Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)
2019-05-10 / 9. szám
14 ■ Paksi Hírnök, 2019. május 10. Mozaik Egyre kevesebben vannak azok, akiket érdekel a múlt. Azok köre is egyre szűkül, akik jelentős erőfeszítés árán maradandót alkottak, ám ők nem tagadják a múltat. Jó példa erre az Atomenergetikai Múzeum által szervezett, közelmúltban megtartott atomtúra, amelynek útvonala az ötven évvel ezelőtt megkezdett építkezés fontosabb állomásait járta végig. A szervezők örültek a több mint másfél száz túrázónak, a sok gyermeknek, azoknak, az atomerőmű és a hazai atomenergetika iránt elkötelezett neves személyeknek, akik sok évtizedes tapasztalataikról meséltek. Az atomerőmű történetében kiemelkedő szerepet játszó személyek közül Szabó Benjamin volt kormánybiztos és Pónya József korábbi vezérigazgató is részt vett ezen a különleges eseményen. Ilyen gondolatok jártak a fejemben, amikor leültem ismertetést és méltatást írni Szabó Benjamin Atomkorkép címmel 2004-ben megjelent monográfiájáról. Béni bácsi úgy érezte, hogy még nem fejezte be a nagy művet, amíg papírra nem vetette az építkezés hiteles történetét. A közel nyolcszáz oldalas monográfia több, mint az építkezés története, mert a szerző önmagán keresztül az általa megélt kort is bemutatja. A kötet előszavában be meri vallani, hogy „a teljes elfogultságot sem lehet tőlem elvárni”. Ez a könyv a történelmi tényeken túl azt is megmutatja, hogyan éltünk, dolgoztunk, vitatkoztunk, hogyan vallottunk kudarcot vagy arattunk apró győzelmeket ebben a - gazdaságilag is bonyolult - időszakban, írja a szerző. Valóban felsejlik az a miliő, amelyben minden nehézség ellenére sikeresen felépült a nagy mű. „Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen. Évmilliókig eljár tengelyén, míg egy kerékfogát újítni kell” - írta Madách Imre. Ám az alkotó, a monográfia szerzője nem pihen, fáradhatatlanul szervezi a Magyar Elektrotechnikai Múzeumban a szakmai programokat, figyelemmel kíséri az atomerőmű működését, és azt a bővítési programot, amelyet már 1985-ben meg akartak valósítani. Az Atomkorkép tizenöt fejezete évekre bontva mutatja be az építkezést, nagyon sok fotóval és jegyzőkönyvek garmadájával segíti a kíváncsi olvasót. A szerző a könyv megírásához nagy mennyiségű levéltári dokumentumot kutatott fel, amelyekről másolatot készített, kiegészítve a saját archívumában őrzött relikviákkal, majd a monográfia elkészülte után ezeket a dokumentumokat az Atomenergetikai Múzeumnak ajándékozta. A dokumentumokat a feldolgozás után közel ezer tételben, tizenkét levéltári dobozba rendezték. Az Atomkorkép bemutatója 2005. január 20-án volt a Városi Művelődési Központ nagytermében, telt ház előtt. Hosszú sorban álltak a dedikálásra várók, és közben egymást túllicitálva felemlegették a múltat. A könyv az atomerőmű támogatásával jelent meg, és dr. Kocsis István akkori vezérigazgató az alábbi sorokkal ajánlotta a közönségnek „A könyvet az oktatás segítésére, a nukleáris történelem mélyebb megismerése érdekében eljuttatjuk a magyarországi középiskolák, főiskolák és egyetemek részére. Reméljük, érdekes olvasmányként szolgál majd Önöknek is.” Béri Tárgy/ történet I lis ÄStal 1