Paksi Hírnök, 2017 (26. évfolyam, 1-24. szám)
2017-11-03 / 21. szám
Jó no pot, mi újság? Dr. Török Erzsébet Dr. Török Erzsébetet ügyvédnek szánta az édesanyja. A jól tanuló lány 16 éves korában elvesztette őt, és úgy érezte, anyukája emlékének tartozik azzal, hogy jogi egyetemre jelentkezik. Az egyetem után a talár helyett a gazdasági jogot választotta: jelenleg az adócsoport vezetőjeként dolgozik a Paksi Polgármesteri Hivatalban. Lelkes természetjáró, a Demeter Egyesület titkára. Minden, ami a helyi adózással kapcsolatos, a dr. Török Erzsébet által vezetett csoporthoz tartozik. Nem mindig hálás ezen a területen dolgozni, hiszen a fizetési felszólítások, inkaszszók és a hátralékok behajtásának különféle módjai is az adócsoport munkájához tartoznak. A nehézségek, kisebb súrlódások ellenére általánosságban elmondható, hogy viszonylag fegyelmezett adófizetők a paksiak, százalékos arányban, a bevételekhez mérten nem nagy a kintlévőség - mondja Dr. Török Erzsébet, aki munkája mellett családjáról és hobbijáról is mesélt. - Kezdetben jogtanácsosként dolgoztam gazdasági cégeknél. Az éppen nehéz időszakát élő Dunacenternél tevékenykedtem 1997-ben, amikor meghalt a férjem. Ez egy nagyon rossz időszaka volt az életemnek. Nyugalmasabb területet kerestem, és éppen rámfért, amikor két évvel később a polgármesteri hivatalba kerülhettem, az akkori adóosztályra, ami néhány éve a pénzügyi osztállyal összevonva lett adócsoport - idézte fel emlékeit Erzsébet. Egyedül nevelte fel gyermekeit, akik édesapjuk elvesztésekor éppen a legnehezebb időszakban, a kamaszkor közepén, pályaválasztás előtt voltak Jól vették az akadályokat, nagyon fegyelmezettek voltak, nem keveredtek rossz társaságba. - A fiam Hollandiában van, a lányom pedig Angliában. A modern világ megkönnyíti a kapcsolattartást, mintha itt lennének a közelemben. A kisunokám, Sári életének is része vagyok skype-on, Viber-en - mondja Erzsébet, hozzátéve, hogy így ugyan ritkábban találkozhatnak személyesen, de elfogadta a gyermekei választását, hiszen ez az ő életük - Büszke vagyok arra, amit elértek, ahol tartanak - emelte ki. Egyedül, de nem magányosan él Erzsébet. Ezt elsősorban a Demeter Egyesületnek és a természetjárásnak köszönheti, ami szívügye. - Amikor 2002-ben Jakab Éva, az egyesület elnöke a pénzügyi osztályra került, én éppen nagyon egyedül éreztem magam. Évi ajánlotta a túrázást, amiről először nem gondoltam, hogy nekem való lenne, hogy bírnám, és azt sem, hogy milyen jó, aktív szabadidős lehetőség. Az első túrán, amire végül bólintottam, meg sem álltunk Dunafoldvártól Paksig. Aztán elkapott a gépszíj... - A természetjáróké egy befogadó közösség, többekkel a túrákon kívül is összejárunk, van turista disznótor, turista lekvár, jó kis kreatív projektjeink. Már tizenegy éve én is vezetek túrákat, mert kiderült, hogy bár magam sem gondoltam volna, jól tájékozódom - mondja, hozzátéve, hogy jelenleg bronzjelvényes túravezető, de jövőre ezüstjelvényes vizsgát tesz. - Most már ez az életem, a szervezés, a jövés-menés. A természetszeretet és a hazaszeretet egyet jelent számomra, hiszen bejárjuk az egész országot, elmegyünk múzeumokba, rendezvényekre - fogalmazott. Egyik barátja úgy jellemezte őt, hogy a pünkösdi országjáró programok a specialitása, olyan érzékkel ötvözi a városnézést a természetközeli programokkal, olyan ismeretlen látnivalókat fedez fel az országban, és olyan ügyesen osztja be az időt, egyensúlyban tartva a közös programokat a szabadidővel, hogy a profi programszervezők is leckéket vehetnének tőle. - Sok a munka, a családi, és az egyesületi program, évi harminchat nap szabadsággal nehéz beosztani az időt. Amikor majd nyugdíjba megyek, biztosan hasznát veszem annak, hogy eddig is jól kellett az időt beosztani, mert bár nem akarok főállású nagymama lenni, szeretnék az unokáimmal sok időt tölteni, hiszen februárban érkezik a második. És a ’’törökerzsit” sem szeretném elveszíteni magamból, remélem, továbbra is ilyen jól fogok majd szórakozni. Sólya Emma
