Paksi Hírnök, 2017 (26. évfolyam, 1-24. szám)

2017-07-21 / 14. szám

Jó napot, mi újság? Csősz István Paksi Hírnök, 2017. július 21. ■ 13 Mindenki, aki értem és az evangéliumért el­hagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyer­mekeit vagy földjét, százannyit kap; most, ezen a világon otthont, testvért, anyát, apát, gyermeket és földet - bár üldözések közepet­te -, az eljövendő világban pedig örök éle­tet. - Ezzel a Jézustól való idézettel válaszolt Csősz István katolikus plébános arra a kér­désre, hogy mi a szép a papi hivatásban, ki­emelve, hogy ennek igazságát a földi létben már megtapasztalta. Csősz István negyven­négy év szolgálat után - amiből ötöt Pakson töltött - augusztus 1-jével nyugállomány­ba vonul. Magyarkeszin született, ott töltöt­te gyermekéveit, majd a győri bencés gim­náziumban folytatta tanulmányait, aztán a hat éves központi szeminárium követke­zett Budapesten. 1973-ban kezdte meg papi szolgáltatát. Hímesházán egy, Pécsen hat, Ta­másiban két évet volt, aztán Mohács követke­zett, ahol harminc esztendőn át munkálko­dott, ott lett plébános, majd 2012-ben Paks­­ra helyezték. - A katolikus egyházban nem demokrácia hanem hierarchia van. Nálunk nem a hívek választanak papot, nekünk pe­dig - mivel a felszentelésünkkor engedel­mességet fogadunk - számolnunk kell az­zal, hogy elhelyezhetnek máshova - mondta Csősz István, hozzátéve, hogy sokszor azért nehéz az elválás, hiszen néhány év alatt is ki­alakulnak kötődések, nemhogy évtizedek so­rán. Elárulta, hogy annak idején igyekezett a lehető legtovább káplán maradni, mert az kö­zelebb állt hozzá, mint a plébánosság. Ami­kor Paksra érkezett, az a gondolat motoszkált benne, hogy vajon „át lehet-e ültetni az öreg fát”? Azt tapasztalta ugyanis, hogy akik 60- on túl kerültek más településre, sokszor nem találták meg a helyüket, mert ebben a korban már sokkal nehezebb új kapcsolatok kiépíté­se. A paksi szolgálata kezdetén még ide tar­tozott Bölcske, tavaly megkapták Németkért, de Paks önmagában sem egy kicsi település. A Paksi Római Katolikus Plébániához tarto­zik négy temető, négy plébánia-épület, hat templom, amelyeket rendszeresen haszná­lunk és még két kisebb kápolna. Akinek van háza, el tudja képzelni, hogy csak ez önmagá­ban mennyi munkát adhat, milyen nagy fele­lősséggel járhat. - A paksi plébánia felújítása például nagy munka volt, amiben első káp­lánom, Vida Zsolt sokat segített, neki egyéb­ként is sokat köszönhetek - mondta a plébá­nos, aki arról is beszélt, hogy minden napja be van táblázva, csak esküvő nagyjából 30 van egy évben, temetés 80-90. Nem voltam talán annyira mereven a szokásokhoz ragaszkodó pap, és amint a hívek tapasztalhatták is, nem áll tőlem távol a könnyedebb stílus, például a diákmiséken való gitározásra gondolok. Ta­lán ez is segített közelebb hozni a családokat a közösséghez, ahogy a Szentjánosbogár tábor, a baba-mama klub, ami a plébánián kapott helyet és sok más közös alkalom, amelyek emlékét fotógaléria őrzi a plébánia honlapján- mondja Csősz István, aki nyugállományba vonulásával nem szándékozik teljesen vissza­vonulni. - Mohácsra megyek, ahol távozá­somkor kaptam az önkormányzattól egy kis garzont használatra. A településtől tíz kilo­méterre fekvő Hímesháza plébánosa szívesen venné a segítséget, mivel nyolc falu tartozik az egyházközséghez. Ez sokkal kisebb meg­terhelés lesz számomra, ami túl egy infark­tuson nem utolsó szempont. Manapság már fáradékonyabb vagyok, rengeteg gyógyszert szedek, és nem bírom úgy a munkát, aho­gyan kellene - mondja Csősz István.- Paksról jó érzésekkel megyek el. Talán többet vagy mást is tehettem volna, de ennyi telt - fo­galmazott. A stafétát Kutas Attila plébánosnak adja át, aki Dombóvárról érkezik. Lovász Zsolt káplánt elhelyezték, az ő helyére Balázs Zoltán érkezik. Visszautalva a papi hivatás szépségére a távozó plábános még hozzátette, csodálatos, hogy bárhol tér be egy katolikus plébániára a világban, ott otthona van. - A papságtól meg­kaptam a valakihez tartozást, a hívek szerete­­tét. Mindezt nem cserélném el semmire - zár­ta gondolatait Kohl Gyöngyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom