Paksi Hírnök, 2017 (26. évfolyam, 1-24. szám)
2017-07-07 / 13. szám
Jó napot, mi újság? Pámer Ágnes- A segítés belső igényem és örömöt okoz - mondja Pámer Ágnes védőnő, aki Semmelweis-díjat vehetett át a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara Tolna megyei területi szervezetének Semmelweis-napi ünnepségén. Az elismerő oklevél átadásakor elhangzott, hogy kiemelkedő szakmai munka jellemzi, szíwel-lélekkel viseli gondját hol a várandós kismamáknak, csecsemőknek, kisdedeknek, gyermekeknek, hol pedig a diákoknak, attól függően, hogy területi védőnőként vagy iskola- és iíjúságvédőnőként munkálkodik. - Nem tudnék így dolgozni, ha nem lenne mellettem a paksi védőnők elfogadó, egymást inspiráló, összetartó csapata - mondja Pámer Ágnes, aki azt is elárulta, hogy annak idején - látva kvalitásait - édesanyja javasolta neki ezt a pályát, amit már többször megköszönt neki. Pámer Ágnes Szegeden diplomázott, majd egy évet Simontornyán dolgozott, aztán hazatért Paksra. - A város minden zegzugát jól ismerem, szeretem, hiszen itt születtem és nőttem fel, itt élek a családommal, itt dolgozom - mondja, hozzátéve, hogy neki egyáltalán nem teher, ha megállítják beszélgetni egy kicsit, sőt jó érzéssel tölti el. - Alapvetően optimista ember vagyok, nekem sohasem félig üres a pohár, hanem mindig félig tele van - jegyezte meg, kiemelve, szerencsésnek érzi magát, hogy az élet valahogy mindig megkínálja azokkal a dolgokkal, amikre éppen szüksége van, és eddig nem gördített komoly akadályokat elé, amire mindjárt példát is hoz. - Nemrégiben lehetőséget kaptam, hogy ismét iskolavédőnőként dolgozzak. Előtte területi védőnőként láttam el a feladataimat, mellette pedig a Paksi Gyógyászati Központ alapellátási részlegvezető szakdolgozó státusszal járó munkát is végeztem, utóbbival néhány éve bíztak meg. Mivel a területi védőnői munka 24 órás szolgálat, a kettő együtt eléggé megterhelő volt. A jelenlegi felállásban sokkal jobban össze tudom hangolni ezeket - fejtegette. Iskolavédőnőként az egészségnevelés, a kötelező oltások szervezése, szűrések lebonyolítása, valamint ha igény van rá, szakkörök tartása a dolga. - A gyerekek nagyon őszinték, azt adják vissza, amit kapnak. Igyekszem olyan alapvető értékeket közvetíteni feléjük, mint például önmagunk és mások tisztelete és az önzetlenség, sajnos ezek kiveszőben vannak a mai világból - mondja Ágnes. Ahogy azt többek közt Ranschburg Jenő és Vekerdy Tamás is megfogalmazta: „Legyen a gyerek vendég a házunknál, akinek érkezése öröm, akire figyelünk, időt szánunk, akiről gondoskodunk, és akiről tudjuk, hogy idővel elhagyja majd az otthonunkat, hogy sajátot teremtsen magának. Mert vendég. Nem a tulajdonunk, hanem egy másik ember.” Nem csupán szakemberként, hanem édesanyaként is ezt vallja: párjával, Sándorral három gyermekük van, a két lány 15, illetve 12 éves, kisfiúk pedig 6, éppen iskolába készül. Ágnes még megjegyezte, hogy ő a tűz, a párja pedig a nyugalom, így alkotnak ketten egy kerek egészet. A díjátadón az is elhangzott a méltatásban, hogy a gondozottak bármikor bizalommal kereshetik tanácsért, múlhatatlan türelemmel, empátiával fordul feléjük, segítőkészsége áthatja munkájának minden percét. - Megtisztelő az elismerés, de én csak végzem a munkám, amiért nem várok köszönetét, nem szeretek reflektorfényben lenni - jegyezte meg, ezzel választ adva arra is, miért kellett olyan hosszasan győzködni, hogy vállalkozzon erre a beszélgetésre. Kohl Gyöngyi
