Paksi Hírnök, 2017 (26. évfolyam, 1-24. szám)
2017-12-15 / 24. szám
10 ■ Paksi Hírnök, 2017. december 15. Mozaik A Paksi Városi Múzeum tavaly megnyitott új állandó kiállításának (Paksi Metszet) Régiségtárában a római vallástörténet kiemelkedő emléke található. A reprezentatív lelet véletlenül került elő a XIX. század elején, ez Paks és környéke legkorábban ismertté vált régészeti emléke. A kultusztárgyat alkotó két lemezt a tudósítások szerint 1815. szeptember 18-án találták a Bottyán-sánc közelében, egy löszomlást követően, a Duna partján. A leletek először a paksi plébános tulajdonába kerültek, majd Magyari Kossá Sámuel földbirtokos gyűjteményét gazdagították, aki később a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta őket. (A tárgyakat a mai napig a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében őrzik, Pakson a tárgy magas minőségű galvanoplasztikai másolatát tekinthetik meg a látogatók.) A lelet jelentőségét jól mutatja, hogy az első tudományos közléstől (1825) kezdődően a kömlődi lemezeket a római vallás történetével foglalkozó minden jelentős hazai és nemzetközi munka megemlítette vagy bemutatta. A korai közlésekben szereplő „kettős lemezek” egy háromszög formájú, két lemezből összeállított kultusztárgy két elemeként, elő- és hátlapjaként azonosíthatóak. Mindkét lemez bronzból készült, egymással teljesen megegyező méretűek. A nagy, háromszög formájú tárgyak felületét gazdag ábrázolásokkal tagolt domborműves díszítés borítja. A kultuszkép középpontjában egy harcias megjelenésű férfialak áll páncélban, keleti sapkában egy bika hátán, a jobb kezében kettős bárd, a bal kezében pedig villámköteg van. Felette a felső mezőben a Napisten és a Holdistennő, tőle jobbra egy babérkoszorút nyújtó Victoria istennő, balra egy égő oltár látható. Az alsó sarkokban buzogányos Hercules és a katonai fegyverzetben megjelenő Mars istenség van ábrázolva. A bika egy talapzaton áll, amin a férfiistenség neve is olvasható: Iuppiter Dolichenus, akinek Lucius Iulius Passenianus, az itt állomásozó katonai egység parancsnoka a kultusztárgyat szentelte. A hátlap több vízszintes sávra osztott, legfelül Iuppiter szent állata a sas, alatta pedig a Napisten és a Holdistennő látható, az előlappal szinte teljesen megegyező ábrázolásban. A következő sávok a hátlap központi részletei ikonográfiái szempontból: a középen található lángoló oltárt balról az előlapon látható férfiistenség, jobbról párja, egy kecskén vagy antilopon álló női istenség közelíti meg. A legalsó mezőben komplex jelenetsor látható: középen egy baldachinnal fedett, jelvényekkel keretezett szentélyben a férfi főisten, Dolichenus jelenik meg, akinek mindkét oldalán bikával megjelenő katonai öltözetben lévő alak - az Égbolt fenntartóiként azonosítható ikerpár - áll. A lemezpár közelében egy, a győzelem istennőjét megjelenítő kisméretű Victoria-szobrot is találtak, amelyet a háromszögek csúcsára illesztettek. A hasonló - bár nem túl nagy számban ismert - kultusztárgyak alapján feltételezhető, hogy a két lemezt egy lant formájú tartórészre helyezték, amelyhez középen egy köpűs elem csatlakozott. Dolichenus az antik Doliche (ma Dülük, Törökország délkeleti része) városának főistene - eredeti neve Hadad - a szíro-mezopotámiai térség jellegzetes égi istenségeinek egyike volt, a rómaiak a római vallási elképzelések szellemében a római főistennel, Iuppiterrel azonosították. A szíriai eredetű kultusz Hadrianus császár alatt jelent meg, majd a római katonaság körében rendkívül népszerűvé vált, virágkorát a Kr. u. 2. század utolsó, a 3. század első évtizedei jelentik. Tóth István véleménye szerint a Dolichenus-kultusz a Duna-vidéken a szír istenekhez vonzódó Severusdinasztia bukásával összefüggésbe hozható (az új császár, Maximinus Thrax által elrendelt) szisztematikusan végrehajtott szentélyrombolásokkal, más kutatók szerint a dunai határokat megtámadó barbárok szentélypusztításaival ért véget. A leletet a Dolichenus-kultuszhoz kapcsolódó - pontosan nem ismert - szertartások során kultusztárgyként használták, esetleg vallási felvonulásokon hordozhatták magukkal. A gazdagon felszerelt szentélyekből a kultusz-háromszögek mellett kultusz szobrokat, feliratos kőemlékeket és díszkerámiát is nagy számban ismerünk, egy ilyen, a Kr. u. 3. századból származó Dolichenusnak szentelt oltár Dunakömlődön is előkerült. Mindezek alapján nemcsak az feltételezhető, hogy volt egy szír istenségnek emelt szentély Lussonium közelében, hanem az is, hogy egy olyan vallási közösség is létezett, amely a helyi katonaság körében szerveződött. A Dolichenus-kultusz itt bemutatott kultuszképe nemcsak Paks története szempontjából jelentős, hanem a pannoniai vallástörténet számára is páratlan jelentőségű emlék. Fazekas Ferenc Fotó: Pazifik Kft.
