Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-08-10 / 15. szám
Mozaik Paksi Hírnök, 2018. augusztus 10. M 13 Dr. Váradyné Péterfi Zsuzsanna: számomra különleges ez a múzeum Újabb öt évre kinevezte a képviselő-testület dr. Váradyné Péterfi Zsuzsannát a Paksi Városi Múzeum élére. Az 1993- ban alapított intézmény létrehozásában 1994 májusától régész-muzeológusként vállalt szerepet, 1998-tól pedig vezeti a múzeumot. Dr. Váradyné Péterfi Zsuzsannával az elmúlt húsz évről és jövőbeni terveiről beszélgettünk.- Nagyon mozgalmas húsz év áll Ön mögött múzeumigazgatóként. Milyen nagyobb mérföldkövek voltak?- Amikor a múzeum létrehozásának idején régészként idekerültem, a restaurátorműhely volt az iroda. Majd megfagytunk, mert még fűtés sem volt. Akkor hatan dolgoztunk az intézményben, és ugyanennyien amikor 1998-ban először neveztek ki igazgatónak. 2001-ben hozzánk csatolták a Paksi Képtárt, ami 2007-ben költözött az Erzsébet Nagy Szálloda épületéből a mai helyére. 2003-ban történt meg Lussoniumban a déli kapu és az attól északra lévő barakképület, illetve a késő római kísérőd műemléki helyreállítása, 2008-ban adtuk át a rekonsturált északi erődfalat és kaputornyot. Aztán jött a Dunai Limes projekt, aminek részeként Lussonium világörökségi helyszín lehet, majd a Deák-ház projekt, aminek keretében elkészült a Paksi Metszet állandó tárlat. 2009-ben került elő a múzeum egyik legértékesebb régészeti lelete, a szakmai körökben világhírnévre szert tett római kori császárszobor-töredék, a „császárláb” a lussoniumi ásatáson. 2017-ben együttműködési megállapodást kötöttünk a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Bölcsészettudományi Karának Régészeti Tanszékével, ami jelentős eredmény egy városi múzeum életében. Most huszonkilencen dolgozunk a múzeumban, és két telephelyünk van. Más múzeumok életében nem történik enynyi idő alatt ilyen sok változás.- Minek köszönhető, hogy a paksi múzeumban igen?- Egyrészt mindig jött valamilyen lehetőség, amivel a múzeumot vagy a várost megkínálták, másrészt ezekre mindig pozitív volt a reakció, a lehetőségek pedig újabb és újabb ötleteket generáltak. Ezért lett az intézményünk húsz év alatt - ami egyébként múzeumi viszonylatban rövid idő - kisvárosi léptékkel mérve hatalmas intézmény.- Húsz évvel ezelőtt ilyennek képzelte el a múzeumot?- Ilyen messzire akkor nem tekintettem, őszintén szólva nem gondoltam az első kinevezésemkor, hogy két évtized múltán is itt leszek. Azt tudtam, hogy az akkorinál élőbb múzeumot szeretnék megvalósítani, például a kiállításokkal. 1999-ben már múzeumpedagógiával is foglalkoztunk, az országban elsőként volt ilyen jellegű munkafüzetünk, aztán elindultunk a gyermektáborokkal, amiben szintén úttörők voltunk. Azt akartam elérni, hogy népszerűvé váljon a múzeum Pakson, azóta pedig már azon is igyekszünk, hogy szélesítsük ezt a kört.- Mit szeretne elérni, megvalósítani a következő öt évben?- A legnagyobb problémánk a raktározással van, nincs elég helyünk, ami pedig van, alkalmatlan az egyébként folyamatosan gyarapodó gyűjtemény állagának megóvására, a viseletek penészednek, a vas rozsdásodik, a fa szuvasodik. Bízom benne, hogy e tekintetben lesz előrelépés. 2016 szeptemberében nyitottuk meg a Paksi Metszet állandó kiállítást, amit szeretnénk országosan reklámozni. Ez nem könnyű feladat, mert pénzigényes, de megoldást kell találnunk rá.- Mi a helyzet Lussoniummal?- Ha Lussonium világörökségi helyszín lesz, előbb-utóbb növekedni fog a látogatottsága, ugyanis a világörökségi helyszínek keresett turista úticélok. Erre azonban jelenleg nem fogadókész, hiszen nincsen fogadóépület, infrastruktúra. Egy ilyen léptékű fejlesztéshez komoly forrásra lenne szükség, hogy adódik-e lehetőség, nem tudni. A Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív programban volt egy pályázat 2017-ben, amelyen világörökségi és várományosi helyszínek pályázhattak konzorciumban turisztikai célú fejlesztésekre, ám nagy volt a kiszámíthatatlanság, így elállt az indulástól a városvezetés, amire római koros régészként is azt kell, hogy mondjam, teljesen érthető volt. Egyelőre a nagyobb rendezettség, folyamatos karbantartás lehet a cél, ami talán megoldható.- A Paksi Képtárral kapcsolatban milyen tervei vannak?- Friss hír, hogy van művészettörténészünk, akinek többek között a gyűjtemény gondozása, fejlesztése, gyarapítása, valamint a kiállítások, rendezvények tervezése a feladata. A képtárvezető távozása óta is zajlottak a múzeumpedagógiai foglalkozások és a gyermektáborok. Az átmeneti időszakban Dömötömé Göttinger Eszter és Stadler Krisztina múzeumpedagógusok, valamint Korpácsi Ferenc gyűjteménykezelő rengeteget dolgoztak azért, hogy zökkenőmentesen működjön az intézmény. A Város napján megnyitottunk egy időszaki kiállítást paksi képzőművészek alkotásaiból, augusztus közepére pedig egy újabbat tervezünk a képtár gyűjteményéből. Állandó kiállítás eddig nem volt a képtárban, ezen szeretnék változtatni.- Az elmúlt két évtizedben szép pillanatok, eredmények, de nehézségek is voltak. Mi ösztönzi a folytatásra, mi tartja Pakson?- Egyrészt szeretem a szakmámat, másrészt ez a múzeum számomra különleges. Amikor annak idején eljöttem megnézni, romos állapotában is különleges aurája volt az épületnek. Nagyon jó a kollektíva, ahg lépek be az ajtón, máris „megrohannak” a beszámolóikkal, ötleteikkel. Amikor megvalósítunk egy programot, és azt látjuk, hogy sikeres volt, az eufórikus érzés, és az is fontos számomra, hogy vannak tudományos eredmények. Ez a múzeum egy nagyon jó hely, és azt szeretném, hogy a paksiaknak is ez legyen a véleménye. Kohl Gyöngyi Fotó: Szaffenauer Ferenc
