt olyan nagy adminisztrációs teher az óvodapedagógusokon, mint manapság. A rendszeres terveket régen is meg kellett írni, és készülni a foglalkozásokra. Sok eszköz van az óvodában, amit fel tudunk használni tornához, környezetismerethez, adottak a feltételek, de sokszor készítünk magunk is játékokat.- Vannak továbbképzések?- Hétévente kell százhúsz kreditpontot összegyűjteni tanfolyamokon, továbbképzéseken. Én szerettem ezekre a képzésekre járni, mindig három-négy év alatt megszereztem a minimum pontot. Mindig próbáltam az érdeklődési körömnek - ének, környezetismeret - megfelelő képzést választani, hogy még több tudást szerezzek Sok minden változott az elmúlt harmincnegyven év alatt, én pedig nyitott voltam az új dolgokra.- Egy óvónő otthon is óvónő?- Nagyon sokat meséltem a gyerekeimnek, most pedig az unokáimnak Nagyon szeretik, ha énekelek, mondókázok nekik. Ezt nem tudom elhagyni, spontán jön, ahogy az oviban is, például ha látunk egy szép növényt vagy bogarat, rögtön beugrik róluk egy-egy mondóka vagy ének- Mit üzen a jövő óvodapedagógusainak?- Az a legfontosabb, hogy szeressék a gyerekeket. Ha a kicsik láthatóan szeretik az óvodát, jól érzik ott magukat, akkor a szülők is elfogadják az óvodapedagógust, és nyugodtak afelől, hogy gyermekük jó helyen van. Sólya Emma
