Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)
2019-04-05 / 7. szám
6 ■ Paksi Hírnök, 2019. április 5. Közélet Lázár Márta: úgy megyek az óvodába, mintha hazamennék Fotó: Szaffenauer Ferenc Az év legjobb pedagógusainak járó elismerést, a Pedagógus Oscar-díjat március 19-én adták át a III. Modem Pedagógus Konferencián. A díjazottak között volt Lázár Márta, a Paksi Benedek Elek Óvoda Hétszínvirág tagóvodájából.- Hogyan, miért lettél óvodapedagógus?- Az édesanyám a Kereszt utcai óvodában dolgozott negyven éven át. Kislányként gyakran bementem hozzá iskola után, és játszottam a gyerekekkel, tanítgattam, vezetgettem őket. Amikor elérkezett a pályaválasztás ideje, az épülő atomerőmű miatt arra biztattak, hogy műszaki pályát válasszak, de én már tudtam, hogy óvónő, esetleg tanító szeretnék lenni. Szekszárdon végeztem a Garay János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskolában, majd jött a főiskola. Rögtön kaptam állást Pakson, ami akkoriban nagy szó volt, ugyanis elsősorban az építkezésre érkezők pedagógus végzettségű házastársait helyezték el a paksi oktatási-nevelési intézményekben, a helyiek pedig vidéken kaptak munkát. Bár a Kereszt utcai óvodába vágyakoztam, a jelenlegi helyemen kaptam lehetőséget, és friss diplomásként mindjárt csoportot, amire azt megelőzően nem volt példa Pakson. Ez 33 évvel ezelőtt volt, azóta is nap mint nap úgy lépek be az ajtón, mintha hazajönnék.- Mennyit változtak az óvodapedagógusok feladatai?- Az alapok ugyanazok, viszont a gyerekek egészen mások Nagyon felgyorsult a világ, a mai gyerekeket más érdekű, mint a korábbi generációkat, és ahhoz, hogy ezzel lépést tudjunk tartani, folyamatosan képeznünk kell magunkat. Elvégeztem a kiegészítő szakot, majd fejlesztőpedagógus diplomát szereztem Baján. A Paksi Benedek Elek Óvoda vezetője, Bosnyák Zoltánné biztat, hogy szerezzem meg a mesterpedagógus fokozatot, de ebbe egyelőre még nem szeretnék belevágni, viszont nem jelentem ki, hogy nem is fogok Meglátjuk, mit hoz a jövő.- Mi kell ahhoz, hogy valaki jó óvodapedagógussá váljon?- A jó szakember elhivatott, empatikus, tud együtt gondolkodni, érezni a rá bízott kicsikkel, kedves, ugyanakkor kellően szigorú és mindig következetes. A mostani fiataloknál azt a gondolkodásmódot tapasztalom, hogy megcsinálom, de mit kapok érte. Az én generációmnak ez soha nem jutott eszébe, mi azért csináljuk azt, amit, mert szeretjük, boldoggá tesz bennünket. A legfontosabb tehát szerintem, hogy belső késztetésre, szívből válassza az ember ezt az utat. A Hétszínvirág tagóvoda szerencsés, mert olyan szakember-utánpótlásunk van, akikre ez igaz. Néhány éve mentorként is tevékenykedek, így sokat beszélgetek a gyakorlatra érkező óvodapedagógus-jelöltekkel, és számukra is nagyon hasznos a két hónapos szakmai gyakorlat, mert hű képet kapnak az óvodapedagógus hivatásról.- A Hétszínvirág tagóvodában a környezeti nevelés áll a fókuszban. Közel áll hozzád ez a téma?- Amikor lehetőségünk volt saját pedagógiai programot kidolgozni, akkori vezetőnk, Haholt Miklósné arra biztatott bennünket, hogy olyat készítsünk, ami közel áll hozzánk. így is lett, melynek címe: Környezeti nevelés Freinet elemekkel. Ekkor dolgoztuk ki a tervezőmunkánk módját is. Elkezdtünk foglalkozni a projekttervezéssel, ehhez új csoportnaplót szerkesztettünk. A napló heti tervének formátuma saját fejlesztés, erre különösen büszke vagyok, hiszen azóta is megállja a helyét. Jantnerné Oláh Ilona személyében olyan tagóvodavezetőnk van, aki rendkívül elhivatott a téma iránt, mindig vannak új ötletei, képes lelkesíteni a csapatot, de soha nem erőltet ránk semmit.- Nem fáradsz el?- Vannak napok, hetek, amikor kicsit lemerülök, de mindig feltölt a gyerekektől érkező egy-egy mosoly, ölelés, aranyköpés. Egyáltalán nem érzem azt, hogy elég, ennyi volt, pihenni vágyok. Azt gondolom, hogy van még itt dolgom, helyem.- Amikor nem dolgozol, mivel töltőd az idődet?- Teljesen „letenni” nem tudom az óvodát, de tulajdonképpen nem is akarom, szívesen kutatok új módszerek, lehetőségek után, amit alkalmazhatok a munkám során, amivel fenn tudom tartani a gyerekek érdeklődését, hozzáidomulni az adott generáció igényeihez a nevelésben. Nagy kertem van, imádok olvasni, de úgy, hogyha egy könyvet hosszú időre a kezembe vehetek, így jellemzően a nyári szabadság alatt falom a betűket. Szeretek kirándulni, és a Városi Vegyeskar tagja is vagyok- Hogyan tudtad meg hogy jelöltek a Pedagógus Oscar-díjra?- Az egyik kolléganőm hívott fel, és nevetve mondta, hogy Oscar-díjra jelöltek. Azt hittem, viccel, aztán kiderült, hogy nem. Elkezdtünk gondolkodni, hogy vajon ki jelölhetett az elismerésre, s végül egy ember jöhetett csak szóba: Jantnerné Oláh Ilona. A Neteducatio, illetve a legjobbpedagogus.hu által ötödik alkalommal meghirdetett, többfordulós versenyben végül az óvodapedagógusok kategóriájában döntőbe jutott mindhárom jelölt átvehette a díjat. Nagyon sokan biztattak, szavaztak, köszönöm!- Hogy vagy most, milyen érzések, gondolatok kavarognak benned?- Nagyon jó érzés valamiben elsőnek lenni, ráadásul elsőként megkapni ezt a csodálatos elismerést Tolna megyében. Rengeteg gratulációt kapok, és nagy a médiaérdeklődés, ami nagyon jólesik, de azért egy kicsit már várom, hogy ismét egy „egyszerű” óvónéni legyek csupán, mert az az én világom, ott tudok igazán kiteljesedni. Kohl Gy.
