Paksi Hírnök, 2016 (25. évfolyam, 1-24. szám)

2016-05-13 / 9. szám

Jó napot, mi újság?

Adorjánné Knábel Tünde

Úgy fogad, mintha ezer éve barátok lennénk, s pillanatokon belül úgy is érezzük magunkat nála a Gólyahír Programok „otthonában”. Az Év Anyavállalata országos szavazás döntőse, Adorjánné Knábel Tünde egy energiabomba, pörög, ragyog, magával ragadja az embert. Azt mondja, a végeredmény cseppet sem fontos számára, az, hogy az első tízbe jutott, ajándék, s nagyon hálás annak a sok-sok embernek, aki rá szavazott.

Tündi paksi lány, három fiú édesanyja. 2001-ben szerzett szülésznői végzettséget Szekszárdon. Az első évben nem engedték a szülészet közelébe a hallgatókat, ezért dacból nem vett tankönyveket és sorra járta a butikokat, hátha valaki felvenné eladónak. Mindenki nagy szerencséjére senki nem alkalmazta, így azzá vált, ami mindig is lenni akart: szülésznő. A mostani álma pedig az, hogy létrehozza Pakson a születésházát. Nem az orvosok ellen van, nem is a kórházak ellen, hiszen nagyon fontosak, ha valaki beteg. A szülés, egy gyermek érkezése viszont nem betegség, hanem egy csoda, aminek Tündi szerint a maga természetes útján kell lezajlania, a szülést nem vezetni, hanem kísérni kell. Miután ahhoz, hogy egyszer majd álmai születésházában dolgozhasson, főiskolai végzettség kellett, újra iskolapadba ült, amit ráadásul nagyon élvezett. Az államvizsgát már három gyerek mellett tette le. Hármaska, ahogyan internetes posztjaiban tréfásan emlegetni szokta, tíz hónapos volt, amikor édesanyja a Semmelweis Egyetemen államvizsgázott. Béni egyébként minden tekintetben komoly változást hozott. A Gólyahír Programok, amit 2011-ben indított el, szárnyra kapott. Novemberben vette fel ismét a fonalat vállalkozásában, ahol szülésre való felkészítést, kismama- és intimtornát, gyermekelsősegélyt, felvilágosítást tart. Azt mondja, ez igenis mind szorosan összefügg a szüléssel, a nőiességgel, az anyasággal. Szeretne az iskolákba bekopogtatni, hogy már a középiskolás lányoknak megtanítsa a gátizomtornát, hogy felkészültek legyen a gyerekvállalásra.

Már az első szakdolgozatát is családközpontú szülésből írta. Szemléletének alakításában nagy

szerepe volt egykori kolléganőjének, mentorának. - Zsizsi baba tőle van - mutatja a valódi csecsemőre megszólalásig hasonlító babát. Dömötör Lászlóné Pike szellemisége ma is ott van a Gólyahír Programok helyszínéül szolgáló „bázisán”. A Gólyahír bölcsője a rendelőintézetben volt, amelyben megkapta az aulát a felkészítésekre, de bensőségesebb miliőt szeretett volna, s kellett a megfelelő háttér is, ezért fogott vállalkozásba. Ettől függetlenül főállásban továbbra is a rendelőintézet nőgyógyászatán dolgozik. Az intézmény vezetőjének nagyon hálás, hiszen minden támogatást megkapott, hogy tanulhasson. Természetesen az erőműben blokkügyeletesként, három műszakban dolgozó férje, Zsolt segítsége nélkül sem sikerülne több szerepben helytállnia. Márpedig Tünde, úgy tűnik, varázsló. Azt mondja eleinte nehezebb volt, éjszaka azon törte a fejét, hogy másnap kit hova kell vinni próbára, edzésre, hogyan tudja a kismamatornát megtartani úgy, hogy ne ütközzön a szoptatással. Azt mondja, a gyerekek nevelése során szerzett gyakorlati tapasztalatokkal remekül ki tudja egészíteni a szakmai tudását.

Az, hogy Az Év Anyavállalata pályázatra jelentkezzen, mégsem saját ötlet volt. Egy hozzá járó anyuka javasolta. Ő pedig azért nevezett, s pötyögte be a jelentkezést este 11-kor a fürdőkádban ülve, mert szeretné megmutatni, hogy három gyerek mellett is lehet álmodni, ki lehet teljesedni nőként és hivatásában is úgy, hogy ne sérüljön a család. Azt is szeretné megmutatni, hogy vidéken is lehet eredményt elérni, mégpedig a nehéz helyzetben lévő, sokak által „lesajnált” egészségügyben is. Miután szüntelenül mosolyog, nem nehéz elhinni, hogy valóban remekül érzi magát. Azt ugyan nem tudja megmondani, miből merít erőt, miért nem fárad. Nevetve mondja, hogy későn fekszik, és keveset alszik, mert Hármaska minden éjszaka felkel. Délután ledőlhetne, de olyankor adminisztrál, posztokat ír, visszaigazolja a foglalásokat. A közös séták, játszóterezések, kirándulások elég kikapcsolódást jelentenek neki, legfeljebb az hiányzik az életéből, hogy néha elmenjen tornázni... VidaT.

Paksi Hírnök, 2016. május 13. ■ 15