Paksi Hírnök, 2016 (25. évfolyam, 1-24. szám)

2016-05-27 / 10. szám

Schönveitz János Elmondhatatlanul jó érzés, ha mondjuk egy fotó láttán meg tudja mondani, mikor, hol ké­szült. Talán ezért vonzza annyi­ra a történeti kutatás - mondja Schönveitz János. Másfél eszten­dővel ezelőtt adtunk hírt arról, hogy helytörténeti klub alakult Pakson, amelynek első estjén a családfakutatás volt a téma. A programon ő is megosztotta ta­pasztalatait a hallgatósággal. Tíz esztendővel ezelőtt kezdte ugyan­is kutatni a saját családfáját, mert sok kérdésére a családtörténet te­kintetében két lábon járó lexi­konnak tartott apai nagymamája sem tudott már válaszolni, Jánost pedig nagyon érdekelték gyöke­rei. Hozzátette: bizony úgy járt, mint sokan mások, talán soha nem ér családfakutatása végé­re. Mindig felbukkan egy újabb nyom, egy név, egy évszám, egy történet, ami ébren tartja kíván­csiságát, aminek egyszerűen mu­száj utánajárnia. Családja törté­netének kutatása keltette fel ér­deklődését a helytörténet iránt, egészen pontosan akkor, amikor a betelepítést vette górcső alá. Tu­lajdonképpen azóta foglalkozik a paksi svábság történetével, a vi­lágháborúk paksi vonatkozásai­val és a helyi zsidó lakosság his­tóriájával. A paksi zsidósággal kapcsolatos kutatásaiban partne­re Salamon Gábor építész, akivel az egykori zsinagóga épületének 3D-rekonstrukcióján munkálko­dik. Dolgozik emellett egy filmen is, amiben a zsidó temetkezési szokásokat és a paksi zsidó teme­tőt szeretné bemutatni, reményei szerint még idén ősszel. A helytörténeti munkák rendre könyvtárakba, levéltárakba szó­lítják, így a sportra ma már nem igazán van ideje, pedig egykor a kajak-kenu és a karate első volt a sorban. Mivel imádja a vizet, nem meglepő, hogy a munkáséveket a paksi strandon kezdte úszó­mesterként. Azóta onnan eléggé messze került, jelenleg az MVM ERBE Zrt.-nél erőmű minőségel­lenőr. Az eltelt évek alatt szinte fo­lyamatosan tanult, elsőként gépi forgácsolónak, azóta pedig töb­bek között épületgépész techni­kus és vizuális anyagvizsgáló vég­zettséget is szerzett. Bár úgy érzi, egy-egy munká­val soha nem készül el, azért már adott ízelítőt eredményeiből. A Paksi Tükör című irodalmi, mű­vészeti, tudományos és helytör­téneti folyóiratban a paksi vité­zi rendről jelent meg írása, mely­ben a történelmi hátteret tárta az olvasók elé, a következő számban pedig a tagok életútjáról ad majd összefoglalást. Komoly anyagot gyűjtött az I. világháború kitöré­sének too. évfordulójára, amiből kiállítása nyílt a városi könyvtár­ban, ezt az anyagot később szeret­né bemutatni egy kiadványban is. Mindemellett Jillingné Weisz Juliannával együtt szerkesz­ti a helyi német nemzetisé­gi önkormányzat új kiadványát, a Pakscher Zeitung első szá­ma a közelmúltban jelent meg. Az időszakos kiadvány a nem­zetiségi oktatást végző intézmé­nyek tevékenységét, eredménye­it taglalja, a németség számára jelentős eseményekről szóló be­számolókat tartalmaz, de János nem titkolt szándéka, hogy pak­si történetükről szóló írások is megjelenjenek hasábjain. Lénye­gesnek tartja, hogy az ember is­merje meg a gyökereit és legyen hű hozzájuk. Ez a hűség vezette a németkéri német nemzetiségi táncegyütteshez is, ahol párjával, Andreával táncol. Mindemellett rendületlenül gyűjt fotókat és ké­peslapokat főként Paksról, Du­­nakömlődről és Németkérről. Azt mondja, hogy számára a tör­téneti kutatás olyan mint a nar­kotikum, érzi, hogy nehéz lenne leszoknia róla. Szerencsére két kisfia megértéssel fogadja hó­bortját, ha pedig kezdene eset­leg túlzásba esni, kozmetikus­ként dolgozó párja mértéktar­tásra inti. Támogatásuk miben sem mutatkozik meg jobban, mint hogy legutóbbi születés­napjára a barátokkal összefog­va, az Arcanum Digitális Tudo­mánytár használatára szóló elő­fizetéssel lepték meg, ami, ahogy János mondja, számára felér egy telitalálatos lottónyereménnyel. Kohl Gyöngyi Paksi Hírnök, 2016. május 27. ■ 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom