Paksi Hírnök, 2020 (29. évfolyam, 1-20. szám, 1-9. különszám)
2020-06-29 / 8. szám
Mozaik Paksi Hírnök, 2020. június 19. M 15 „A világjárvány és a hozzá kapcsolódó intézkedések kizökkentették hétköznapjainkat a szokásos kerékvágásból. A rutinból való kilépés sok nehézséget okoz, sokszor alapjaitól kell újraépíteni a mindennapokat, új lehetőségeket kell keresni, vissza kell nyúlni régi ismeretekhez, felfedezni eddig rejtett képességeinket. A Paksi Városi Múzeum feladatának tartja, hogy dokumentálja ezeket a változásokat, rögzítse az egyéni élmények közt megbúvó közös sajátosságokat, összegyűjtse és megőrizze azokat a tárgyakat, dokumentumokat, amelyek által értelmezhetjük jelenünket, és lehetőséget adunk az utánunk jövőknek, hogy megénekeljék korunk történetét.” - írtuk gyűjtőkampányunk felhívásában. A cikk témájának azokat a digitális „tárgyakat” választottam, amelyek a gyűjtés során kerültek hozzánk. A gyűjteményünk gyarapodása nem lett számottevő, és a pandémiás helyzetet megörökítő helyi korrajz kialakításához egyelőre nem is túlságosan reprezentatív, de mégis változatos képet mutat. Elsőként beszámolót kaptunk egy családtól arról, hogyan zajlik az életük a kijárási korlátozás idején, majd a járványhelyzet ihlette helytörténeti tanulmány érkezett, aztán versek. Hangfelvételeket rögzítettünk, melyek a változatlanul munkába járók szemszögét mutatják be. Mindegyik fontos forrás lehet egy későbbi társadalomnéprajzi kutatás számára. Természetesen gyűjtésünk kiterjedt a történeti jellegű dokumentumokra, helyi rendeletekre, felhívásokra, tájékoztatókra, interneten megjelent közlésekre is. Ezek segíthetnek a majdani kutatóknak a pontos háttérkép megrajzolásában. Kaptunk fotókat az otthon végzett és a kültéri munka körülményeiről, bevásárlásról, az első kiflisütésről, süteményekről. Felvételeket a Facebookon teljesített kihívásokról, alkotásokról, termékekről, amelyek létrejötte a helyzetnek köszönhető. Minden fotó, még ha első látásra egy hétköznapi helyzetet ábrázol is, a mellé írt néhány sortól kordokumentummá válik. Megmutatják, milyen volt otthon tanulni, dolgozni, egyedül ünnepelni, másképp érettségizni, ráhangolódni az új helyzetre. Érdekesség, hogy a kijárási korlátozás alatt legnagyobb figyelmet kapott ötletekről - mint például az esti tapsolás, vagy a frontvonalban dolgozóknak kifejezett hála jeleként az ablakba tett szívek - egyáltalán nem érkezett kép. A különleges helyzetekről - mint például az érettségi vagy egy esküvő - is kevés történet érkezett. A gyűjtést a hiányzó részletekre nagyobb figyelmet fordítva tovább folytatjuk, és kilépve a digitális térből, kézzel fogható tárgyakkal is kiegészítjük. Kövi-Ónodi Gyöngyi
