Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)
2019-01-11 / 1. szám
Mozaik Paksi Hírnök, 2019. január 11. ■ 13 A hosszú élet titka a zöldségfogyasztás Fotó: Molnár Gyula 1928. december 20-án született Pakson Ledneczki Mihályné, lánykori nevén Kovács Erzsébet, akit születésnapja alkalmából Bagdy László tanácsnok és dr. Hanoi János, a Paksi Polgármesteri Hivatal turisztikai, városmarketing és kommunikációs csoportjának vezetője köszöntöttek az önkormányzat nevében. Erzsi néni elmondta, hogy kezdetben saját földjeiken gazdálkodtak, majd az államosítás után a férje a konzervgyárban, ő pedig a téeszben dolgozott, onnan vonult aztán nyugállományba. A legnagyobb örömöt számára a család jelenti, gyermekei, hét unokája és hét dédunokája. Erzsi néni jó egészségnek örvend, aktívan tevékenykedik: főz, tesz-vesz a kertben, bevásárol, vasárnaponként eljár a Szentlélek templomba. Soha nem unatkozik, van néhány sorozat, amit megnéz a tévében, de a legkedveltebb időtöltése az olvasás. Emellett szívesen lapozgatja a családi fotóalbumokat, és idézi fel az eltelt évtizedeket. A hosszú élet titka szerinte a sok saját termesztésű zöldség, gyümölcs fogyasztása. Tavaly nyáron tizenkét üveggel tett el saját termésű barackot, aminek az unokák, dédunokák bizonyára örülnek. Egyikük egyszer azt mondta Erzsi néninek, hogy szuperdédi, mert nála nem csokoládé meg banán van, hanem saját készítésű befőttet kapnak.-gyöngy-A halhatatlan hóember Hatalmas, fehér pelyhekben kezdett hullani a hó. Először mint a porcukor a mézeskalácsház tetejét, lepett be mindent, majd egyre vastagabb takarót húzott a tájra. Ropogott a talpak alatt, siklott rajta a szánkó. Három napig élvezték - vagy szidták - az emberek, aztán az időjárásjelentők jósolta enyhülés bekövetkezni látszott: csepegett az eresz alja.- Apa, még nem is építettünk hóembert - mondta szomorúan a kislány. Ami késik, nem múlik, gondolta az apja, s már szaladtak is az udvarra. Apró gyerekkezek paskolták az összedobált havat, egyre nagyobb, egyre formásabb lett a kupac, megformálódott a törzse, feje. Krumpli volt a szája, 32 foggal nevetett, kapott virágcserépből kalapot, hogy ne fázzon a feje, üdítőitalos kupak szolgált szemeként, répa nőtt az orra helyén. Kabátjára gombok is jutottak, lett keze és seprűje. Igazán vagány fickó volt a család új tagja, aki nem maradhatott név nélkül: Lajosnak keresztelték Készült róla fénykép, megörökítvén őt az utókornak, az apa ugyanis sejtette, hogy Lajos élete tiszavirágnyi lesz csupán. Fázni kezdtek a gyerekek, a lakásba menekültek Lajos belátott a hatalmas ablakon, nevette, ahogy a kislány és az öccse bentről Fotó: pixabay.com/illusztrácó integetnek, kiabálnak, bohóckodnak neki. Figyelte, ahogy a háziasszony szorgoskodik, az apa pedig kávét főz. Nagyokat nyelt volna, ha lett volna mivel, mikor a család bent vacsorázott. Este villanyt kapcsoltak neki a gyerekek a teraszon, hogy ne féljen egyedül a sötétben. Észre sem vette, hogy a hó már szinte teljesen elolvadt körülötte. Szikrázóan sütött a nap, aztán egyszer csak kiesett kezéből a seprű, ő pedig zsugorodni kezdett. Elkeseredett kicsit. Nem magát siratta, hiszen nem volt múltja, nem reménykedett jövőben sem. A kisfiút és a kislányt sajnálta, hogy nem láthatja őket többé, nem hallhatja önfeledt nevetésüket, és azt, ahogy éneklik: Kiskarácsony, nagykarácsony... Integettek neki továbbra is az ablakból, örültek, hogy nem olvadt még el, bár leesett a kalapja is, kipotyogtak kabátgombjai. Felhőket látott gyülekezni, reménykedett, tán újra esik majd a hó. De a fehér csoda helyett eső kezdett zuhogni. Pillanatok alatt eltűnt a háztetőkről, a fákról, de még a mezőről is a tél jelképe, nem maradt belőle semmi, csak Lajos, az udvar közepén. De ő is egyre kisebb és kisebb lett. A gyerekek elkeseredtek: elolvad a kedves hóember. Könnytől csillogó szemekkel álltak az ablaknál. Aztán az apjuk gondolt egyet. Kiment a sárba, és egy nagy maréknyi hógolyóval tért vissza, betette a fagyasztószekrénybe. A gyerekek tapsoltak örömükben: megmaradt a hóemberből egy darab örökre, de legalábbis nyárig, vagy ami még jobb: a következő téli hóesésig. Akkor beépítik egy másik hóemberbe - talán Lujzába? -, benne él majd tovább. Sólya Emma
