Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-01-26 / 2. szám
10 ■ Paksi Hírnök, 2018. január 26. Mozaik A kenguruk földjén járt Kákái Emese Fotó: magánarchívum Véget ért Kákái Emese óceánon túli kalandja: az Ausztráliában töltött három hónap után a múzeumpedagógussal ismét a Városi Múzeumban találkozhatunk. Tapasztalatokkal, élményekkel feltöltődve érkezett haza Perthből az elmúlt év végén. Kákái Emese a Miniszterelnökség Körösi Csorna Sándor program ösztöndíjasaként 2017 szeptemberében utazott el Nyugat-Ausztráliába, hogy segítségére legyen az ott élő magyaroknak nyelvük, kultúrájuk, hagyományaik felélesztésében és megőrzésében. A program hathónapos volt, ő azonban félidőben „beugróként” vette át a feladatot, ami természetesen nem tette könnyűvé a dolgát. Alighogy szert tett némi helyismeretre, és feltalálta magát, már utazhatott is haza. Ennek ellenére sikeresnek ítéli az ösztöndíjasként végzett tevékenységet. Ugyanígy nyilatkozott Facebook oldalán az őt fogadó szervezet, a Nyugat-Ausztráliai Magyar Egyesület. Emese az egyesület székhelyén, Perthben tevékenykedett, annak elnöke, Scháífer Frigyes „szárnyai alatt”. A Nyugat-Ausztráliában töltött három hónapot hatalmas ajándéknak tekinti. Rendkívül sok tapasztalattal lett gazdagabb, és nemcsak a világot ismerte meg jobban, hanem önmagát is. Az emberek - mint elmondta - barátságosak és nyitottak, a klíma és a város is kellemes, valamint környezete is kedvére való volt. Mint elmesélte, a statisztikák szerint négyezer magyar él Perthben, de az egyesületnek csupán kétszáz tagja van, mégis nyüzsgő az élet a magyar közösségben. Van magyar óvoda és iskola a hétvégeken, illetve több civil szervezet is működik, amelyek sok programot szerveznek Nagyon szeretik a gasztronómiát, van egy nyugdíjasklub, ahol rendszeresen főznek együtt. Gyakoriak a koncertek, nagyon sok vendégművész és előadó érkezik Magyarországról, szerveznek a magyarok táncházat, partikat, fesztiválokat. Tapasztalatai szerint a közösség összetartozásának, a magyarság megtartásának egyik fontos terepe a néptánc. Emese azt mondta, hogy ott korántsem csak a kikapcsolódást, esetleg a hagyományőrzést szolgálja a tánc, sokkal inkább a nemzeti hovatartozás megjelenítését. Éppen ezért igazán nagy megtiszteltetés volt számára, hogy felléphetett az alapításának 50. évfordulóját ünneplő Keszkenő együttes jubileumi műsorában. Az Ausztráliában szerzett élmények tucatjai közül Kákái Emese kiemelte azt, hogy megtanított citerázni egy hétéves fiúcskát, aki korábban még csak nem is látott ilyen hangszert. Most viszont már önállóan el tud játszani néhány dalt a karácsonyra kért és megkapott hangszeren, aminek behangolásában „mestere” volt segítségére immár itthonról, 13 ezer kilométer távolságból. Vida T Tálentum: Antóni Csenge Antóni Csenge jelenleg a KSC Szekszárd csapatában játszik. Pici gyermekkorában eljárt édesapja és bátyja mérkőzéseire, és nagyon megtetszett neki ez a sportág. A fiúk között kezdett kosarazni hatévesen Pakson.- Az elején nagyon alapvető dolgokat tanultunk. Először a megfelelő passzolást sajátítottam el, a labdavezetés viszont nagyon nehéz folyamat, azt a mai napig tanulom. Pakson a kettes-hármas poszton játszottam. Szokatlan volt fiúcsapatban kosarazni, mert nem mindig fogadtak el, nem igazán szerették, ha megszereztem tőlük a labdát, vagy gyorsabb voltam náluk. A fiúknál egy adott korig lehet vegyes csapatokban játszani, utána nemek szerint elkülönülnek a játékosok. Tizenegy éves koromban kerültem Szekszárdra. A szüleim átvittek egy edzésre, tetszett, azóta ott vagyok. A lányok finomabban játszanak, gyorsabbak, nem olyan „durvák”. Hamarabb befogadtak, mint a fiúk, szeret-Fotó: Molnár Gyula tek velem kosarazni. Örültem, hogy átmehettem oda. Fejlesztenem kellett az erőnlétemet és néhány technikát. A megfelelő erőnlét azért fontos, mert egy adott izomzat szükséges ahhoz, hogy a pályán tudjunk maradni, ha gyengék vagyunk, letolnak róla. A gyorsaság pedig alap - mesélte Csenge, aki Pakson jár gimnáziumba, minden nap utazik edzésre Szekszárdra. Mint mondja, eleinte nagyon elfáradt fizikailag és mentálisan egyaránt, de ma már tudja, mikor kell pihenni és mikor lehet edzeni, így már nem olyan fáradt. Még a kadett korosztályban játszott, amikor 2017 januárjában a felnőtt csapatba hívták, hogy segítse a munkájukat. Az összes meccsükön ott volt, és idegenbe is utazott velük, gyengébb ellenfelek ellen az utolsó negyedekben pályára is lépett, a döntő utolsó meccsében is játszhatott két percet. - A 2017-es szezont másodikként zárta a KSC csapata, ami nagyon jó érzés volt, mintha megnyertük volna a bajnokságot. Hihetetlen, hogy ott lehettem a csapatban, ami hatalmas motiváció számomra. Az a célom, hogy ott lehessek az NB I-es csapatban és a válogatottban is - mondta terveiről Csenge. Sólya Emma
