Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-11-23 / 22. szám
Mozaik Paksi Hírnök, 2018. november 23. ■ 15 A szalvéta használata hazánkban a középkortól, a királyi udvarból kezdett elterjedni, a főurak, majd a középosztály közvetítésével egyre szélesebb réteg körében vált a hétköznapok részévé. Kezdetben textilből készült, és hímzéssel vagy szitanyomással díszítették. A papírszalvéták kialakulásához és elterjedéséhez a papírgyártás technológiájának fejlődésére is szükség volt. A 19. század végén már viszonylag olcsón elő tudták állítani a megfelelő minőségű papírt, ekkorra tehető gyakoribb megjelenése a háztartásokban. A hengeres gyorssajtó használatával kezdődött meg az addig egyszínű, többnyire fehér szalvéták kiszínesedése. Napjainkban már az alkalomhoz, a teríték jellegéhez igazíthatjuk a szalvétát, azonban néhány évtizeddel ezelőtt ez még nem volt ilyen természetes. Az 1980-as évek előtt a szalvétakínálat minta és minőség szempontjából jóval kisebb volt, ráadásul nem mindig lehetett hozzájutni, a szalvéta ugyanis gyakran szerepelt a hiánycikkek listáján. Gyűjtésének divatja nagyjából az 1950-es években kezdődött, fénykorát a '60-as, 70- es években élte. Lecsengése az 1980-as évek végére tehető, amikorra a szalvéta bármikor elérhető tömegtermék lett. Napjainkban már kevesen, főként nosztalgiából vagy az egyedi darabokat keresve foglalkoznak vele. A gyűjtés és az egymás közti cserebere az iskolás lányok kedvelt tevékenysége volt, de ezt a hobbit sokan felnőttkorukig megtartották. A szalvéta értékét a gyűjtés szempontjai határozták meg. Sokan egyéni ízlésük szerint, csak „szépség” alapján válogattak, de gyakori volt, hogy a kisebb közösségekben azonos szempontok alakultak ki: a cakkos szélű, a kisméretű, a kör formájú, a feliratos, a szín vagy téma szerint sorozatban kiadott darabok többet érhettek. A legnagyobb csereértéke általában a külföldi szalvétáknak volt. Egy-egy szalvétagyűjtemény nem csak gyűjtőjéről, de a környezetéről is sokat elárulhat, a szalvéták díszítése, felirata pedig érdekes metszetet nyújthat a korszakról. A múzeumban található szalvétagyűjtemény 639 darabból áll, ebből 11 köralakú, 24 kisméretű. A gyűjtemény korai része az 1950-es évek közepéről származik, a legújabb az 1980-as évekből. A hétköznapi használatú szalvéták mellett gyerekeknek szánt mintával díszített, szállodai, cukrászdái, esküvői, angol, német feliratú és kézzel festett, kifejezetten emléktárgynak készült egyedi darabokat is tartalmaz a gyűjtemény. Az 1950-60-as években a szalvéták reklám- és propagandafelületként is szolgáltak, ezek közül is láthatunk jellegzetes példákat, melyek a Népművészeti és Házüpari Vállalat boltjait, a MÉH-et, Hangszer és Játékboltot, vagy éppen a takarékbélyeg-gyűjtést népszerűsítették. Egyedi darabbá vált egy hétköznapi szalvéta, amire bélyegzővel készítettek feliratot: II. ORSZÁGOS GYUFACIMKE KIÁLLÍTÁS BUDAPEST, KIÁLLÍTÁS NAGYMÁNYOKON, 1959. november 1. - „Ki, mit gyűjt? Club” „Wer was sammelt? Club” „Who what collects? Club” Dorog - Ungarn - Hungary József Attila Bányász Művelődésiház. Ez a szalvéta mutatja meg leginkább, hogy a szalvétagyűjtemény múzeumban való őrzését nem maguk a szalvéták, azok szépsége vagy egyedisége magyarázza. Lehetne akár gyufavagy borosüveg-címke, kártyanaptár, rágóspapír, poháralátét, és még ki tudja, hányféle kollekció. Jelen esetben nem a tárgyak a fontosak, hanem mindaz, amit gyűjteményként képviselnek: egy korszak jellegzetes szokását, magát a „gyűjtést” örökítik meg. Kövi-Ónodi Gyöngyi
