Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)

2019-02-08 / 3. szám

Mozaik

Paksi Hírnök, 2019. február 8. ■ 11

Városi olvasmányok

A közösségről

Fotó: magánarchívum

„A Jóság a természet legtisztább, leghatalmasabb gyökérhangja, amely vigasztal, ad, békét teremt, és sohasem rombol. Adtál-e már a benned rejlő Jóságból teljesen önzetlenül úgy, hogy semmi viszonzást nem vártál érte?” Szepes Mária

PAKSI USZODAÉPÍTÖ ÉS FENNTARTÓ EGYESÜLET

TANÚSÍTVÁNY A PAKSI VÁROSI USZODA ÉPÍTÉSÉNEK JAVÁRA TÖRTÉNŐ

100

Ft-os befizetésről

(Ez a tanúsítvány a megépült uszoda egyszeri belépőjegyéül is szolgál!)

Téglajegy. így nevezték a nyolcvanas években azt a közösségi vagy társadalmi munkát is, amivel diákként hozzájárultunk a Nemzeti Színház vagy a városi uszoda építéséhez. A konzervgyárba mentünk tanítás után, emlékeim szerint zöldborsókonzervet csomagoltunk kartondobozokba. De mentünk dolgozni akkor is, amikor egy-egy kirándulásra valót kellett megkeresnünk, az otthonról kapott apanázs mellé. 1985-öt írunk, amikor Varga Imre tanácselnök-helyettes a Tolnai Népújság tíz kérdésére válaszol az uszodaépítéssel kapcsolatban. Varga Imre tagja volt az uszodaépítő operatív bizottságnak is. „Miután az ivóvízellátási gondokat megoldottuk 1981-ben - kezdődtek meg az érdemi előkészületek. A beruházás előkészítésére a tanács három tisztségviselőjéből szervezőbizottság alakult, tevékenységük nyomán negyven magánszemély és huszonhárom jogi személy (vállalat, szövetkezet) 1983. június 23-án megalapította a Paksi Uszodaépítő és Fenntartó Egyesületet. Nemcsak paksi, de vidéki vállalatok is részt vettek az alapításban. Az alapító tagok azt vállalták, hogy évente 600 forint tagsági díjat fizetnek személyenként. A szövetkezetek és vállalatok 60 ezer forintot, a nem paksi székhelyűek pedig évi 30 ezer forintot. Az egyesület felhívást tett közzé, amelyben belépésre szólította a lakosságot. A hely úgy merült fel, hogy a lakótelepen legyen, vagy a régi városrészben. Végül is az döntött, hogy az uszoda kétezer fős strandfürdővé bővíthető ki több ütemben, és öszszekapcsolható a Duna-parton később létesülő szabadidőközponttal, ha a Táncsics Mihály utcát választjuk. így a konzervgyár, Páli árok, hatos út által bezárt területet szerepeltettük a város általános rendezési tervében. Első ütemben a fedett uszoda megépítése a fontos, a külső medencék csatlakozási lehetőségeinek biztosításával. A fedett uszoda költsége körülbelül harmincmillió forint. Lényegében ez egy kéthajós, 29 méter széles és 60 méter hosszú, acélszerkezetű csarnok, aludonga tetőzettel. Magában foglal egy 18 x 8 méteres kismélységű tanmedencét, egy 25 x 8 méteres normál mélységű, feszített víztükrű úszómedencét, egy kör alakú pancsolót, öltözőket, gépészeti berendezést stb.” A távlati cél az volt, hogy a későbbiekben, az első ütem után, ami a tanuszoda megépítését jelentette, épüljön egy „50 méteres, versenyméretű medence”, ami később lefedhető. S - ma már mennyire elcsodálkozunk - a víz melegítésének és a légtér fűtésének tekintetében a konzervgyári kazánok kapacitásával számoltak, de kiderült, hogy ez korlátozott mértékben áll rendelkezésre. „További vizsgálatok eredményeként maradt, hogy a távvezeték meghosszabbított gerincéről a szakmunkásképző és az uszoda hőellátása is megoldható. Már az induláskor több vállalat kapcsolódott az építésbe, és folyamatosan lépnek be újabbak. Nevüket most ne soroljuk, de köszönet illeti valamennyit, hiszen a munka értéke 9 millió 198 ezer forint. Jelentős a társadalmi munka is. 1984-ben 1,5 miihó forint volt. Bérfelajánlások és befizetések is történtek. Akik pedig nem kívánnak tagok lenni, de anyagilag hajlandók támogatni az építkezést, ők úgynevezett téglajegyet vásárolhatnak, 100 forint névértékben, ami az uszoda megnyitása után egy alkalommal belépőjegyül is szolgál, de szép kivitele miatt emléklapként is megőrizhető. A támogatásra nagy szükség van. A befejezésig komoly összefogást igényel. Ezt kívánja a ma élő nemzedéktől gyermekeink és unokáink jövője, egészsége. Tudomásul keh venni, hogy az úszni tudás és a vízbiztonság megszerzése gyermekkorban és szervezett oktatás keretében lehet csak tömeges méretű. Ezért épül uszoda Pakson.” A beruházás több mint egyharmadát a támogatók adták öszsze. Elgondolkodtat a történet. Ez mai „mérlegen” nem mérhető. Ma is sokan vannak „téglajegyesek” Adnak, támogatnak, így épülnek be családok életébe, az épített és természeti örökségbe. Végigkövettem, ahogy pillantok alatt elfogytak a jegyek a Vendel kápolna felújítására szervezett rendhagyó támogatói estre. Jó ügy mellé állnak újra a paksiak, ha segítik a kápolna felújítását. A Vendel kápolnába nem jár térítésmentes belépőjegy, csupán az érzés, hogy hozzáadunk valamit a városi örökséghez. Hogy jók és hűek vagyunk önmagunkhoz.

Teli Edit