Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)

2019-02-08 / 3. szám

Mozaik Paksi Hírnök, 2019. február 8. ■ 11 Városi olvasmányok A közösségről Fotó: magánarchívum „A Jóság a természet legtisztább, leghatalmasabb gyökérhangja, amely vigasztal, ad, békét teremt, és sohasem rombol. Adtál-e már a benned rejlő Jóságból teljesen önzetlenül úgy, hogy semmi viszonzást nem vártál érte?” Szepes Mária PAKSI USZODAÉPÍTÖ ÉS FENNTARTÓ EGYESÜLET TANÚSÍTVÁNY A PAKSI VÁROSI USZODA ÉPÍTÉSÉNEK JAVÁRA TÖRTÉNŐ 100 Ft-os befizetésről (Ez a tanúsítvány a megépült uszoda egyszeri belépőjegyéül is szolgál!) Téglajegy. így nevezték a nyolc­vanas években azt a közössé­gi vagy társadalmi munkát is, amivel diákként hozzájárultunk a Nemzeti Színház vagy a vá­rosi uszoda építéséhez. A kon­zervgyárba mentünk tanítás után, emlékeim szerint zöldborsókon­­zervet csomagoltunk kartondo­bozokba. De mentünk dolgozni akkor is, amikor egy-egy kirándu­lásra valót kellett megkeresnünk, az otthonról kapott apanázs mel­lé. 1985-öt írunk, amikor Varga Imre tanácselnök-helyettes a Tol­nai Népújság tíz kérdésére vála­szol az uszodaépítéssel kapcsolat­ban. Varga Imre tagja volt az uszo­daépítő operatív bizottságnak is. „Miután az ivóvízellátási gondo­kat megoldottuk 1981-ben - kez­dődtek meg az érdemi előkészüle­tek. A beruházás előkészítésére a tanács három tisztségviselőjéből szervezőbizottság alakult, tevé­kenységük nyomán negyven ma­gánszemély és huszonhárom jogi személy (vállalat, szövetkezet) 1983. június 23-án megalapította a Paksi Uszodaépítő és Fenntartó Egyesületet. Nemcsak paksi, de vidéki vállalatok is részt vettek az alapításban. Az alapító tagok azt vállalták, hogy évente 600 forint tagsági díjat fizetnek személyen­ként. A szövetkezetek és vállala­tok 60 ezer forintot, a nem paksi székhelyűek pedig évi 30 ezer fo­rintot. Az egyesület felhívást tett közzé, amelyben belépésre szó­lította a lakosságot. A hely úgy merült fel, hogy a lakótelepen le­gyen, vagy a régi városrészben. Végül is az döntött, hogy az uszo­da kétezer fős strandfürdővé bő­víthető ki több ütemben, és ösz­­szekapcsolható a Duna-parton később létesülő szabadidőköz­ponttal, ha a Táncsics Mihály ut­cát választjuk. így a konzervgyár, Páli árok, hatos út által bezárt te­rületet szerepeltettük a város ál­talános rendezési tervében. Első ütemben a fedett uszoda megépí­tése a fontos, a külső medencék csatlakozási lehetőségeinek biz­tosításával. A fedett uszoda költ­sége körülbelül harmincmillió forint. Lényegében ez egy két­­hajós, 29 méter széles és 60 mé­ter hosszú, acélszerkezetű csar­nok, aludonga tetőzettel. Ma­gában foglal egy 18 x 8 méteres kismélységű tanmedencét, egy 25 x 8 méteres normál mélysé­gű, feszített víztükrű úszóme­dencét, egy kör alakú pancsolót, öltözőket, gépészeti berendezést stb.” A távlati cél az volt, hogy a későbbiekben, az első ütem után, ami a tanuszoda megépítését je­lentette, épüljön egy „50 méteres, versenyméretű medence”, ami később lefedhető. S - ma már mennyire elcsodálkozunk - a víz melegítésének és a légtér fűtésé­nek tekintetében a konzervgyá­ri kazánok kapacitásával számol­tak, de kiderült, hogy ez korláto­zott mértékben áll rendelkezésre. „További vizsgálatok eredménye­ként maradt, hogy a távvezeték meghosszabbított gerincéről a szakmunkásképző és az uszoda hőellátása is megoldható. Már az induláskor több vállalat kapcso­lódott az építésbe, és folyamato­san lépnek be újabbak. Nevüket most ne soroljuk, de köszönet il­leti valamennyit, hiszen a mun­ka értéke 9 millió 198 ezer forint. Jelentős a társadalmi munka is. 1984-ben 1,5 miihó forint volt. Bérfelajánlások és befizetések is történtek. Akik pedig nem kí­vánnak tagok lenni, de anyagilag hajlandók támogatni az építke­zést, ők úgynevezett téglajegyet vásárolhatnak, 100 forint névér­tékben, ami az uszoda megnyitá­sa után egy alkalommal belépő­jegyül is szolgál, de szép kivitele miatt emléklapként is megőriz­hető. A támogatásra nagy szük­ség van. A befejezésig komoly összefogást igényel. Ezt kívánja a ma élő nemzedéktől gyermeke­ink és unokáink jövője, egészsé­ge. Tudomásul keh venni, hogy az úszni tudás és a vízbizton­ság megszerzése gyermekkor­ban és szervezett oktatás kere­tében lehet csak tömeges mére­tű. Ezért épül uszoda Pakson.” A beruházás több mint egyhar­­madát a támogatók adták ösz­­sze. Elgondolkodtat a történet. Ez mai „mérlegen” nem mérhe­tő. Ma is sokan vannak „téglaje­gyesek” Adnak, támogatnak, így épülnek be családok életébe, az épített és természeti örökségbe. Végigkövettem, ahogy pillantok alatt elfogytak a jegyek a Ven­del kápolna felújítására szerve­zett rendhagyó támogatói estre. Jó ügy mellé állnak újra a paksi­ak, ha segítik a kápolna felújítá­sát. A Vendel kápolnába nem jár térítésmentes belépőjegy, csu­pán az érzés, hogy hozzáadunk valamit a városi örökséghez. Hogy jók és hűek vagyunk ön­magunkhoz. Teli Edit

Next

/
Oldalképek
Tartalom