Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-06-08 / 11. szám
Mozaik Paksi Hírnök, 2018. június 8. ■ 15 Könyvjelző: A városi könyvtár története 1953-tól nápjéihkfg:: ' ö £? :7 Az t^őző részben bemutattuk a paksi könyvtárügy történetét, most pedig a városi könyvtár további története következik. Az 19$5. október 15-én alapított járási könyvtárnák 4 belterületi és 4 külterületi kihelyezetí'kölcsönzője volt. Állománya 2248 kötetről 5 év alatt a duplájára nőtt, 1965-ben már .megközelítette a 15 ezret. A hely tehát hamaj; túlzsúfolttá vált, nem tudták ellátni a különböző szolgáltatásokat, ezért a községi takács megvásárolta és könyvtári célra átalakította a zsinagóga épületét. 50 évvel ezelőtt, 1968. július 5-én avatta fel Darvas József, a Magyar írók Szövetségének elnöke az új paksi Járási Könyvtárt, egyúttal meghirdette az Olvasó Népért Mozgalom beindítását. A modern könyvtár a könyvkölcsönzés mellett egyéb kulturális tevékenységgel is foglalkozott: író-olvasó találkozók, kiállítások, előadások, kiadványok megjelentetése, klubok működtetése., 1977-ben a községi tanács Közművelődési Intézmények Igazgatósága néven összevonta a könyvtárat, és az ifjúsági és úttörőházat a munkásművelődési központtal. A járási könyvtár három új könyvtárt hozott létre: a művelődési központban, a II. számú és a IV. számú iskolában. A hagyományos dokumentumokon kívül az olvasók rendelkezésére álltak hangoskönyvek, videokazetták, menetrendek, telefonkönyv, vásárlói katalógusok. A könyvtár ekkor már tervszerűen gyarapította a helytörténeti gyűjteményt, a munkatársak ajánló bibliográfiákat készítettek. Már ekkor jelentkezett az igény a területbővítésre. 1992-ben az önkormányzat megszüntette a közművelődési intézmények integrációját, a művelődés központ könyvtára azóta mai nevén a Csengey Dénes Kulturális Központ könyvtáraként működik tovább. A városi könyvtár továbbra is fenntartja a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola könyvtárát, ami kettős funkciójú, iskolai és közkönyvtárként működik. J • A ’90 jes évek végéi} a könyvtár infiprrrtaíikai fejlesztésbe kezdett. Csatlakozott a Textlib számítógépes rendszerhez, megkezdődött az állomány számítógépes feldolgozása és a munkafolyamatok számítógépesítése. 2002-ben kezdte meg az intézmény a számítógépes kölcsönzést, 2005 óta hozzáférhető az online katalógus, lehetővé vált az internetes előjegyzés és kölcsönzésiidő-hosszabbítás. 2003-ban vette fel az intézmény a paksi születésű költő, Pákolitz István nevét. Ebben az évben jelent meg a szintén paksi költőről, Jámbor Pálról elnevezett Hiador-sorozat első kötete, a sorozatban tudományos igényű helytörténeti munkák jelennek meg azóta is. A helyhiány folyamatosan megnehezítette a könyvtári szolgáltatások szervezését. 2012- ben az önkormányzat önerőből felújította a szomszédos épületet, ahol a Kincskereső Gyermekkönyvtár kapott helyet. A korszerű, barátságos, világos, vidám tér sok új látogatót vonzott. A tudatos és megalapozott könyvtárpedagógiai program már a legkisebbeknek is kínál szolgáltatást. (Forrás: Gutái István beszéde a könyvtár 50. születésnapján, Paks nagyközség monográfiája. Szerk. dr. Németh Imre. Paks: Paks Nagyközségi Tanács, 1976. 410 p.) Pumerscheinné Bedekovity Zára Első véradásom margójára „Köszönjük, hogy véradásával hozzájárult egy beteg gyógyulásához! Az Ön által adott vért a tegnapi napon szállították ki a kórházba! Szép napot! OVSz” Ezt az SMS-t kaptam néhány nappal azután, hogy a vérellátó szolgálat aranykezű munkatársai lecsapoltak tőlem 4,5 deciliter vért a paksi polgármesteri hivatalban tartott véradáson. Elkezdtek cikázni az agyamban a kérdések: Vajon ki kapta meg? Egy súlyos baleset sérültje? Egy gyógyíthatatlan beteg? Egy szülő édesanya? Egy kisgyermek? Aztán rájöttem, hogy ezt sosem fogom megtudni, de nem is az a lényeg, hogy ki kapta meg és miért, hanem az, hogy megkapta, hogy segíthettem valakin. Mi tagadás, ez nagyon jó érzéssel töltött el. Életemben először adtam vért. Addig a napig azt hittem, hogy nem tehetem. Aztán úgy gondoltam, egy próbát megér, és bár tudtam, nagyon rosszul fog esni, ha szemtől szemben utasítanak el, legalább biztosat tudok. Talán éppen ez az izgalom, aggódás volt az, ami révén az egyébként 90-es vérnyomásom feltornázódott 110-re, és minden egyéb kritériumnak is megfeleltem, így átmentem a rostán. Olyan bol-Fotó: Szaffenauer Ferenc dogan vonultam a papírjaimmal az orvos jóváhagyó szavai után a fehér lepedővel bevont vérvételi ágyhoz, mintha egy nehéz vizsgát abszolváltam volna. De ott voltam. Irányított véradás is volt ez, a hivatal beteg munkatársán tudtak segíteni a véradók. Anynyian jelezték, hogy neki ajánlják a vérüket, hogy sokszorosítani kellett az ehhez szükséges papírokat. Akadt, aki ötvenéves elmúlt, és szintén most adott először vért, de olyan is volt közöttünk, aki mérhetetlen csalódással távozott a helyszínről, mert korábbi külföldi útja miatt kizárták a véradásból. Itt közvetlenül is megtapasztaltam, ami szinte mindennapos: egyetlen, közösségi hálón közzétett kérésre, felhívásra emberek százai mozdulnak meg és sietnek a legközelebbi véradó állomásra. Nekik köszönhetően lehet, hogy napokkal, hetekkel tovább lehet a családjával, megműthető, meggyógyítható egy gyermek, apa, anya... Édesanyám is kapott vért, ami számára életmentőnek bizonyult. Időnként felröppen a hír, hogy nincs elég vér az országban. A vérellátó szolgálat honlapján találtam meg azt az alkalmazást, amely prognózist készít az elkövetkező napokra. Jelenleg, egy hétre előre jelezve, egyik vértípus sincs a csökkent vérkészletet jelző piros sávban. Ez azonban bármikor megváltozhat. Pakson legközelebb június 12-én és 13-án várják a véradókat a Vöröskereszt és a vérellátó szolgálat munkatársai a Csengey kulturális központban. Üljünk be abba a székbe ahányan és ahányszor csak tehetjük, mert lehet, hogy holnap nekünk lesz szükségünk vérre, és hálával gondolunk majd azokra, akik önzetlenül nyújtották karjukat. Sólya Emma
