Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)

2019-07-05 / 13. szám

Mozaik Paksi Hírnök, 2019. július 5. ■ 15 Az 1980-as évek végére kialakult politikai és gazdasági helyzet jelentős politikai han­gulatváltást eredményezett. Baranya és Tol­na megyének is megvolt a „Bős-Nagyma­rosa”, ugyanis 1989. április 30-án az akkori ipari minisztériumi államtitkár bejelentet­te: 1992-1993-ban az uránbányát be kell zárni. Tolna megyében pedig Mecsekná­­dasdon tiltakozás kezdődött az Ófaluban tervezett radioaktívhulladék-tároló építése ellen. Az említett két eseménynek jelentős hatása volt a Paksi Atomerőmű Vállalatra, de most csak az uránbányával kapcsolatos eseményekre térünk ki. A szakirodalom szerint az uránbányászat az 1960-1970-es években jelentős állami költségvetési bevételt eredményezett, ám az 1989-es évre már 2,5 milliárd forintos állami támogatást igényelt. Az említett ál­lamtitkári bejelentést követően augusztus 30-án hatalmas uránbányász-demonstrá­ció volt Pécsett, közel 6-7 ezer ember fü­tyülte ki a minisztert, aki nem tudta vé­gigmondani a beszédét. A hatalmas pé­csi tiltakozás hatására a kormány év végén visszavonta a bezárási határozatát, és lehe­tővé tette egy vegyesvállalat létrehozását. A Mecseki Ércbányászati Vállalat és a Pak­si Atomerőmű Vállalat vezetői 1991. feb­ruár 21-én aláírták az 1991-re szóló szer­ződést, amely szerint az atomerőmű átvesz 4-6 tonna fémuránt 60 dolláros áron. Köz-Tárgy/ történet ben folyt a közel 5-6 ezer fős vállalat átszer­vezése, amelyből 1992. április 1-jén 1900 fővel megalakult a Mecsekurán Kft. Rend­kívül takarékos gazdálkodást vezetett be a cég vezetése, de az 1992. október 3-án ke­letkezett bányatűz miatt likviditási gondjai lettek, veszélybe került az 1993. évi, úgy­nevezett „hűségjutalmak” kifizetése. A PA Rt., látva a súlyos helyzetet, megelőlegezte a hűségjutalom egy részének kifizetéséhez szükséges 80 millió forintot a kft.-nek. Az atomerőmű 31. számú Heti Tájékozta­tójában (1993.08.02-08.) a következő kér­dést intézték dr. Petz Ernő vezérigazgató­hoz: Mi indokolta, hogy a Mecsekurán Kft. részére 80 millió forintos kölcsönt nyújt­sunk? Válasz: Az indok egyszerű, amíg az érvényben lévő kormányhatározat ben­nünket a hazai sárgapor átvételére köte­lez, addig közös gazdasági érdekünk, hogy az uránbánya megbízható szállítónk le­gyen. Eddig az uránbánya egyértelműen ilyen partnernek bizonyult, így üzleti ér­dekünk, hogy a tűzeset következtében elő­álló átmeneti pénzügyi gondok megoldá­sában közreműködjünk. Egymásra utalt üzleti partnerek között ez nemcsak üzle­ti, hanem etikai kérdés is. A másik indok még egyszerűbb, s gondolom, ezzel vala­mennyi munkatársam egyetért: az igen ke­mény munkafeltételek mellett dolgozó, az atomerőmű részére üzemanyagot terme­lő bányászok iránti szolidaritásunkat fejez­hetjük ki - nemcsak szavakkal. Az aknatűz egyértelműen balesetként kezelendő, ezért ha nem így cselekednénk, az cserbenha­­gyásként lenne minősíthető. Az 1993-as évben már megkezdődött a 3500 adagos konyha és étterem egy részé­nek leválasztása a Tájékoztató és Látogató­központ részére. A kiállítási tervben szere­pelt a sárgapor és az uránérc bemutatása is, ezért kértük a bánya segítségét, akik nem­csak a kért anyagot, hanem még 16-féle kőzetmintafuratot (közel 40 kg) ajándé­koztak az erőműnek, amelyek a múzeumi kiállítás szerves részei, kiegészítve a Kővá­­gószőlősi Uránbánya Múzeumtól kölcsön­zött tárgyi eszközökkel. Béri

Next

/
Oldalképek
Tartalom