Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)

2019-11-08 / 21. szám

6 ■ Paksi Hírnök, 2019. november 8. Közélet Hárman kaptak Pro Űrbe díjat A Pro Űrbe emlékérem azoknak a szemé­lyeknek, illetve szervezeteknek adományoz­ható, akik, illetve amelyek tevékenysége a város gazdasági, kulturális és társadalmi fej­lődésében kiemelkedő jelentőségűnek bizo­nyult. A díjat hagyományosan az október 23-i ünnepi esten adják át. 2019-ben három díjazott volt, Kernné Magda Irén, Kiszl Ká­roly és Forster József vehették át a város ran­gos elismerését.- Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert egy olyan közösségnek vagyok a tagja, amelyet nemcsak a jelene és a jövője, hanem a múltja is érdekel. Köszönöm a paksiaknak, hogy érdek­lődő, értő olvasóim, a városnak ezt a díjat, ami­vel megbecsülte a munkámat, és mindenki­nek, akinek a támogatása lehetővé tette, hogy itt állhatok - mondta Kernné Magda Irén a Pro Űrbe emlékérem átvételekor. Ahogy a méltatásban elhangzott, 1985-ben kezdett dol­gozni a Bezerédj általános iskolában pedagó­gusként. Az anyanyelvi kultúra ápolásáért Né­meth László-díjat kapott az oktatási tárcától. Korábbi nyilatkozatából kiderül, hogy alapve­tően irodalmi beállítottságú volt, de érdeklő­dése egyre inkább a történelem, a helytörténet tanítása felé tolódott. A Városi Múzeumban folytatta pályafutását múzeumpedagógusként. Ekkor lett a Várossá válni című kötet társszer­zője és szerkesztője, és a Városunk: Paks című helytörténeti tankönyv szerzője. Szakavatott ismerője Pákolitz István életművének, hagya­tékának gondozásával, emlékszobájának be­rendezésével kiváló munkát végzett a múze­umban. Nélkülözhetetlen segítséget nyújtott a Paksi Települési Értéktár Bizottság tevé­kenységéhez, számos helyismereti vetélkedőt és Pákolitz szavalóversenyt szervezett. A Pak­si Hírnök munkatársaként az Üdvözlet Paks­ról című rovat elindítója, állandó szerzője volt. A két kiadásban megjelent Híres paksi elődeink című hiánypótló gyűjteménye külföldi érdek­lődésre is számot tartott, és Képeskönyv című kötete is utánnyomást élt meg, a TelePaks Mé­diacentrum Nonprofit Kft. - Paksi Hírnök ki­adásában megjelent Paksi templomok és kápol­nák című fényképalbumhoz Kernné Magda Irén írta a kísérőszöveget. Most szeptember­ben jelent meg Pákolitz István születésének 100. évfordulójára Itthon című kötete. A díja­zott munkásságát a város 2006-ban Paks kul­túrájáért kitüntetéssel ismerte el.- Hetven évvel ezelőtt születtem Pakson, ahon­nan soha nem vágyódtam el, ideköt a család, a munkám, itt érzem jól magam. Életem során mindvégig igyekeztem a város javát szolgálni- mondta Kiszl Károly. A méltatásból kiderült, hogy a díjazott 1968-tól foglalkozik hajózással. A rendszerváltás után önálló, hajós magánvál­lalkozások építésébe kezdett. Szívügye a hajó­zás hagyományainak ápolása, a szakma nép­szerűsítése, minél szélesebb körű elismerteté­se. Kiszl Károly az egykori Paksi Duna-partért Közalapítvány elnöke volt, a Révhajósok Or­szágos Szövetségének korábbi elnöke, a Paksi Iparos és Vállalkozói Kör, valamint a Duna-Sió Turisztikai Egyesület és a Közlekedéstudomá­nyi Egyesület Hajózási Tagozatának tagja. Év­tizedek óta támogatja a város kulturális életét, szorosan együttműködve a mindenkori kultu­rális intézményekkel. Éveken át a város rendel­kezésére bocsátotta a régi víziszínpadi hajótes­tet, a paksiak által közkedvelt augusztus 20-i tűzijátékot először a tulajdonában lévő uszály­ról, később a kompról lőtték ki, segít a lampio­­nos felvonulás lebonyolításában is. Paksot tá­mogató tevékenységének legjelentősebb ered­ménye az 1988-tól folyamatosan fejlődő paksi komp-, majd nagyhajó- és csónakkikötő létre­hozása és üzemeltetése. Számos elismerésben részesült pályája során, közülük a Paksi Iparos és Vállalkozói Körtől 2002-ben elnyert Év Vál­lalkozója, a 2010-ben a Révhajósok Országos Szövetsége által adományozott Nagy Révész-, valamint a 2013-ban a Vállalkozók Országos Szövetsége által adományozott Év Vállalkozó­ja díjakra a legbüszkébb.- Megtanultam a szüleimtől, különösen édes­apámtól a szülőfalum szeretetét, tiszteletét, az indentitástudatot. A legnagyobb, amit elér­tem, az identitástudat, a lokálpatriotizmus, a barátság és a tisztelet. Mindehhez kellett a csa­ládom, a barátaim és Önök - mondta Forster József, aki Dunakömlődön született 69 eszten­dővel ezelőtt, és ma is ott él. 1977-től dolgo­zott a Paksi Atomerőmű Vállalatnál, jelentős szerepe volt a lakótelep és Paks egyes épüle­teinek építésénél. Ahogy fogalmazott: „Épí­tettem utat, járdát, óvodát, iskolát és várat. Továbbá erőművet, gyárat, templomot, kór­házat, sportcsarnokot, uszodát, szállodát, faluházat, emlékművet.” Részt vett a Né­met Nemzetiségi Önkormányzat megalakí­tásában, és jelentős szerepe volt abban, hogy Paks testvérvárosi kapcsolatot alakított ki Reichertshofennel. Részt vett a testvérme­gyei kapcsolat kialakításában Tolna megye és Main-Tauber-Kreis között. Az egykori Dunakömlődért Egyesület elnöke volt. Bevá­lasztották a Dunakömlődi Egyházközség el­nökségébe, melynek munkája alatt megújult a dunakömlődi templom és környezete. A Du­nakömlődi Borbarát Kör és a Paksi Kertbará­tok Egyesület tagja, aktív a Siller Nótakörben. Szabadidejét unokáival, borászattal, kertészke­déssel tölti. Kezdeményezésére, önkormány­zati segítséggel, 2016-ban megépült a kitele­pített németek emlékműve Dunakömlődön. Forster József azt mondja, hogy mindez nem történhetett volna meg, ha nem áll mellet­te a családja és a barátai, elsősorban a felesé­ge, Jutka. Nem feledheti váro-sunk díszpolgá­ra, Pónya József segítségét, ösztönzését sem, hangzott el a méltatásban. Kohl Gyöngyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom