Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-02-09 / 3. szám
14 ■ Paksi Hírnök, 2018. február 9. Mozaik Történetek a ládafiából: Niki Erzsébet Fotó: Szaffenauer Ferenc Több alkalommal lesöpörte a végrehajtó a padlásukat, számtalanszor elvitte nagyapját a „fekete autó” a téeszesítés idején a Rákosi korszakban - mesélte a fogorvosi asszisztensként nyugállományba vonult Niki Erzsébet. Gyermekkorából idézte fel néhány emlékét. A nagyszülőknél, az Akác utca sarkán lakott szüleivel Niki Erzsébet az 1950-es években. A mai napig élénken él az emlékeiben az a korszak, a beszolgáltatások és a kitelepítések miatti állandó félelem és bizonytalanság. Azt mondta, hogy hiába voltak a szülei szorgalmasak, hiába takarékoskodtak, az egész család nagyon megsínylette azokat az éveket. Ahogy mesélte, nagyapját kuláknak nyilvánították, ezért gyakran jártak családjánál a végrehajtók, és mindent elvittek, amit értek. Megvárták még azt is, amíg tojt a tyúk. Egyik alkalommal még az édesanyja stafírungba kapott bútorát is megpróbálták kocsira rakni, de a nagymamája bezárta őket a házba, hogy ezt megakadályozza. A végrehajtók az utcai ablakon akartak kimászni, ám a nagymama egy hatalmas seprűvel visszaütögette őket. Erzsébet édesapja nagyon békés természetű ember volt, de ekkor már tartott tőle, hogyha még néhányszor lesöprik a padlást a végrehajtók, nem tud majd uralkodni magán, és revansot vesz. Ezért döntött úgy, hogy inkább távolabbi vidéken keres munkát. Akkoriban megbízottak járták a városokat és falvakat, hogy bányákba keressenek munkásokat. így került az édesapa Komlóra, egy körülbelül ötfős paksi csapatba. Mivel évekig a Don-kanyarban volt hadifogságban, aminek idején szintén egy bányában kellett dolgoznia, nem volt számára idegen ez a fajta munka. A fogságban eltöltött évekről egyébként nem sokat beszélt, így a család előtt sem volt igazán ismert, hogy milyen rettenetes dolgokat élhetett át. Szeretett dolgozni, de kikezdte az egészségét a nehéz fizikai munka, a háború, a hadifogság alatti nélkülözés, ezért korán, ötvenévesen elveszítette őt a család. Weller P. Hanna Tálentum: Palásti Patrik Fotó: TelePaks Palásti Patrik hét éve kezdett el dzsúdózni. A városi sportágválasztón ismerte meg jobban ezt a sportot, ami rögtön megtetszett neki. Azóta már több kiemelkedő eredményt ért el az ifjú sportoló.- Küzdősport, de remek önvédelmi sport is a dzsúdó, ami ahhoz képest, hogy nincs benne se ütés, se rúgás, elég fájdalmas tud lenni - mondja Palásti Patrik. Kanczler Istvánhoz kezdett járni edzésre, aki még jobban megszerettette vele a cselgáncsot. - Két évvel később Dobai Lászlóhoz kerültem, 2016-tól Hangyási László és Braun Ákos az edzőim. Megtiszteltetés náluk edzeni, de azért először kicsit megijedtem, hiszen több az edzés, magasabbak az elvárások - mondta, hozzátéve, hogy az Atomerőmű SE-nél a három olimpikonon kívül is nagyon sok ügyes és tehetséges sportoló van. Patrik már az első hónapban megkapta az első dzsúdóruháját, a második hónapban megszerezte a citromsárga övét, amit aztán háromnégy éven át viselt. A zöld övvizsgát a narancssárgával együtt tette le, 2016-ban pedig a kéket. Már az első évben versenyzett, a paksi Atomkupán szerepelt, ahol bronzérmes lett. A rákövetkező esztendőben újabb harmadik helyezések jöttek. 2015-ben lett utolsó éves serdülő, amikor az év elején egy diákolimpiái második helyet szerzett, aztán sorban jöttek a jó eredmények, a legnagyobb sikere a Győrben rendezett serdülő Európa-kupán elért második helyezés volt. Patrik az elmúlt év végén átvehette a Tolna Megyei Diáksport Tanács elismerését grappling (földharc) sportágban elért első helyezéséért. A már hagyományos ünnepi rendezvényen azokat a diákokat jutalmazzák, akik a megelőző tanévben diákolimpia országos döntőiben dobogós helyen végeztek. Sólya E.
