Paksi Hírnök, 2017 (26. évfolyam, 1-24. szám)
2017-09-22 / 18. szám
Portré Paksi Hírnök, 2017. szeptember 22. M 7 Jó napot, mi újság? Köllő Imre Minden munkakörében remekül érezte magát, soha nem ment még úgy dolgozni, hogy gombóc lett volna a gyomrában. Köllő Imre, az atomerőmű rendészeti osztályának vezetője szerint tökéletesen kerek a világ. Eltelhet tíz év, vagy húsz, ha az ember belekóstol a rendőri munkába, az érzés nem kopik, nem múlik el, árulta el lapunknak Köllő Imre, aki tizenkét éven át volt Paks rendőrkapitánya. Ezt a minap alkalma volt fokozottan is megtapasztalni, amikor Budapesten átvette kitüntetését: dr. Pintér Sándor belügyminiszter az augusztus 20-i nemzeti ünnepünk alkalmából nyugalmazott rendőrezredessé léptette elő. Köllő Imre szinte kisfiús izgalommal mesélte, hogy a régi rítus szerint történt minden a Teve utcában, ami bizony megbizsergette a bőrét. Az elismerésnek is örül, és csak sejti, hogy a megyei főkapitányság terjesztette fel, amellyel munkája során kapcsolatban van. - Nagyon meglepett, de roppant jóleső érzés - jegyezte meg. Annak ellenére, hogy édesapja Bonyhádon kapitányságvezető-helyettes, édesanyja segédhivatal-vezető volt, nem jutott eszébe, hogy rendőr legyen, úgy keresték meg. Igaz, már a katonaságnál is rendészeti területre tévedt. A mohácsi gimnázium után tartalékos tisztiiskolára, majd Rendőrtiszti Főiskolára ment, utána a Jogtudományi Egyetemen is hallgatott jó néhány szemesztert. Az egyenruhát 1979 januárjában öltötte magára és 2006. december 31-én vette le. Tizenkét évet rendőrkapitány és másfél éven át főkapitányhelyettes, bűnügyi igazgató volt. - Dehogy akartam idejönni, mondja nevetve, amikor arról mesél, hogy mint nőtlent, őt „invitálták” Paksra. Amikor felettese a szokásos kávéját egy elegáns csészében, nem pedig a megszokott pohárban tette elé, sejtette, hogy valami olyasmivel áll elő, amihez neki nem fűlik a foga. Azt mondták, akkor kell mennie, ha a nála lévő ügyeket befejezi. Ő persze húzta az időt, de a türelem elfogyott, 1980. január 16-án már nemcsak küldték, hanem egyenesen hozták Paksra, és a régi kapitányságon szinte „átadták” a bűnügyi osztályvezetőnek. Röviddel ezután ismerte meg későbbi feleségét, Takács Erzsébetet, akivel 1982 augusztusában házasodtak. Rita lányuk ’85-ben, Kitti ’89-ben született, az ő esküvőjét éppen a napokban tartották. - Egy hónap múlva érkezik az első unoka - újságolta a leendő, de már most büszke nagyapa. A munkára visszatérve elárulta, a rendőri munkát imádta, mert nagyon szeret emberekkel foglalkozni, és az operativitást, azt, amikor nem lehet egy döntésre készülni, hanem értékelni kell a helyzetet és azonnal meg kell hozni egy olyan döntést, ami utána ki kell, hogy állja az idő próbáját. Paksra egy mostanihoz hasonló, izgalmas időszakban érkezett, hiszen akkor épült az erőmű, így még emlékszik az éjszakai szállóellenőrzésekre és arra, hogy a szórakozóhelyeken esetenként elszabadultak az indulatok. Ez törvényszerű volt, hiszen különböző értékrendű, viselkedésű emberek érkeztek akkoriban Paksra. Köllő Imre esetében az is törvényszerűnek tűnik, hogy mindenhol jól érzi magát, minden munkakörét úgy élte meg, mintha a hobbijának hódolna, soha nem dolgozott azért, hogy előrébb kerüljön, nem vágyott rá, hogy felső vezető legyen. Élvezte a nyomozói munkát, az osztályvezetői feladatokat, és- bár volt megyei főkapitány-helyettes, osztályvezető - azt gondolja, hogy a kapitányság vezetése a szakma csúcsa. A feladataiba soha nem unt bele, azt viszont éppen annak kapcsán, hogy nyugdíjazása után az atomerőműbe került, felismerte, hogy fontos a váltás. Itt ugyan másfél-két évig kereste a helyét, de a tanulság mégis az, hogy egy bizonyos idő után váltani kell, mert az addigi feladatok rutinná válnak, az pedig magában hordozza a hibázás kockázatát. Nagy meglepetést nem okoz, amikor örömmel mondja, hogy remekül érzi magát a mostani munkakörében, ami merőben új, mint a régi, de mégsem szakadt el attól, amit évtizeden át csinált.- Olyan időpontban kerültem az atomerőműbe, amikor jelentős jogszabályi változások történtek a nukleáris létesítmények védelmére vonatkozóan, ami nagy lehetőségeket adott a fejlesztésekre technika, élőerő, szabályozás kérdésében - avatott be a részletekbe. - Soha, egyetlen munkahelyemre sem mentem be úgy, hogy görcsben van a gyomrom. Olyan munkahelyi légkör megteremtéséről gondoskodom, hogy a kollégáimnak se kelljen - árulta el. Azt vallja, hogy a kiegyensúlyozott munkahelyi légkör legalább 30 százalékot emel, az ellenkezője ugyanenynyit ront a teljesítményen. Imre számára nemcsak a munkahelyen, hanem otthon is tökéletesen kerek a világ. Mindig barkácsol valamit. Ennek legújabb eredménye egy kemence, ami elkészülte után is az ő fennhatósági területe. - A belső körlet a nejemé, a külső az enyém - taglalja. Ez azt jelenti, hogy kint ő készít mindent, pizzát, csülköt, kenyeret. Ugyanez a rendszabály vonatkozik a növényekre is, az udvarban a virágokról Imre gondoskodik. Vida Tünde