Paksi Hírnök, 2017 (26. évfolyam, 1-24. szám)

2017-12-15 / 24. szám

Fotó: Szaffenauer Ferenc Portré Paksi Hírnök, 2017. december 15. ■ 5 Jó napot, mi újság? Kutas Attila- Vallásos családban nevelkedett, ahol ér­telmes létezésre nevelték, a papi hivatás vá­lasztása számára egy folyamat, egy meghí­vás volt, Isten ajándéka, és imádságai min­den nap erősítik egykori döntését - mondja Kutas Attila plébános, aki augusztus óta a paksi római katolikus egyházközségben szolgál. Pécsett született, ott járt általános iskolába, majd zenei gimnáziumba, kórus­ban énekelt, nagybőgőzni tanult. A követ­kező hét esztendő munkával, útkereséssel telt számára, majd huszonöt évesen teoló­giát kezdett hallgatni Pécsett. Fél évet di­akónusként Dunaföldváron szolgált, majd 2001 júniusában szentelték pappá a Pécsi Bazilikában. Egy-egy évet Pakson és Bi­kaion volt káplán, aztán hét-hét eszten­dőt Vásárosdombon, majd Dombóváron szolgált plébánosként. - Ütőn lévő embe­rek vagyunk. A földi élet egy híd, amin át kell menni, ám nem érdemes házat építeni rá, mert ez az út egyszer véget ér. Amíg át­haladunk rajta, gyönyörködjünk a tájban: fogjuk fel ajándékként az életet, és enged­jük bontakozni. - Én igyekszem így élni az életemet - mondja Kutas Attila, aki arról is beszélt, hogy a szó nemes értelmében ka­landvágyó ember, szereti az új kihívásokat, ezért nagy örömmel, várakozással érkezett Paksra, és nyugodt szívvel jött el Dombó­várról. - Elődöm, Csősz István plébános nagyon szép közösségi életet hagyott rám, és a paksi közösségben nyitottság várt. Minden egyházközségnek van múltja és jelene, amit figyelembe kell venni a tervek szövögetésekor. - Hiszem, hogy a szemé­lyes kapcsolatokban kezd működni a lé­lek, ezért az emberi kapcsolatok fontosak számomra, ezek építése köti le jelenleg a napjaim nagy részét - fogalmazott Attila atya, hozzátéve, Isten házán kívül is keres­nie kell a lehetőséget a találkozásra ahhoz, hogy meghívhassa az embereket a közös­ségbe. Most időt hagy magának a szem­lélődésre, a történések észlelésére, annak megismerésére, hogy mi foglalkoztatja az embereket, mire van igényük, és ez alap­ján felkínálni számukra kapcsolódási pon­tokat, amelyek mentén közösségek alakul­hatnak. Azt tapasztalom, hogy az embe­rek érvényes útmutatásra várnak, aminek mentén kormányozni tudják az életüket. XVI. Benedek emeritus pápa írta az egyik XXI. századról szóló tanulmányában 1979- ben, hogy amikor az emberek majd telje­sen elmagányosodnak, akkor a meglévő kis közösségek megoldásként, lehetőségként tűnnek fel előttünk. Ferenc pápa napjaink­ban humán forradalomról beszél, amely alatt azt érti, hogy úgy tekintsünk a másik emberre, hogy mélyen közünk van hozzá- fejtegette a plébános. Attila atya rendsze­resen sportos ruházatot ölt, fut és nordic walkingozik, kellemesnek találja a lakóte­lepi futópályát, és már a Madocsára vezető töltés is jól ismert terep számára. A város­ban járva egyre többször tapasztalja, hogy az emberek rámosolyognak, megismerik.- Kezdem otthon érezni magamat - ösz­szegzett. A kérdésre, hogy most, advent­ben mit üzenne a híveknek, Pilinszky sza­vaival élve azt mondta: az, hogy Isten eljön hozzánk, az az ő döntése, nekünk egy dol­gunk van, megnyitni a szívünket, várakoz­ni rá. Hit abban, hogy Isten ma is közele­dik. Eljött annak idején Jézusban, nap mint nap eljön a másik emberben, és eljön majd az idők végén. Kohl Gyöngyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom