Paksi Hírnök, 2016 (25. évfolyam, 1-24. szám)
2016-10-07 / 19. szám
Emléktáblát is avattak a Szépkorúak Hetén Fotók: Szaffenauer Ferenc/Paksi Hírnök Számos tartalmas programmal várták az idei Szépkorúak Hetén városunk nyugdíjasait a Csengey Dénes Kulturális Központ szervezésében. A programsorozat keretében avatták fel azt a emléktáblát, amelyet Karszt János tiszteletére helyeztek el a Cseresznyéskert Erdei Iskola falán. A néptanító munkásságát, akinek családja, egykori munkatársai, tanítványai is részt vettek az ünnepségen, Mezősi Árpád méltatta. Ünnepi beszédében elmondta, hogy Karszt János 1925. augusztus 28-án született Dunakömlődön, tanítói oklevelét a Kalocsai Érseki Római Katolikus Tanítóképző Intézetben szerezte 1946-ban. A cseresznyési iskolában tanított 1962-ig, de ezen kívül is sokat tett a helyiekért. Többek között az ő nevéhez fűződik az első vegyesbolt, illetve a tejbegyűjtő létrehozása, ahogy a telefonvezeték kiépíttetése is. Filmvetítéseket szervezett Cseresznyésben, a gyerekeket pedig rendszeresen vitte kirándulni, táborozni, de a paksiakért is sokat tett, az ő közbenjárásának volt köszönhető az első mentőautó. Egy évet volt úttörőtitkár, s ez idő alatt az ő javaslatára és közreműködésével vásárolták meg a mai sóstói gyermektábor területét. 1985-ös nyugállományba vonulásáig a 3. Számú Általános Iskolában tanított, mellette több cikluson keresztül volt a Pedagógusok Szakszervezetének paksi járási titkára. Mezősi Árpád kiemelte: tíz évig dolgozott együtt vele, ami pályafutásának meghatározó szakasza volt. Sokat tanult tőle, látta, hogy mennyire fontos az értelmes rend, az ésszerű fegyelem, hogy mennyire fontos, hogy a gyerekek érezzék tanítójuk szeretetét és tudják, hogy bizalommal fordulhatnak hozzá, és hogy mindent megtesz értük. Tőle tanulta azt is, hogy tegye azt, amit tud, ott ahol van. - Karszt János hétköznapi hős volt, aki csak tette a dolgát és igazi A Szépkorúak Hete programjában szerepelt még kiállítás, filmvetítés, komplex művészeti terápiás foglalkozás, előadások színpadi műsor, autóbuszos kirándulás és Hofi Géza-emlékest is. néptanítóként százakat tanított, ezreken segített - zárta gondolatait Mezősi Árpád. Az erdei iskola udvarán az emléktábla avatását megelőzően is nagy volt a nyüzsgés, Cseri Piknikre hívta a Paksi Városi Nyugdíjasklub a paksi és dunakömlődi társszervezeteket, amelyek tagjait saját készítésű gulyáslevessel kínálták, de a desszert sem hiányzott, hiszen sok vendég süteménnyel érkezett, a konzervgyári nyugdíjasok pedig palacsintát sütöttek. Itt hallottuk hírét, hogy nagy sikere volt a dunakömlődi faluházban két harmonikással megrendezett Csendül a nóta elnevezésű programnak, és a néhány nappal később tartott retródiszkóban is fergeteges volt a hangulat. Szintén sokan részt vettek egy elcsendesültebb, bensőségesebb programon, a Hernádi Ferenc visszaemlékezéseit tartalmazó Akikért a kereszt áll című könyv bemutatóján, amit történetek egyik lejegyzője, dr. Prantner Zoltán történész mutatott be. Elmondta: azzal, hogy elmesélte Hernádi Ferenc a hadifogságban átélt megpróbáltatásait, emléket kívánt állítani azoknak is, akik nem térhettek onnan haza. Hozzátette: a kötet legfőbb üzenet talán az, hogy soha nem szabad feladni, mindig tartanunk kell magunkat erkölcsileg, bíznunk kell, embernek maradnunk, az embertársainkban látni kell a jót, és soha nem szabad megtörnünk. Mindezen programok mellett a Paksi Gyógyászati Központ támogatásával egészségügyi szűrésekre, vizsgálatokra is várták az érdeklődőket. A bő egyhetes sorozatot a városi ünnepség zárta, ahol Süli János polgármester köszöntője után Molnár György Lyra-díjas harmonikaművész és koncertzenekara lépett fel, a meghívott vendégművész Nádas György volt. Az est végén állófogadásra invitálták az ünnepeiteket.-gyöngy- Minden kornak megvan a maga szépsége - mondja Bálint Ferenc, alá szakács volt a Cseri Pikniken és nemrégiben csatlakozott a nyugdíjasklubhoz barátai invitálására. Ahogy fogalmazott, most él úgy, ahogyan mindig is szeretett volna, nyugdíjas éveit nem cserélné el semmiért. Szerinte először fejben kell nyugdíjba menni, azaz kesergés helyett tervezni, aztán meg is valósítani a lehetőségekhez mért elképzeléseket. Ő így tett és nem bánta meg, tevékeny, pezsgő életet él. Becker Jánosné, aki szintén már évek óta nyugdíjas, vallja, amit sokan mások, nevezetesen, hogy a nyugdíjasoknak soha nincsen idejük. Neki például van egy olyan kézimunkája, aminek befejezését nyugdíjas éveire ígérte, merthogy akkor majd ráér, de még most sincsen készen. Vezeti a Városi Nyugdíjasklub énekkarát, és szervezi kulturális programjaikat, sokat kirándulnak, gyógyfürdőkbe járnak. Egyetért azzal a másoktól hallott bölcsességgel, miszerint aki beül a fotelba, az ott is marad. 18 ■ Paksi Hírnök, 2016. október 7.
