Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)
2019-09-27 / 18. szám
20 ■ Paksi Hírnök, 2019. szeptember 27. Mozaik A második világháborúban Magyarország szenvedte el Lengyelország, a Szovjetunió és Németország után a legnagyobb emberveszteséget az ország lakosságához viszonyítva. Ez az 1941-1945 közti országterületen a 14,5 milliós népességből 6,2 százalékot jelentett, körülbelül 900 ezer főt. A háborút követően létrejött kommunista diktatúra egyik fontos törekvése a lakosságszám növelése és a termékenységi mutató javítása volt, minden áron törekedtek a háborús veszteségek pótlására. A köznyelvben Ratkó-korszaknak nevezett időszak és intézkedéssorozat Ratkó Annáról kapta a nevét. Ratkó (1903-1981) meggyőződéses kommunistaként és hű káderként 1948-1953 közt népjóléti, majd egészségügyi miniszter volt. A korra jellemzően szövőnőként lett az ország első női minisztere, akinek legmagasabb iskolai végzettsége egy hathónapos pártiskola volt. Bár a köztudatban hozzá kötődnek a kor népesedési intézkedései, valójában a Magyar Dolgozók Pártja vezetőinek akaratát hajtotta végre. A közhiedelemmel szemben a „Ratkó-törvények” nem jelentettek teljes abortusztilalmat, elméletben még enyhítették is az 1878 óta érvényben lévő törvényt. Valójában a törvény végrehajtása volt olyan szigorú (például kötelező terhességi bejelentés, abortusznapló), szemben a korábbi időszakkal, hogy a közemlékezetben a mesterséges terhességmegszakítás teljes tilalmaként maradt meg. Egy másik fontos rendelet volt a gyermektelenségi adó bevezetése. Ezt azokra a 20 és 50 év közötti férfiakra, illetve 20 és 45 év közötti nőkre rótták ki, akik már rendelkeztek keresettel, de Eotók: Paksi Városi Múzeum még nem volt gyermekük. Az adó igen magas volt, a személyi jövedelemadó 1 százalékos mértékét a törvény hatálya alá esők esetében 5 százalékra emelte. A szigorítások és megszorítások mellett ösztönző intézkedésekre is sor került. A szülés előtt 12 hét fizetett szabadságot biztosítottak a várandósoknak, míg a szülés után kilenc hónap szoptatási időt. Igyekeztek emelni az óvodai és bölcsődei férőhelyek számát. Az intézkedések részben sikeresek voltak, valóban több gyermek született. Ugyanakkor az elégtelen intézményi és gazdasági háttér (hadikommunizmus), a törvényes abortuszok gyakorlati ellehetetlenítése rengeteg tragédiához és „házi” terhességmegszakításhoz vezetett, melyek sokszor a nők életét is veszélyeztették. Megemelkedett a csecsemőgyilkosságok száma és az állami gondozásba adott gyermekek aránya is. Az intézkedések fontos része volt a pártállami propaganda az „asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség” mottó jegyében. Plakátokon, újságokban, a rádióban buzdították a nőket a szülésre, hallgatólagosan házasságon kívül is, sokszor elhallgatva a felelős gyermekvállalás állami feltételeinek hiányait is. Ennek a propaganda-hadjáratnak a részeként hozták létre az Anyasági Érdemrendet és Érdemérmet 1951-ben „azoknak az anyáknak a kitüntetésére, akik hat vagy ennél több gyermeket hoztak a világra, és neveltek fel, s ezzel hozzájárultak népességünk gyarapodásához és államunk megerősítéséhez”. Az érdemrend volt a magasabb szintű megbecsülés, azok az anyák kaphatták meg, akik legkevesebb tíz élő gyermeket hoztak világra, és a legkisebb már elmúlt egyéves. Az érdemérmet négy fokozatban a hat-kilencgyermekes anyák kaphatták meg. A kitüntetéssel jelentős pénzjutalom is járt. A hétgyermekes anyák 1000, míg a tizenegy vagy ennél több gyermekes anyák 2000 forint jutalmat kaptak. (A havi átlagbér 729 forint volt 1951-ben.) Az érmek átadására március 8-át, a nemzetközi nőnapot jelölte ki a Népköztársaság Elnöki Tanácsa. A kitüntetés ebben a formában 1957-ig létezett, körülbelül 35 ezer Anyasági Érdemrendet és Érdemérmet osztottak ki. Az érem mellé egy kis emléklap járt, ami a díszdoboz fedelében volt. Ezen feltüntették a kitüntetés nevét és fokozatát, sorszámát, a kitüntetett nő nevét, az átadó szerv (települési tanács) helyét és a dátumot. A képen látható Anyasági Érdemérmet Pakson adták át 1951-ben, 2018-ban ajándékként került a Paksi Városi Múzeum gyűjteményébe. Szabó Tibor
