Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)

2019-05-10 / 9. szám

12 ■ Paksi Hírnök, 2019. május 10. Mozaik Az eltűnt városkép nyomában Fotó: magánarchívum A tanácsi vezetés felismerte, hogy a mezővá­rosi rangját 1871-ben elvesztő nagyközséget elő kell készíteni a várossá alakuláshoz. En­nek központi elemei a közművesítés, utak, járdák, terek építése, valamint a lakás- és in­tézményhálózat fejlesztése. 1945 és 1970 kö­zött nem sokat változott a nagyközség utca­képe, mivel évente mindössze két-három új lakás épült, és a főutcán kívül nem sok szi­lárd burkolatú utca volt a településen. így a lakótelepi tervezéssel párhuzamosan elké­szült Paks rendezési terve, amelyben meg­fogalmazódott, hogy a régi történelmi vá­rosközpont már kevésbé alkalmas fúnkció­­jának betöltésére. Itt csak nagy költséggel lehetett volna épületeket bővíteni vagy úja­kat építeni. Kedvezőbb megoldásnak tűnt, hogy itt inkább a kereskedelmet fejlesszék és az új közigazgatási, kulturális központ he­lyét délebbre jelöljék ki, mivel a község súly­pontja a konzervgyár bővítése okán már ko­rábban délebbre tolódott. 1975-1976-ra lét­rejött a Kishegyen az atomlakótelep, és lent, a központban is elindult a változás. A rende­zési tervben az új városközpont helyét a Dó­zsa György út, a Rosthy utca, a Hajnal utca és a Rákóczi utca által határolt négyszögben jelölték ki. A tervekben a nagyközség főut­cájára néz a Rosthy utca sarkán felépülő új pártszékház, valamint a járási és nagyközsé­gi tanácsház. A terület nyugati felét teljes egé­szében többszintes lakóházak - állami bérhá­zak és társasházak - számára jelölték ki. A ké­pen is ezt látjuk, épülnek a Váci Mihály utcai társasházak. Az SZTK mögött épülő tizenhat lakásos OTP-házat 1974-ben, a mellette épü­lő húszlakásos garzonházat 1975-ben adták át. A Hajnal utcai szövetkezeti társasházakat 1977-1978-ban építette a Paksi Körzeti Épí­tőipari Szövetkezet. A városban folyó töme­ges lakásépítések az 1980-as évek elejére befe­jeződtek. dr. Hanoi János Paks az én városom- Büntetésből kerültem Paks­­ra - kezdte a visszaemlékezést dr. Csók Sándor. Elmondta, hogy Szekszárdon, a szülészeti osztá­lyon volt adjunktus, ahol nagy szakmai gyakorlatra tettek szert, de a tudománnyal nem volt ide­jük foglalkozni, ezért elküldték a II. Női Klinikára, Budapestre.- Fél év után a professzor meg­hívott oda dolgozni. A szekszár­di igazgató főorvos megszidott, hogy visszaélek a bizalmukkal, így három hónapra kirendelt Paksra, hogy szüntessem meg a szülőott­honban uralkodó kaotikus álla­potokat. Nagyon szomorúan jöt­tem - idézte emlékeit a doktor úr. - A kórház segítségével a szülőott­hont végül kiemelt szülőotthonná tettük, később én is megszerettem az intézményt, amit tizennyolc évig vezettem. Megtöbbszöröző­dött a személyzet, országosan is a legjobbak közé sorolták Miután megszüntették a szülőotthont, a Család- és Nővédelmi Tanácsadó vezetője lettem, az egész járásban én intéztem a terhesgondozást, onkológiai és nőgyógyászati szak­­rendelést is kaptam. A paksiak nagyon nagy szeretettel üdvözöl­nek, én is nagy szeretettel tekintek rájuk, boldogság látni azt a sok fi­atalt akikről tudom, hogy nálam születtek A Paksi Iparos és Vál­lalkozói Kör Lussonium-díjjal, a város Pro Űrbe díjjal ismerte el munkásságomat.- Most tartok ott, hogy annyit él­tem Budapesten, mint amennyit Pakson, már tekinthetem ma­gam paksinak, aki szereti ezt a vá­rost, és boldogan él itt - mondja Zomborka Zoltán, aki 1966-ban született Budapesten. Arról is me­sélt, hogy az egyik barátja Paks­ról nősült, sokat jártak ide, meg­tetszett Zoltánnak a város. - Ál­dom a jó sorsomat, hogy Paksra kerültem. Vállalkozni kezdtem, a Café Bongó például tizenhá­rom évig üzemelt. A paksi sport­élettel úgy kezdődött a kapcso­latom, hogy kosárlabda-szurko­lóként jártam a mérkőzésekre, aztán az ASE sportcsarnokában én lettem a hang a meccseken. Ez nagyon sok örömöt okozott, több kupagyőzelmet, bajnoki cí­met szerzett a csapat, akiknek az egyik törzshelye volt a Café Bon­gó. A Fortuna Rádió, most már Paks FM, stabil pont az életem­ben, mindig új kihívást jelent. Negyvenöt évesen nősültem, apa lettem. A család megváltozta­tott, sok mindent másképpen lá­tok. Életminőség tekintetében ez a város jobb, mint Budapest. Azt tapasztalom, hogy amikor a fia­talok családot alapítanak, visz­­szaköltöznek Paksra, mert itt na­gyon jó gyermeket nevelni. Le­het, hogy túl nyugodt a város, de ez a jó, és aki tenni akar itt vala­mit, az tud is - zárta gondolatait Zomborka Zoltán. Sólya E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom