Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)

2019-04-26 / 8. szám

Mozaik Az eltűnt városkép nyomában A Dózsa György út és Táncsics Mihály utca (egykor Báró utca) sarkán állt „Kishalász” Falatozó épületében már 1945 előtt vidé­ki hangulatot árasztó, kockás­­abroszos vendéglő működött. Főként az Alsó malomréven vízre szálló molnárok, halá­szok, az alvég kétkezi munkásai látogatták, de a nevét a tulajdo­nosáról kapta, aki HofFmannról magyarosított Halászra. A bon­tások után, 1977-ben a Táncsics utca sarkán kezdték felhúzni a város első központi fűtéses OTP-társasházait. A lépcsőze­tes kiképzésű lakásokat a Pak­si Körzeti Építőipari Szövetke­zet építette, az olajkazán ala­pú fűtésszerelés kivételével. Paksi Hírnök, 2019. április 26. ■ 11 A kereskedelmi ellátás javítá­sa érdekében 1980-ban a helyi ÁFÉSZ közel ötszáz négyzet­­méter alapterületű ABC áruhá­zát rendezett be a Táncsics utca sarkán felépített negyvenkilenc lakásos társasház földszintjén. Emellett tejivó büfé, papírbolt és lejjebb száz négyzetméteres OFOTÉRT-üzlet és IBUSZ-iro­da is nyílott a tömbben. A tömb folytatásaként, a Duna felé, az utca ezen páros számú olda­lán a TOTÉV építtette a tanácsi bérlakásokat. A Falatozó mű­ködtetői a bontás után elköl­töztek a Tolnai út - Kishegyi út sarkán nyílt Zöld Elefánt boro­zó és falatozóba. dr. Hanoi János Paks az én városom- Paksi születésű vagyok, itt töl­töttem a gyerekkoromat, most is ideköt a munkám, a tánc - mondta Bor Andrea. - Gyer­mekként sokat jártam a Duna­­partra, az Ürgemezőre, a strand környékére, kezdetben a fürdő­zés, majd a barátokkal az autó­zás miatt, most pedig a kutyám­mal sétálunk erre. Régen állt egy manós szobor a koktélozó előtt, aminek fel kellett másznom a hátára, és megsimogatnom a sipkáját, úgy mehettünk to­vább a szüleimmel. Évzáró után itt fagyiztunk, később a barát­nőkkel ide jártunk, itt ismertem meg a szerelmemet is. Szerepel az itallapjukon a szerelemkávé, amit mindenkinek ajánlok, ne­künk bevált. A Destiny’s Dancers egyesületet 2013-ban alapítottam meg. A jelenlegi próbatermünk régen kocsma volt, ami üresen állt. Ahogy beléptem, - senki nem értette, miért - rögtön el­döntöttem, hogy itt alapítok és működtetek csapatot. Átalakí­tottuk az épületet, úgy jövünk ide, mintha hazajönnénk. Annyi örömöt, izgalmat kaptam ezek­től a gyerekektől, hogy nagyon nehéz számba venni. Barátok vagyunk, segítjük, építjük, mo­tiváljuk egymást. Sokszor húzott a szívem Budapestre, mert akad­nak olyan hiányosságai a város­nak, amit egy fiatal megérez. De itt Pakson ismernek, szeret­nek az emberek, vannak lehető­ségek, amik segítik az álmaimat és a gyerekekét, és hálás lehetek a városnak, hogy folyamatosan építi az utunkat - emelte ki Bor Andrea. Juhász Luca édesapja a kosárlab­da miatt jött Paksra az ASE-hoz, édesanyja pedig a nagyapa, Pónya József révén az atomerőmű miatt került a városba. - Itt születtem, idejártam iskolába, kisebb-na­­gyobb kihagyásokkal egész eddigi életemet Pakson töltöttem. Gye­rekkoromban sokat jártam az ür­gemezei faházba, amikor a nagy­papámmal a szőlőbe mentünk, mindig megálltunk ott megetet­ni a mosómedvéket. Nyaranta most is idejárunk kikapcsolódni a barátokkal, gitározunk, éneke­lünk, szalonnát sütünk - mond­ta Juhász Luca. - Tizennégy éve­sen eldöntöttem, hogy fotós le­szek. Kaptam egy szappantartó méretű fényképezőgépet az apu­kámtól, középiskola után pedig Pécsre mentem fotósiskolába. Je­lenleg ez a munkám fő vonala. Az Atomenergetikai Múzeum­ban dolgozom egy nagyon ösz­­szetartó, jó közösségben. Akár­­hova megyek mindig van nálam legalább egy fényképezőgép. Na­gyon megszerettem a dokumen­­tarista fotózást. Szeretek tájképe­ket fotózni. Kedvenc helyszínem nincs, de ha egy olyan pillana­tot meglátok, amit érdemes meg­örökíteni, azt lefényképezem. Sa­ját látásmódommal készítem a fotókat, szeretném rajtuk keresz­tül megmutatni saját stílusomat. Bárhova megyek a világban, ha életem során elsodródok innen, akkor is tudom, hogy a család, a baráti kör miatt mindig Paks lesz az otthonom, és ide mindig ha­zavárnak - zárta gondolatait Ju­hász Luca. Sólya Emma

Next

/
Oldalképek
Tartalom