Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)

2019-08-30 / 16. szám

A mai Paks-Dunakömlőd mellett elterülő Bottyánsánc (más néven Sánchegy) korán ismertté vált régészeti emlékeiről. A XIX. század elején előkerült kultusztárgy - a Szíriái Iuppiter Dolichenus istenségnek szentelt körmeneti jelvény - mellett számtalan római kori tárgyi lelet került napvilágra, amelyek a vármegye történelem iránt érdeklődő személyiségeinek figyelmét is felkeltették. Tolna vármegye jeles kutatója, Wosinsky Mór (1854-1907) nemcsak az antik forrásokból ismert Lussoniummal azonosította a Sánchegyet, hanem a megye korai történetét öszszefoglaló kétkötetes monográfiájában (Tolna vármegye története, I-II. Budapest 1896.) több [DunajKömlődről származó „római tárgyat” is bemutatott. Ezek közül kiemelendő egy „bronzból öntött edényfül”, amely később a szekszárdi Tolnavármegyei Múzeumba (ma Wosinsky Mór Megyei Múzeum) került, jelenleg pedig a Paksi Városi Múzeum új állandó kiállításában, a Paksi Metszet Régiségtárában látható.

A rendkívül masszív kidolgozású, öntöttbronz-veret pajzs formájú, felső pereméhez egy vaskos, ívelt gyűrűs, ferde vonalakkal és pontsorokkal díszített függesztőkarika csatlakozik. A veret közepén egy sematikusan ábrázolt, mezítelen, táncoló fiatal alak látható, amely jobb kezével bal lábát érinti, felemelt bal kezével egy hangszert, valószínűleg csörgődobot tart. A figurális képmezőt egy ferde vonalakból álló vékony keret kíséri, a tárgy külső peremén szőlőinda-koszorút imitáló motívum fut végéig.

A kömlődi veretet viszonylag jelentős mérete (7,6 x 4,9 cm) és erőteljes kiképzése miatt egy bronzedény részeként, egy római bronzvödör tartótagjaként vagy edényfogójaként (a francia nyelvből kölcsönzött szakkifejezéssel: attache) határozhatjuk meg. A gyűrűs tartótagokat általában párosán, a vödörtest felső részéhez, illetve pereméhez illesztették, a vödörfülkarikán való átvezetésük révén az edény függesztőelemeként / tartótagjaként szolgáltak. A tartótagok alsó, nagyobb kiterjedésű részét változatosan, ember- vagy állatfejekkel, emberi alakokkal díszíthették. Az emberi ábrázolások között az ókori mitológiából ismert istenségek, Bacchus (táncoló emberi alak, kezében szőlőfürttel vagy faragott bottal) vagy Amorett (szárnyas táncoló gyermekalak) tűnik fel leggyakrabban. A kömlődi darabon feltűnő alak - elnagyolt kidolgozása ellenére - feltehetőleg egy Amorett.

A pajzs formájú tartótaggal ellátott vödrök (latinul: situlae) a római vödrök egy speciális típusát képviselik - a hagyományos kónikus vagy félhengeres testű alapformával szemben -, ezek általában kisebb méretűek, (fordított) harang formájú, mély edényekként írhatók le. E vödörtípust Pannóniától messze, észak-itáliai műhelyekben készítették a Kr. u. II—III. század fordulójától, a forma mintegy fél évszázadon keresztül volt használatban. Az edények asztali ivókészlethez tartoztak, a legvalószínűbb, hogy vegyítőedényként funkcionáltak.

Az Itáliában készült minőségi bronzvödör egykor kereskedők közvetítése révén érkezett térségünkbe, az edényt feltehetőleg egy római katona vagy módosabb személy vásárolhatta meg, és bizonyosnak tekinthető, hogy a míves tartótagokkal díszített bronzvödör egykori tulajdonosának legértékesebb ivóedényei közé tartozott. Fazekas Ferenc

Bal oldali kép: A római bronzedény rekonstrukciója a tartótag elhelyezkedésével (Rajz: Prell Norbert, Paksi Városi Múzeum - Paksi Metszet)

Jobb oldali kép: A bronz tartótag (Fotó: Bogdán Ferenc, Paksi Városi Múzeum - Paksi Metszet)