Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)
2019-03-22 / 6. szám
12 ■ Paksi Hírnök, 2019. március 22. Mozaik Az eltűnt városkép nyomában Szent István tér - Bajcsy-Zsilinszky utca sarok: Ma itt a Paksi Városi Múzeum előtti parkoló van, a két világháború között itt volt többek között a képeslapokat is kiadó Wiener Hajmanné papír-, írószer-kereskedése, Fuchs Jenő cipészműhelye, Pach József órásmester, Bloch Jakab borkereskedő üzlete. Az épület Pach József órásékszerész és Kaliska Ödön fodrászüzlete közötti falrészén helyezték el az 19I9-es vörösterror két paksi csendőráldozatának emléktábláját. 1919. június 26-án itt lőtték agyon a vöröskatonák Bakonyi Andrást és Csala Bálintot. Az 1921 nyarán felavatott emléktáblát dr. Erdélyi Aladár képviselő remek beszéde mellett sokezres tömeg előtt avatták fel, sorsa 1945 után ismeretlen. Az államosítás után Pakson is kiépült a népbolt-hálózat. Üzlethelyiségeit a jómódú paksi magánkereskedőktől kisajátított, akkor még korszerűnek mondható boltjaikban rendezték be. A Népboltnak a ’70-es évekre 24 szaküzlete volt, amely 14 féle szakcsoportra oszlott (húsbolt, cseme-Fotó: magánarchívum ge, cipő, rövidáru, konfekció, műanyag, háztartási és vegyiáru-bolt stb.). A képen a Bajcsy-Zsilinszky utca sarkán falnak dönPaks az én városom Lacza Gábor 1961-ben született. Édesapja azt szerette volna, hogy a katonai pályát válaszsza, egyik tanára pedig a hentes szakmát ajánlotta neki, de Gábor a vendéglátásban helyezkedett el. - 1989-ben a szekszárdi Kispipából jöttem az ASE étterembe, akkor nyüt a tekéző, nagyon élvezetes munka volt, sok embert ismertem meg. A Kispipában 4800 forint volt a fizetésünk, Pakson több mint a kétszeresét megkaptam. Munkásszállón laktam, ha kifizettem a kétfős szoba teljes árát, ami 300 forint volt, egyedül lehettem, így a feleségem el tudott jönni látogatóba. Amikor az Erzsébet Nagy Szállodát megnyitották, az ASE éttermet bezárták. Előbbiben pár évet dolgoztam, de nem szerettem annyira. Kovács Sándorral, a Fabro Pincészet és Étterem tulajdonosával együtt jártunk iskolába, hívására már három éve nála dolgozok. Négy gyermekem született, a vendéglátás egyiküket sem érdekli. Szeretek Pakson élni, itt a Duna, sokféle ember lakik a városban, az ország minden részéről jöttek ide. Imádom az Ürgemezőt, jó arra sétálni, akár Cseresznyésig is elgyalogolunk. Szeretem a munkahelyemet, sok vendég jár az étterembe. Ha nevetnek, az azt jelenti, jól érzik magukat, volt egy jó napjuk, amihez én is hozzájárultam - mondta hozzátéve, nemcsak egyszerűen kiviszem nekik az ételt, hanem olyan kapcsolatba kerülök velük, hogy amikor távoznak, így köszönnek el: szia, Gábor. Nagy Vivien tősgyökeres paksi lány, aki eddig csak egy rövid időre, a továbbtanulás miatt hagyta el a várost. - Akkor még a Tűzvirág Táncegyüttes tagja voltam, de jelenleg is szoros kapcsolatot ápolok a társulattal, ahol tizenhárom évig táncoltam, két éven át pedig a háttérmunkában vettem részt, majd ovisokat, iskolásokat taníthattam. Számos pozitívumot adott a Tűzvirág, rengeteget tanultam, amit az életben és a munkám során is tudtam kamatoztatni. Szuper csapat tagja lehettem, csodás embereket ismerhettem meg, akik a mai napig a barátaim. Rendezvényszervezőnek tanultam, és sikerült a szakmámban elhelyezkednem a paksi Forráspont Energiaházban. Nagy szerelmem a szertartásvezetés is. Fontos, hogy minél egyedibb és személyesebb szöveget tudjak írni a párokról, ez összekapcsol bennünket, sokat találkozom velük az esküvők után is. Szeretek Pakson élni, nyugodt, biztonságos város. Csodás gyerekkorom volt, a „bandánkkal” rendszerint a kompkikötő - KRESZ-park - Duna-part háromszögben mozogtunk. A Gárdonyi-kilátóba is sokszor felmentünk. Szeretem az Ürgemezőt is, oda járok sétálni a kutyámmal. A természetimádatom a munkahelyemen is hasznos, mivel ez egy környezetvédelmi látogatóközpont, ami ráadásul kellemes természeti környezetben van - zárta gondolatait Nagy Vivien. Sólya E. tött útbaigazító reklámtábla felirata is erre utal: „konfekció bolt itt üzemel”. dr. Hanoi János
