Paksi Hírnök, 2017 (26. évfolyam, 1-24. szám)
2017-01-13 / 1. szám
Vida Tünde/Paksi Hírnök Jó napot, mi újság? Bíró Ilona Nem pedagógus, sőt soha nem is tanult pedagógiát, mégis könnyen megtalálja a hangot a legapróbb gyerekekkel és az érettségi előtt álló kamaszokkal is Bíró Ilona Mária. Babi, a gyerekeknek Babi néni iskolarendőr, mégpedig a minap kapott elismerés szerint a legjobb Tolna megyében. A hivatalos elismerésnél korábban érkezett a gyerekeké: órái után szóban, sőt néha írásban is jelzik, hogy élvezték az előadást. Általában hatásos, ahogyan hozzájuk fordul, képes az óvodában bakancsát levetve a gyerekek közé ülni a szőnyegre vagy akár egy-egy történettel meghökkenteni is őket. Ezeket saját élményei ihletik, amitől persze hiteles lesz. - A munkám során sok mindent látok, tapasztalok és ezt el szoktam mondani a gyerekeknek - avatott be. Babi - az Ilonáktól hemzsegő családban ez a becenév jutott neki - otthonát illetően eredetileg dunaújvárosi, szakmáját tekintve pedig szőlész-borász. Tizenöt éve öltött egyenruhát, igaz először nem rendőrit. Az érettségi bizonyítvánnyal és vámtisztviselői oklevéllel a zsebében Budapesten, a reptéren helyezkedett el határőrként. Nyolc éve dolgozik a Paksi Rendőrkapitányságon, járőrvezető, négy éve balesetmegelőzést is oktat a járás iskoláiban, háromban ezek közül iskolarendőrként tevékenykedik. A két feladatot azonban egyáltalán nem lehet szétválasztani, mert a jó ügy érdekében soha nem foglalkozik a határokkal sem a témát, sem az időt tekintve. Bármivel fordulhatnak hozzá, és ezt meg is teszik. Örömmel tölti el, hogy a tanárok bizalmát is élvezi. Gyakran kérik, hogy legyen segítségükre a baleset-megelőzésen jóval túlmutató problémák kezelésében. Hol az internet veszélyeiről kell szót ejteni, hol kisebb csínytevésen kapott gyerkőcöt kell jó útra téríteni. Elszomorítja, hogy a gyerekek körében sokszor tapasztalja, hogy egymást alázzák, gyalázzák, a többiek pedig lehet, hogy a félelemtől sarkallva, de az ilyen társaikat bálványozzák. Ha már a rossz tapasztalatoknál járunk, azt is elárulja, gyakran szembesül azzal, hogy a szülők rendőrrel riogatják gyermekeiket. A „ha rossz leszel, jön a rendőr és elvisz” tartalmú mondatokat nem szokta szó nélkül hagyni, mert az a gyerek, aki így nő fel, félő, hogy nem fog bizalommal fordulni hozzájuk, ha bajba kerül. Nem jó élmény az utcai munka során ittas vezetővel, drogossal találkozni, különösképpen azért nem, mert az ilyen emberek a rendőrben ellenséget látnak és rázúdítják összes haragjukat. Az évek során sikerült majd’ minden helyzetre kifejlesztenie valamilyen jó taktikát, ami azt jelzi, hogy nemcsak a pedagógiai, hanem a pszichológiai érzéke is jó. - Ha nyugdíjas leszek, pszichológus leszek - jegyzi meg nevetve. Azt is hozzáteszi, hogy gyakran szükség van a női empátiára, de tény, hogy a járőrözés nem kifejezetten nőknek való munka. Ennek ellenére nagyon szereti. És a kollégáit is. Igen szerencsésnek tartja magát, hogy ilyen kollektíva tagja lehet. És azért is, mert ilyen családja van. Férjével, Schiefer Róberttel és 11 éves fiukkal Németkéren élnek. Máté a Paksi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában ötödik osztályos, édesanyja elmondása és az erre irányuló vizsgálatok szerint igen intelligens, de hiperaktív és figyelemzavaros.- Muszáj, hogy otthon is empatikusak legyünk - kommentálja Babi. Mint mondja, a tanulásban, napi rutinban noszogatásra szorul, de rendkívül érdeklődő. Imádnak moziba, színházba, planetáriumba, vagy csak egyszerűen Budapestre járni. Nemcsak hármasban, hanem férjével kettesben is. Kedvenc helyük a RaM Colosseum. Ja, és a németkéri otthonuk. - Imádok hazamenni, becsukni a kaput magunk mögött - mondja cseppet sem titkolva, hogy igazán szerencsésnek érzi magát. Vida T. Paksi Hírnök, 2017. január 13. ■ 19
