Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-07-06 / 13. szám
Jó napot, mi újság? Vassné Skerlanitz Katalin - A munkám a szívem csücske, szerintem nagyon szép feladat, mert amit engedélyezésre alkalmasnak találunk, az hosszú távon jelenik meg a városban, a lakosság életminősége, hangulata pedig azon is múlik, hogy milyen épített környezetben él - mondja Vassné Skerlanitz Katalin, aki Deák Ferencdíjat vehetett át a köztisztviselői nap alkalmából tartott ünnepségen. Katalin Tatabányán született, egy nővére van, édesanyja könyvelő volt, édesapja pedig építész. Bár Katalin a gimnáziumban humán osztályba járt, szerette is az irodalmat, irodalomszínpados volt és versmondóversenyekre járt, fakultációnak mégis a műszaki rajzot választotta, és nagyon érdekelte a matematika. Az Ybl Miklós Műszaki Főiskola Építőipari Karának városgazdasági szakán diplomázott 1977-ben, ami a mai településtervezési szaknak felel meg. Szakmai pályafutását a tatabányai városi tanácsnál kezdte, az építési osztályon építésügyi hatósági feladatokat látott el. Az atomerőmű-építés idején jött Paksra első férjével és két kicsi gyermekükkel. A városi tanácsnál folytatta pályafutását a korábbival megegyező munkakörben. - Nem volt könnyű döntés és váltás, mert szerettem a szülővárosomban lakni, de viszonylag gyorsan megszoktam az új otthonunkat. Paksot szinte azonnal a szívembe zártam, hangulatos településnek találtam, és a fogadtatás is kedves volt - idézte fel emlékeit Katalin. A paksi polgármesteri hivatalban mindig az építéshatósági ügyintézés területén dolgozott, és bár már nyugállományba vonulhatna, egyelőre nem áll szándékában. - Mivel nagy élmény volt az atomerőmű-építéssel együtt járó városfejlesztési munkában részt venni, az új atomerőmű-beruházás kapcsán is szeretnék benne lenni, legalább az elején. Izgalmas kihívás, de valószínűleg nem lesz mindig könnyű munka, mert szubjektív, hogy a lakosság körében kinek mi tetszik, éppen ezért néha nagyon nehéz egy adott építési ügyben megtalálni az arany középutat, azt a variációt az összes közül, ami mindenkinek a lehető legjobb - fogalmazott. Azt is elmondta, hogy 2010-ben beiratkozott az ELTE Jogi Továbbképző Intézetének levelező tagozatára, ahol építési jogi szakokleveles mérnök képesítést szerzett, ezután pedig kinevezték a műszaki hatósági csoport vezetőjének. - Korábban is lett volna alkalmam vezetői posztot betölteni, de amíg kicsik voltak a gyerekek, nem akartam a családra szánt időből veszíteni emiatt. Miután kirepültek a családi fészekből, már szóba jöhetett - mondta. Katalin arról is mesélt, hogy régebben lényegesen tágabb volt az építésügyi hatóság feladatköre, bármilyen műszaki beavatkozást akartak végezni a településen, csak a hozzájárulásukkal történhetett. Most kevesebb a feladatuk, például a családi házak építése már nem tartozik hozzájuk, ahogy az ellenőrzések sem. Számomra fontos, hogy a kérelmezők elégedetten távozzanak, ezért mindig igyekszem konszenzusra jutni velük. Vannak, akikkel ez könnyebben megy, és vannak, akikkel küzdelmesebb, mert nehezebben látják be, hogy a nagy egészre, a szabályozásokra is figyelemmel kell lenni az építészetben. Ugyanilyen fontos számomra az is, hogy jó hangulatban menjen a munka a csoportban, ami így is van: kiváló kollégáim vannak, rendszeresen egyeztetünk, egymást támogatva munkálkodunk. - Amikor majd nyugállományba vonulok, az lesz a feladatom, hogy második féljem, Vass György művészeti hagyatékának méltó helyet találjak - mondja Katalin, akinek három gyermeke van, és háromszoros nagymama. Maradék szabadidejében szívesen kerékpározik, kirándul, tölt időt évek óta stabil baráti társaságával.-gyöngy-
