Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-08-24 / 16. szám
Hétköznapi hit: D. Nagy Gyöngyi D. Nagy Gyöngyi óvodapedagógusként dolgozott Budapesten, azért hagyta ott az állását, hogy megnyissa az ország első Adomány Szigetét Pakson. A férje révén érkezett a városba, akit a Paksi Pünkösdi Gyülekezethez hívtak lelkipásztornak.- Miután a férjem elvállalta a gyülekezet vezetését, sok időt töltöttünk Pakson, igyekeztem én is megtalálni itt a helyemet. Négy évvel ezelőtt a gyülekezet szeretett volna valahogy nyitni a paksiak felé. Akkoriban tettünk látogatást Svédországban, ahol bemutatták az ottani missziós területeket. így ismertük meg a náluk évek óta jól működő adományboltot, ami elsőre egyáltalán nem fogott meg, de aztán nagyon megtetszett, hogy van egy hely, ahova az emberek bevihetik a feleslegessé vált dolgaikat. Rövid időn belül felmondtam budapesti munkahelyemen, és elFotó: Szaffenauer Ferenc döntöttem, hogy elindítom az Adomány Szigetet Pakson - emlékezett vissza a kezdetre D. Nagy Gyöngyi, aki azt is elmondta, hogy az első árukészletet svédországi testvérgyülekezetüktől kapták 2014-ben. Egy évig tesztelte az üzletet, hogy fenntartható-e. Meglepetésére hamar ismertté vált az Adomány Sziget, és kialakult egy törzsgárda.- A bolt nevében egyrészt azért szerepel az adomány szó, mert az árukészlet felajánlásként érkezik hozzánk főleg külföldről, de paksiaktól is, másrészt a bevételt részben adományként továbbítjuk. A sziget pedig azért, mert szerettünk volna egy olyan helyet kialakítani, ahol az emberek jól érzik magukat. Úgy tűnik, ez megvalósult, mert gyakran mondják az idelátogatók, hogy kikapcsolódnak, miközben úgymond kincsekre vadásznak. Szeretnek keresgélni, és akár több órát is szívesen eltöltenek nálunk - magyarázta Gyöngyi. Kiemelte, hogy a munkát nem egyedül végzi, a gyülekezet önkéntesei segítenek az üzemeltetésben. - A közös munka, ami akár reggeltől éjfélég tart, összekovácsol minket. Feladat mindig van, és kinőtte magát a sziget. Ennek örülünk, mert támogatni tudjuk a paksi családokat az iskolakezdés idején vagy karácsonykor az önkormányzat közreműködésével. Tavaly például felújítottuk egy nehéz sorsú paksi család fürdőszobáját. Emellett folyamatosan fejlesztjük az üzletet - mondta Gyöngyi. Mivel az önkénteseknek is szükségük van pihenésre, az Adomány Sziget augusztusban zárva tart, szeptember elején azonban ismét megnyitják kapuit. -wph-Mesterek: Oláh József kárpitos Fotó: TelePaks Több mint fél évszázada dolgozik kárpitosként Oláh József, de kitanulta az üvegezést is. Mesterei szerint jó keze van mindkettőhöz. - Szekszárdon, az 505-ös ipari iskolában tanultam a kárpitosszakmát, majd 1960-ban mentem inasnak Budai János mester mellé. Jó oktató volt: amellett, hogy megkövetelte a munkát, alaposan megtanította a szakmát. Tolnáról Szekszárd felé nem volt olyan korai időpontban buszjárat, amire szükségünk lett volna, ezért minden nap gyalog mentünk munkába, odavissza harminc kilométer volt az út. Emlékezetes évek ezek - mondta Oláh József, aki arról is beszélt, hogy paksi származású lányt vett el, ezért azután helyben keresett magának munkát, hogy ne kelljen ingáznia. - A kárpitozás technológiája és technikája is sokat változott. Régebben még kötöztük a bútorokat, és bútorrugót használtunk. Ez kemény fizikai munka volt, de elegen voltunk rá, huszonnégyen dolgoztunk a műhelyben. Eleinte epedarugót használtunk, aztán megszűnt a sokkolás és a kötözés, végül rugóra ragasztottuk a szivacsot. A mai kor vívmányai, a szegezőpisztoly és a ragasztás felgyorsították a munkát, szerencsére manapság már nem tizenhatos és huszonötös szeggel kell szegelni. A műhelyemben van szegezőpisztoly, kalapács, ragasztó- és fújópisztoly, valamint levegőfújó, ezekkel nap mint nap dolgozom - magyarázta Oláh József, aki azt is hozzátette, hogy sokféle munkát kell elvégeznie egy kárpitosnak: ülőgarnitúrák, heverők, rekamiék kárpitozását, javítását, régebben pedig függönyöztek is. - Egy alkalommal Budapesten kellett kárpitoznunk, az orvoskongresszus tolmácsfülkéit hangszigeteltük. Nosztalgiával tölt el, amikor a régi munkatársaimra gondolok, sokan közülük a mai napig ebben a szakmában dolgoznak. Azt gondolom, hogy amit egyszer megtanultam, nem felejtem el, és igazán szeretem a szakmámat - zárta gondolatait. Weller P. Hanna
