Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)

2018-01-12 / 1. szám

16 ■ Paksi Hírnök, 2018. január 12. Mozaik Nagy Előd festő- és éremművész gyako­ri vendég volt az atomerőmű-építkezésen, és sok festményen megörökítette azt, vala­mint Paks néhány utcájának rejtett zugát. A látogatóközpont minigalériájában és az Atomenergetikai Múzeumban közel húsz alkotása látható. Nagy Előd 6-8 éves korában a házuk keríté­sének oszlopára telepedve figyelte és csodálta a szemközti oldalon zajló iskolaépítés mun­kálatait. Már erről az építkezésről is készített rajzokat, amelyekkel a kerületi gyermekrajz­­pályázaton díjat nyert. Már felnőttként mint festőművész felkérést kapott Újpalota épí­tésének megörökítésére, mert ott épült ak­kor Magyarország legnagyobb lakótelepe. A Fejér megyei Felcsútról nősült, ahol felesége öreg portája ma is megvan. Nemcsak felesé­gébe, hanem a dunántúli tájba is szerelmes lett. A hetvenes évektől a nagy építkezések elég keményen kezdték átformálni a kör­nyéket (Bicske, Mány, Nagyegyháza). Szeret­te volna megörökíteni ezeket a változásokat, egyfajta krónikása kívánt lenni. Szándékáról írt Szekér Gyulának - nehézipari miniszter, majd miniszterhelyettes, a Minisztertanács elnökhelyettese aki felkarolta az elképze­léseit, és felhívta Szabó Benjamin, az atom­erőmű kormánybiztosának figyelmét a festő­művészre. A levelet 1979 elején írta meg, és a kormánybiztos októberben már le is vitte Nagy Elődöt az építkezés helyszínére. A mű­vészt elbűvölte az építkezés, amely oly hatal­mas volt, hogy az ember törpének érezhette magát az árnyékában. Éppen ezért a festmé­nyein nem is nagyon látható ember, mert ha alakot festett volna, akkor nem látszott volna az építkezés monumentalitása. Egyik inter­jújában el is mondta, hogy számára az épít­kezés nagy színélmény is volt, még a betont is színesnek látta, pedig mindenki azt hiszi, hogy reménytelenül szürke. Alkalmanként néhány napot, csonka hetet töltött Pakson, ahogy az ideje engedte. Sokszor jött ősszel vagy télen, amikor igen zord idő volt, Szabó Benjamin titkári előszobájában öltözött át. Szili Gézának (a nehézipari miniszter helyet­tese) volt ott ruhája, aminek a mérete megfe­lelt neki, így közös pufajkájuk, gumicsizmá­juk és sisakjuk volt. A sisakot egyébként el is vitte magával, és még ma is őrzi. Pakson két­szer volt kiállítása a Városi Művelődési Köz­pontban. Az első bemutatkozása 1982. júni­us-júliusban volt, a tárlatot Szabó József, az atomerőmű általános vezérigazgatója nyi­totta meg. A második kiállítására 1986. júli­us-augusztusban került sor, és Csányi Lász­ló nyitotta meg, aki így értékelte a művész munkáit: Költészettel tölti meg a valóságot, képein nem csak dokumentálni akar, hanem festői témává változtatja a látványt, új életet ad neki. Nagy Előd a Pakson festett képeiért 1984-ben megkapta a Művelődési Miniszté­rium nívódíját. Beregnyei Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom