Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)

2019-10-11 / 19. szám

Mozaik Paksi Hírnök, 2019. október 11. ■ 15 Az eltűnt városkép nyomában A paksi Jézus Szíve katolikus nagytemplom felszentelését 1901. november 24-én vasár­nap tartották. Az ezt megelőzően kiadott paksi képeslapokon megőrződött a lebon­tott előd, egy barokk templom látképe. Mindössze néhány képeslapról van szó, ki­zárólag ezek a századfordulós fotók őrizték meg, milyen volt a régi katolikus templom. A források szerint a régi barokktornyú temp­lom alapját 1721-ben tették le. Akkor a hit­község alig 700 lelket számlált, de a szalma­­födeles kunyhóra hasonlító épület még az akkori viszonyoknak is alig felelt meg. A ha­rangláb mellette volt, 1729-re kis fazsinde­lyes tornyot kapott az épület, majd 1749-ben boltív alá vették, de 1776-ban újra átépítet­ték az egész templomot. 1789-ben épült meg a barokk stílusú torony. Sajnos 1805-ben le­égett a templom, de aztán helyreállították, és 1901-ig szolgálta a hitközséget. A századfor­dulóra a 8000-et is meghaladta a katolikus hí­vek száma, így a régi templom már nem fe­lelt meg sem a hívek számának, sem vallásos buzgalmának, sem a hitközség tekintélyé­nek. Nagyobb ünnepeken a 37 méter hosz­­szú és 11 méter széles épületben a hívek egy része kénytelen volt az ajtók körül csoporto­sulni, mert bent már mozdulni sem lehetett, olykor a miséző papnak is nehézséget okozott az oltárhoz eljutni. A mai szép, háromhajós, neoromán templomot Streicher József plé­bános építtette fel alig fél év alatt közadako­zásból. A régi templomtól a paksi hívek 1901. március 15-én, 16-án és 17-én búcsúztak el megható ünnepségek közepette, amely so­rán az első nap a Szent Kereszt tiszteletének volt szentelve, hiszen a régi templom ennek oltalma alatt állott, a második nap a boldog­­ságos Szűz Mária tiszteletéről szólt, vasárnap pedig megtartották a szentségimádást Jézus Szívének imádatával, mivel az új templomot Jézus Szívének oltalmába ajánlva szentelték fel. (Pécsi Figyelő, 1901. november 22., 2. o.) Március végén megindult a bontás, a város­képről újságcikk is beszámolt: „A régi ódon paksi templom immár eltűnt a föld színéről, csupán csonka tornya mered az ég felé, amely tudvalevőleg az újnak is alkotó részét fog­ja tenni, természetesen magasbbítva és a stíl­nek megfelelően átalakítva.” Azután április­ban adott hírt róla némely újságcikk, hogy a bontás során a régi templom hajója és szenté­lye alatt egy közös sírra, illetve számos egyes kiboltozott kriptákra bukkantak. Minthogy a templom környéke hajdan temető volt, így valószínű, hogy egy előbbi templomépítés al­kalmával kerültek az akkor felásott sírokban nyugvók egy közös nyugvóhelyre. Némely sírt sikerült beazonosítani, a szentély köze­pe táján nyugodott Fischer Ferenc neje, szü­letett báró Száraz Erzsébet, aki a halotti anya­könyv tanúsága szerint 1781. október 20-án hunyt el hirtelen halállal. A család jótevője volt a hitközségnek. Az északi sekrestye alatt az alapásás alkalmával a felszínre került egy boltozott sírhely, melyben a koporsón tisz­tán olvasható volt latin nyelven: Királydaró­ci Daróczy Lajos királyi tanácsos; meghalt 1784-ben, 64 éves korában. A bontás során a földi maradványok mind illő kegyelettel a to­rony alatt épített kriptába helyeztettek ismét nyugalomra. A sajtó élénk érdeklődéssel kísérte a bontás minden fázisát: „Érdekesek az »építési nap­lónak« a régi templomra vonatkozó meg­jegyzései, melyek eklatánsán igazolják, hogy új templom építése milyen akut volt. A tető­bontás alkalmával kitűnt - mint az említett naplóban olvassuk -, hogy a gerendázat tel­jesen el volt rothadva, olyannyira, hogy szak­­vélemény szerint a közel jövőben egy erősebb szélroham valóságos katasztrófát idézhetett volna elő. A kereszt, mely április 2-án vétetett le, szintén teljesen szétroncsoltnak találtatott.” (Pécsi Közlöny, 1901. április 25., 5-6. o.) Ápri­lis 7-én helyezték el az új templom alapkövét, amely után az építkezés rohamos léptekben haladt előre. Közben folyamatosan érkeztek a plébániára az adományok az új templom fel­építésére, mely során megmozdult nemcsak a község számos tehetős családja (Rosty, Kurcz, Vigyázó, Flórián stb.), de az egyszerű hívek közadakozását is felsorolta a sajtó (köztük pl. egy korabeli Hanoi Jánost is említve 100 ko­rona adománnyal). Július 21-én sor került a toronykereszt ünnepélyes feltűzésére, szep­temberre a kőművesmunkák is lassan befe­jeződtek, s munkához fogtak a mennyeze­ti kazettákat készítő ácsok, asztalosmesterek és festők. Októberben már nagy izgalommal készültek a felszentelésre, amely alkalomra megjelent Müller Lajos és Bors József szer­kesztésében egy emlékkönyv a templom épí­téséről, a hitközség történetéről és az adomá­nyozók listájáról. Ugyanekkor szentelték be a templom mellett emelkedő egyetemes iskola­­épületet is, melyben az irgalmas nővérek zár­dája és leányiskola lett elhelyezve. A beren­dezés fokozatosan nyerte el mai állapotát, a templom belső festése majd csak 1912-re ké­szült el, abban az évben, amikortól Pakson a templomi prédikációkat a német helyett már magyarul tartották a megmagyarosodott sváb hívek kérelmére. (Fotók: magánarchí­vum. Fent: Üdvözlet Paksról! - Fő-utcza, Kis Pál kiadása, 1900.12.31. lent: Üdvözlet Paks­ról! - Róm. kath. templom, Rosenbaum Ignácz kiadása, 1900.07.09.) dr. Hanoi János

Next

/
Oldalképek
Tartalom