Paksi Hírnök, 2016 (25. évfolyam, 1-24. szám)
2016-05-27 / 10. szám
Schönveitz János Elmondhatatlanul jó érzés, ha mondjuk egy fotó láttán meg tudja mondani, mikor, hol készült. Talán ezért vonzza annyira a történeti kutatás - mondja Schönveitz János. Másfél esztendővel ezelőtt adtunk hírt arról, hogy helytörténeti klub alakult Pakson, amelynek első estjén a családfakutatás volt a téma. A programon ő is megosztotta tapasztalatait a hallgatósággal. Tíz esztendővel ezelőtt kezdte ugyanis kutatni a saját családfáját, mert sok kérdésére a családtörténet tekintetében két lábon járó lexikonnak tartott apai nagymamája sem tudott már válaszolni, Jánost pedig nagyon érdekelték gyökerei. Hozzátette: bizony úgy járt, mint sokan mások, talán soha nem ér családfakutatása végére. Mindig felbukkan egy újabb nyom, egy név, egy évszám, egy történet, ami ébren tartja kíváncsiságát, aminek egyszerűen muszáj utánajárnia. Családja történetének kutatása keltette fel érdeklődését a helytörténet iránt, egészen pontosan akkor, amikor a betelepítést vette górcső alá. Tulajdonképpen azóta foglalkozik a paksi svábság történetével, a világháborúk paksi vonatkozásaival és a helyi zsidó lakosság históriájával. A paksi zsidósággal kapcsolatos kutatásaiban partnere Salamon Gábor építész, akivel az egykori zsinagóga épületének 3D-rekonstrukcióján munkálkodik. Dolgozik emellett egy filmen is, amiben a zsidó temetkezési szokásokat és a paksi zsidó temetőt szeretné bemutatni, reményei szerint még idén ősszel. A helytörténeti munkák rendre könyvtárakba, levéltárakba szólítják, így a sportra ma már nem igazán van ideje, pedig egykor a kajak-kenu és a karate első volt a sorban. Mivel imádja a vizet, nem meglepő, hogy a munkáséveket a paksi strandon kezdte úszómesterként. Azóta onnan eléggé messze került, jelenleg az MVM ERBE Zrt.-nél erőmű minőségellenőr. Az eltelt évek alatt szinte folyamatosan tanult, elsőként gépi forgácsolónak, azóta pedig többek között épületgépész technikus és vizuális anyagvizsgáló végzettséget is szerzett. Bár úgy érzi, egy-egy munkával soha nem készül el, azért már adott ízelítőt eredményeiből. A Paksi Tükör című irodalmi, művészeti, tudományos és helytörténeti folyóiratban a paksi vitézi rendről jelent meg írása, melyben a történelmi hátteret tárta az olvasók elé, a következő számban pedig a tagok életútjáról ad majd összefoglalást. Komoly anyagot gyűjtött az I. világháború kitörésének too. évfordulójára, amiből kiállítása nyílt a városi könyvtárban, ezt az anyagot később szeretné bemutatni egy kiadványban is. Mindemellett Jillingné Weisz Juliannával együtt szerkeszti a helyi német nemzetiségi önkormányzat új kiadványát, a Pakscher Zeitung első száma a közelmúltban jelent meg. Az időszakos kiadvány a nemzetiségi oktatást végző intézmények tevékenységét, eredményeit taglalja, a németség számára jelentős eseményekről szóló beszámolókat tartalmaz, de János nem titkolt szándéka, hogy paksi történetükről szóló írások is megjelenjenek hasábjain. Lényegesnek tartja, hogy az ember ismerje meg a gyökereit és legyen hű hozzájuk. Ez a hűség vezette a németkéri német nemzetiségi táncegyütteshez is, ahol párjával, Andreával táncol. Mindemellett rendületlenül gyűjt fotókat és képeslapokat főként Paksról, Dunakömlődről és Németkérről. Azt mondja, hogy számára a történeti kutatás olyan mint a narkotikum, érzi, hogy nehéz lenne leszoknia róla. Szerencsére két kisfia megértéssel fogadja hóbortját, ha pedig kezdene esetleg túlzásba esni, kozmetikusként dolgozó párja mértéktartásra inti. Támogatásuk miben sem mutatkozik meg jobban, mint hogy legutóbbi születésnapjára a barátokkal összefogva, az Arcanum Digitális Tudománytár használatára szóló előfizetéssel lepték meg, ami, ahogy János mondja, számára felér egy telitalálatos lottónyereménnyel. Kohl Gyöngyi Paksi Hírnök, 2016. május 27. ■ 15
