Paksi Hírnök, 2017 (26. évfolyam, 1-24. szám)
2017-12-01 / 23. szám
Portré Paksi Hírnök, 2017. december 1. ■ 13 Jó napot, mi újság? Sztankevics Ljudmila Amikor gyerek volt, nem biciklit vagy babát kért, hanem - egyke lévén - testvért. Ez nem adatott meg neki, Pakson a református gyülekezetben azonban szerető testvérekre talált. Sztankevics Mila sokáig azt gondolta, hogy mázlista, mert amire vágyott - moszkvai egyetem, szerető férj, nagy család, érdekes munka - mindent megkapott. Ma ezt már nem a szerencsének tulajdonítja, hanem Isten gazdagon mért áldásának. Habár egy Volga-deltában fekvő dél-orosz városban, Asztrahanyban született, ma már Paksot tartja az otthonának. Majd’ harminc éve él itt, de honvágya nem szűnt meg, sőt mostanában inkább erősebb. Szőlőhegy utcai otthonuk a Paksi Oroszklub bölcsője: barátnőivel gondolták úgy, hogy létrehoznak egy ilyen szervezetet, ahol ápolni tudják az orosz nyelvet, kultúrát, és meg tudják mutatni, milyen az igazi Oroszország azzal szemben, amit a sajtó, a politika mutat. A szerelem hozta 1988-ban Paksra. Férjével, Bor Imrével egy moszkvai építőtáborban ismerkedtek meg. Mila előtte a közlekedésmérnöki egyetemen műszaki kibernetikát tanult, majd Magyarországon külkereskedelmi főiskolát végzett, de tolmácsként-fordítóként dolgozik. Ezt cseppet sem bánja, nagyon szereti a munkáját, mert változatos és sokat lehet emberek között. Amikor Alexander 1989-ban megszületett, úgy döntöttek, hogy az anyaságra koncentrál. Nehéz volt elfogadnia, hogy „nyak felett” nem kell dolgoznia, és néha úgy gondolta, hogy az otthon töltött 15 év miatt sokat veszített, ma viszont már tudja, hogy jól döntöttek, mert látják az eredményét. A legfrissebb megerősítés, hogy Julcsi lányuk a londoni Imperial College végzőseként az összes díjat elhozta: a legjobb csoportos és legjobb egyéni projektért járó díj mellé a legjobb diáknak járót is ő kapta. Előzőleg Budapesten, az ELTE-n tanult elméleti matematikát. Alexander - immár egy csodálatos négyhónapos kislány, Liza édesapjaként - Dániában él, az Aarhus-i egyetem végzős Phd hallgatója, sikeres kutató, neves lapokban publikál. - A menyem, Anna újságíró, nagyon tehetséges, szeretem az írásait - fűzi hozzá Mila, majd a legkisebb lányt, Annamáriát is bemutatja: Panni - ahogy ők szólítják - elsőéves a pécsi református gimnáziumban, az angol van a jövőjét illető gondolatok fókuszában, de újabban az írás és a fotózás iránt érdeklődik. Mila picit szomorú, amiért távol vannak a gyerekei. - A legnagyobb álmom, hogy legalább az egyikük hazajöjjön Paksra - árulja el. Paksot szemmel láthatóan imádja barátságos, kisvárosi légköre miatt. A magyar nyelvről is hasonlóan nyilatkozik. - Nem volt egyszerű megtanulni, de rabul ejtett a lágysága és dallamossága. Nagyon becsülöm és szeretem a magyar kultúrát, József Attilát, Pilinszkyt, hálás vagyok, hogy idevezérelt az Isten - fogalmaz. Úgy érzi, azzal, hogy itt találkozott Jézussal, értelmet nyert, hogy magyar férfi lett a szerelme. Azt mondja, számára az a fontos, hogy egy férfi legyen becsületes, szorgalmas és bátor. Imrében ezt megtalálta. Mint mondja, nem tudja megítélni, hogy polgármesterként mennyire volt eredményes, de nagyon büszke volt rá, és azt is tudja, hogy rengeteget dolgozott. Számukra nagyon nehéz volt ez az időszak, amit jól mutat a következő történet: egyik este a szokottnál korábban érkezett haza a férje. Az akkor kétéves Alexander még nem aludt, ő nyitott ajtót, majd befutott és azt mondta az édesanyjának, hogy „jött egy bácsi” - mert akkor már vagy két hete nem találkozott az apjával és nem ismerte meg. Imre ma vállalkozó, egy szállodát és konferenciaközpontot vezet Balatonszárszón, tagja a református zsinatnak és presbiter. - Én tértem meg először, aztán vezettem magam után Imrét és a lányokat - mondja Mila, aki tizenkét éve a paksi református gyülekezet presbitere.- Itt kezdődött a keresztény utam, fantasztikus emberekkel, határtalan szeretettel találkoztam - fogalmaz. Hozzáteszi, megtérése hátterében hála van. - Hálás vagyok azért a sok mindenért, amit kaptam. Azért, mert van szeretett férjem, vannak szeretett gyerekeim, akik nagyszerű emberek, van szeretett munkám, barátaim, a gyülekezet és egy ilyen város, ahol élek. Ezt valamilyen módon szeretném meghálálni- mondta. Vida Tünde
