Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)
2019-06-07 / 11. szám
Portré Paksi Hírnök, 2019. június 7. ■ 11 Jó napot, mi újság? Németh Lászlóné A ház előtt, az élőkért melletti úton erős rózsaillat kísér a házig. A bejárati ajtó nyitva van, Jutka néni a tőle megszokott harsány köszöntéssel fogad. Szelíd harsányság ez, én tudom, úgy érzem, ismerem őt. Ahogy belépek, az étkező polcán azonnal felfedezek egy régi képet. A kezembe veszem, s hamar megtudom, hogy Jutka néni édesanyja és nagynénje van rajta. A rövid idő alatt, amíg a nappaliba érünk, már megismerem a kőszegi, budapesti családi múlt máig nem halványuló részletét, mely szerint az édesanya első férjét a rövid, egyéves házasság után frontra vitték, ahol hamar elesett. A második házasságból Kőszegen született és egyedüli gyerekként cseperedő Jutka néni Csíkszeredái nagymama és tüskevári nagypapa mellett nevelkedett - anyai ágon. Az apai ág a későbbi kalocsai életet hozta örökségül. (Az édesapa a kalocsai tanítóképzőben végzett, ahol paksi iskolatársai voltak: Horváth Feri bácsi, Székely Sanyi bácsi.) A Kőszegen töltött néhány év után a család Kalocsára költözik, a tanító édesapát Bösztörpusztára hívják, hogy az ottani uradalomban és környékén felszaporodott gyermekek számára tanyasi iskolát alakítson ki. Bátaszéki, pörbölyi tanítók nevelték a kis Jutkát, aki az első négy osztályt a tanyasi iskolában végezte. (A felnőttkori stabilitást, határozottságot, kitartást és állhatatosságot ezeknek az éveknek köszönheti - a kiegyensúlyozott, boldog gyermekkornak.) Az ötödik évfolyamot már Kalocsán kezdte, a nyolcosztályos zenei gimnáziumban, ahol olyan magas elvárásoknak kellett megfelelnie, hogy a dunaföldvári gimnáziumi évek elején magabiztosan élt meg az általános iskolai tudásából. (Beszélgetés közben képeket vesz elő. A szigorú szemek mérhetetlen szerétéiről árulkodnak, amikor a szülőket, a kalocsai nagynénjét emlegeti.) A gimnázium után Pécsett járt főiskolára, magyar-orosz szakon végzett, majd Dunakömlődre került, a Balázs János igazgató úr által vezetett iskolába. Rövid madocsai kitérő után került Paksra, kertészmérnök férjével. A két szorgalmas, elhivatott ember családot alapított, szakmailag folyamatosan fejlesztették magukat, a sok munka mellett a család volt a legfontosabb, nagy odafigyeléssel nevelték fiaikat. A Bezerédj iskola egykori tanárát 1989-ben - a tanártársak ajánlására - igazgatóvá nevezte ki az akkori tanácselnök, Jákli Péter. A rendszerváltás időszakában akadt feladat bőven, nem csupán az iskola építésével kapcsolatban, de az új közoktatási-köznevelési módszertanok tekintetében is. Az intézményvezetői képzést az ELTE-n végezte, ahol Buda Béla, Popper Péter is tanították. Ez a képzés aztán megalapozta az intézményvezetői, pedagógiai hozzáállását. (Eddig ez átlagos értelmiségi családtörténet a múlt század végéről, ami aztán rendhagyó módon alakul, és elveszi a nyugodt együtt öregedést a középkorú házaspártól. Jutka néni - férje korai halála után - egyedül marad.) Húsz évig vezette az iskolát, négy településvezetőhöz alkalmazkodott - sikerrel, hiszen a szakmaisága erős hatást gyakorolt a mindenkori döntéshozókra. Megélte a körzetesítést, az iskola-összevonásokat. Vezetése első éveiben - Bencze Barnabás tanár úr tervei alapján - vezették be a Bezerédj-s nyakkendőt, kiemelkedőek voltak a balettos, dzsúdós osztályok. A jobb érdemjegy elérése érdekében bevezette az iskolai versenyvizsgát, és soha nem maradt el a nyilvános dicséret, amikor értékelni kellett a gyerekeket egy-egy jó teljesítmény után. Vezetése alatt németországi testvériskolai kapcsolatfelvételre is sor került - a nyelvtanulás érdekében és elindultak a szlovákiai iskolai sítáborok. Hite és meggyőződése szerint az a jó iskolai vezető, aki ismeri a tantestülete minden rezdülését, gyakran látogatja a tanórákat, figyeli a tanítási módszereket és a mögöttük rejlő pedagóguslelket. (Vezetése első éveiben több mint száz tanórát látogatott.) A spontán dicséretek híve volt, és - szavaival élve - a korlátozott demokráciáé, melyben adott a választás lehetősége, de értelmes korlátok között. És ami a legfontosabb, humorral, humánusan kell kezelni a nehéz helyzeteket, méreggel, haraggal nem lehet megoldást találni sem a szakmai, sem a magánéleti problémákra - így szól az ars poeticája. Nehezen válunk el. Nézegetjük a régi ballagási csoportképeket, az egykori tantestületi fotókat. Amikor megérkeztem hozzá, úgy gondoltam, ismerem. Pedig most ismertem meg igazán. Teli Edit
