Paksi Hírnök, 2017 (26. évfolyam, 1-24. szám)
2017-02-24 / 4. szám
Fotó: Szaffenauer Ferenc/Paksi Hírnök Jó napot, mi újság? Vilimi András A 2014-es év fordulópont volt Vilimi András életében. Az atomerőműben dolgozó, négygyermekes fizikus addig „szokásos” életét élte: dolgozott, egyre azon munkálkodott, hogy egzisztenciát teremtsen, anyagi biztonságot nyújtson a maga és családja számára, hajtotta a mókuskereket. Aztán 2014- ben találkozott azokkal a családokkal, melyek egy helyi Waldorf-iskola és óvoda alapításán kezdtek munkálkodni. Megismerve a módszer lényegét, feleségével csatlakoztak hozzájuk, és a 2015 elején megalakult Aranyhal Waldorf Pedagógiai Egyesületnek később András lett az alelnöke. A Waldorf-módszer alapja, hogy gondolkodó, döntésképes, a felelősséget vállaló embereket neveljenek, hangsúlyozza Vilimi András, hozzátéve: tévedés, hogy teljesen szabadjára engedik a gyerekeket. Erről szó sincs: a szabadság itt nem a szabadosságról szól, nagyon is szigorú szabályrendszer van, de csak ott vannak kötöttségek, ahol annak értelme van. - Az elmúlt nagyjából két év amolyan ébredés volt a számomra: áthelyeződnek a hangsúlyok, a fontossági lista élén álló dolgok helyére mások kerülnek az életünkben - mondja. Példaként említi a televíziót, amitől tavaly nyáron megváltak. - Tettünk egy próbát, és nagyon meglepődtünk, mennyivel több időnk van más dolgokra, egymásra, és senki nem hiányolja a tévét - meséli, hozzátéve: a waldorfosok szerint ajánlott, hogy a gyerek kisiskolás korig ne nézzen televíziót, mert a számukra még oly fontos játéktól veszi el az időt. A döntéskor megígérte a gyerekeknek, hogy cserébe épít egy tyúkólat. Ma már komoly állatsereglet, a tyúk mellett nyúl, meg birka legelészik a kertben. András az ól elkészülte után sem tette a ládafiába a fűrészt, meg a kalapácsot, hanem barkácsolni kezdett. - Jó, ha a gyerekek nem azt látják, hogy a munkából hazaérve eldőlök a kanapén, hanem azt, hogy tevékenykedem. Ez jó példa nekik, és őszintén szólva nekem is jólesik - mondja. András, miközben a doktorijára készül, aranykalászos gazda végzettséget is szerzett, és nyáron Németkérre költöznek. - Természetesen ez nem azt jelenti, hogy holnap otthagyom az atomerőműves állásomat, de ahogy mondani szokták, ami jön, fogadd el, ami megy, engedd el! Meglátjuk, mit hoz a jövő, de az biztos, hogy már nem ragaszkodom görcsösen semmihez, és egy esetleges változtatás gondolata már nem rémít meg annyira, mint néhány évvel ezelőtt - fogalmaz, hozzátéve, hogy szerinte sok embernek hiányzik ez a fajta nyugalom. Magyarország egyébként világviszonylatban a legjobb háromban van a működő Waldorfintézmények számát tekintve. Van rá igény, éppen ezért nagy szükség lenne több képzett Waldorf-pedagógusra, mondja András. A Dunakömlődön működő Aranyhal Waldorf Óvoda és Iskola, ahova Andrásék 8, 5 és 3 éves gyermeke is jár (a legidősebb, a tízesztendős a szekszárdi Waldorfba) jelenleg egy óvodai csoportot és két iskolai osztályt működtet. - Távlati célunk, hogy az önkormányzattól bérelt épületet megvásároljuk, ez stabilabb alapot adna az intézmény működtetéséhez, bővítéséhez, korszerűsítéséhez, bár a megnyitás óta pályázati források segítségével már történt nyílászárócsere, megújult az utcafront, és hamarosan egy gyönyörű kapuval gazdagodunk - mondja az egyesület alelnöke. - A mesebeli aranyhaltól hármat kívánhat az ember, a mi harmadik kívánságunk az óvoda és az iskola után egy középiskola létrehozása. Ilyen intézmény Paks száz kilométeres körzetében nincsen. Ez azonban egy igen komoly lépés, amihez a régióban működő Waldorf-intézmények összefogása szükséges. Kohl Gy. Paksi Hírnok, 2017. február 24. ■ 15
